Forrás: PCWorld | Erdős Márton | 2023.08.05.

Bődületes népi hiedelmek, mítoszok és nettó fake news uralnak több PC-s fórumot is. Összeszedtünk párat, hogy megmutassuk, milyen őrült dolgokat vesznek készpénznek még ma sokan.

Mindenhol ott vannak, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag az IT-ipar és a PC-s világ különösen vonzza a nagyhangú megmondóembereket, akik holtbiztosan tudni vélnek minden igazságot, összeesküvés-elméletet és apró trükköt a számítógépek világából. Szinte biztosan találkoztál már ilyennel te is, aki egyszerűen mindenhez ért, aminek bármi köze van tranzisztorhoz, programkódhoz, hálózathoz - akármihez, ami az informatika óriási világába beletartozik. Mindenről azonnal megmondja a tutit és olyan magabiztossággal, hogy nem is merül fel a lehetősége, hogy ez nem igaz, féligazság, vagy szimpla felnagyítása, eltorzítása a valódi tényeknek.

Az ilyen egyének kijelentéseit érdemes kétkedve fogadni, de legalábbis más forrásból is tájékozódni, mielőtt magadévá teszed te is az aktuálisan hallott "okosságot". Cikkünkben olyan PC-s mítoszokat gyűjtöttünk össze, amelyeket már mi is többször hallottunk, pedig hatalmas sületlenségek, amiket túl sokan tartanak igaznak.

A Mac jobb, mint a PC!

Kezdjük mindjárt a személyes kedvencemmel. Sokan a mai napig tényként kezelik, hogy a Mac minden tekintetben jobb, mint egy PC. Ez azonban nem igaz: a PC a personal computer rövidítése és hát ugyan mi más lenne egy Mac, ha nem egy személyi számítógép, vagyis PC? A képzavarra amúgy az Apple is keményen ráerősített, ami csak alátámasztotta a fenti kijelentést (vagyis a kampány telitalálat volt). A valóságban a Mac is PC, ám más architektúrán egy egészen más operációs rendszer fut, mint az x86-os Windows PC-k esetében. A rendszer sokkal rugalmatlanabb, zárt, ezért kevesebb a támadási felület, jobb az optimalizálhatóság is, ám cserébe a bővíthetőség, módosíthatóság, a sokoldalúság is csorbul - valamit valamiért.

Az, hogy melyik a jobb, egy eldönthetetlen vita, és őszintén - nem is szorul eldöntésre, mert értelmetlen.

Ha valaki ennek ellenkezőjéről próbál meggyőzni, és erőnek erejével győzköd egyik vagy másik platform felsőbbrendűségéről, ne higgy neki. Helyette próbáld ki mindkettőt és döntsd el te magad, hogy melyik felel meg jobban igényeidnek.

Több RAM = gyorsabb PC

Ha már hardver, akkor mindjárt itt egy örökzöld: ha több rendszermemória van gépedben, gyorsabb is lesz a PC-d. A cáfolatot nehezíti, hogy extrém helyezetben ez igaz lehet, de az esetek nagy részében sületlenség az állítás. Ha ugyanis a modern rendszerek alól elfogy a fizikai rendszermemória, képesek azt virtuális memóriával kipótolni, amit a háttértáron alakítanak ki. Ez lassabb, így a memóriaműveletek, vagyis a PC is lassul. Ez azonban csak akkor fordul elő, ha tényleg extrém kevés RAM van gépedben, például 2-4 GB. 8 GB-nál már csak ritkán fogsz ilyen jelenséggel találkozni, illetve akkor fordulhat elő, ha extrém terhelésnek teszed ki a gépedet: videót vágsz, játszol, 3D-modellezel stb. Ilyenkor érdemes 32 GB-ra bővíteni a RAM-mennyiséget, amit ráadásul manapság fillérekből megtehetsz.

Ha igaz lenne a több RAM = gyorsabb PC, akkor ezzel a csomaggal az űrig lőhetnéd a géped

Ha valóban gyorsítani szeretnéd a RAM-mal a gépedet, nézd meg, milyen modulok dolgoznak gépedben és mit támogat az alaplap, illetve a CPU-ba integrált vezérlő. Amennyiben magasabb órajelű modulokkal is elboldogul PC-d, lecserélheted a RAM-modulokat, de előre szólunk, hogy az általános teljesítmény még extrém esetekben sem gyorsul 10%-nál többet, miközben a befektetett pénz ennél sokkal több lehet.

Magasabb órajel = gyorsabb processzor

"Gyors gépet szeretnél? Akkor irány egy 6 GHz-es processzor, ez a legjobb, nincs és nem is lehet ennél jobb jelenleg." Reméljük, ezt hallva nem rohantál egyből a szaküzletbe vásárolni egy 300 ezer forintos CPU-t, amihez a megfelelő rendszer kiépítése még minimum 4-600 ezer forint (VGA nélkül).

A mai modern processzor-architektúráknál már csupán egy tényező a sok közül az órajel. Nem mindegy például, hogy hány magos az adott CPU, sőt, a LITTLE.big aszimmetrikus felépítés is megjelent Intel oldalon, aminek számtalan előnye van. És ez még csak a kezdet. A központi egységeknél számtalan órajelhatár van, amelyek között dinamikusan, a terhelés, hőtermelés, fogyasztás függvényében vált a vezérlés - villámgyorsan. Például a 6 GHz csak egymagos terhelés mellett jöhet össze és akkor is csupán néhány másodpercig, amíg azt a fogyasztási és hőtermelési keret megengedi. Ennél mélyebbre most nem szeretnénk belemenni, de azt remélhetőleg már látod, hogy ennél sokkal bonyolultabb a modern CPU-k közti erősorrend felállítása és a megfelelő modell kiválasztása.

Azt is fontold meg, milyen felhasználásra építed (vagy vásárolod készen) gépedet. Az Intel és az AMD is gyárt olyan CPU-kat, amelyek kifejezetten játékok alatt teljesítenek jól, produktivitásban csak közepesen jók, illetve ennek fordítottja is igaz.

A tuning 1-2 év alatt kinyírja a gépedet

Már a tuningolás hajnalán, a Celeron 300-as csodaprocesszor idején is sokan hangoztatták, hogy a tuning rövid időn belül kinyírja a komponenseket és a teljes PC-t. Nos, valóban nagyobb a hőterhelés, az áramfelvétel, a tranzisztorok megfeszített tempóban dolgoznak, ám itt olyasmit kell elképzelni, hogy a nagyjából 100 éves tervezett élettartam csökken le 30-50 évre - ezzel azért együtt lehet élni, nem?

Ez a tuning egészen biztosan, de egy jól megtervezett konfigurációnál az élettartam-csökkenés nem okozhat gondot

Ráadásul tartós tuningra épített gépnél olyan komponenseket kell válogatni, amelyeket kifejezetten ilyen üzemre is előkészítettek: jobb a komponensek hőtűrése, nagyobb a tápegység hatékonysága, alaposan túlméretezett a hűtési rendszer és még sorolhatnánk. Az extrém tuning persze más tészta, ám itt csak egy-egy rekorddöntés erejéig feszítik túl az adott konfigurációt, amelynél sokszor olyan megoldásokat alkalmaznak, amelyeket követően általános célra már nem is használhatók fel a komponensek (például egyedileg készített hűtőtornyok folyékony nitrogénes hűtéshez).

A hosszú HDMI-kábel rontja a képminőséget

A házimozi fórumokra és a monitoros chatszobákba is sokszor tévednek be azzal a problémával, hogy elégedetlenek tévéjük, monitoruk képminőségével és egy "hozzáértő barátuk" azt mondta, a kábel miatt rosszabb a kép. Ez persze nem igaz, nem is lehet az, hiszen a HDMI digitális jelátvitelre épülő szabvány, vagyis vagy vannak nullák és egyek, vagy nincsenek: ha nincsenek, nem csupán homályosabb lesz a kép, vagy jön némi hangyafoci, hanem szétesik a kép, hibát jelez a tévé. Vagyis a helyes állítás, hogy a rossz minőségű HDMI-kábel okozhat képhibát. Ez a hosszúság növelésével párhuzamosan nő, vagyis ha hosszabb a kábel, egy kisebb minőségi hiba is okozhat szakadozó vételt, széteső képet. Érdemes minőségi HDMI-kábeleket használni, sőt, a HDMI szabvány verzióját is ellenőrizni, hogy ne legyenek meglepetések. Ugyanakkor a méregdrága kábelek világába sem feltétlenül érdemes belépni, egy jó, középkategóriás kábellel gondtalan életed lesz nagyon hosszú évekig.

Nincs szükséged védelmi szoftverre

Való igaz, hogy egy-egy sikeres vírustámadás hátterében az esetek 99%-ában emberi figyelmetlenség, hiszékenység, vagy éppen lustaság van, de olyan támadások is léteznek, amik akkor is betalálhatnak, ha maximálisan elővigyázatos vagy. Nagy tévedés, ha azt hiszed, azzal, hogy nem telepítettél védelmi szoftvert, "szőrén ülöd meg a Windowst", vagy az Androidot, esetleg a MacOS-t - a mai operációs rendszerek számtalan védelmi modult tartalmaznak, amelyek adataid épségére vigyáznak. Erre pedig szükséged van, ezt kell a figyelmes netezéssel, elővigyázatossággal kiegészíteni.

Ha komplex védelmi szoftvert is telepítesz, azzal extra védvonalakat emelhetsz és preventív megoldásokhoz is jutsz, amelyek általában mind hasznosak, legyen az egy homokozóba zárt online banking felület, virtuális, képmentést kijátszó szoftveres billentyűzet, felhőmentés, adattitkosítás - és a sort még hosszan folytathatnánk.

Ide kapcsolódik az a tévhit is, hogy mobilt és Macet nem tud megfertőzni semmi. Dehogynem, sőt, ezeken a rendszereken is érhet kellemetlen meglepetés, ha például nem figyelsz és rossz helyre kattintasz, bedőlsz egy levélnek vagy klónozott weboldalnak. Ha egy Macen vagy iPhone-on adod meg a kártyaadataidat egy álcázott weboldalon, épp úgy ellopják a pénzedet, mintha Windowson tetted volna ugyanezt. Sajnos arra is van példa, hogy összehangoltan támadja meg kártevő a mobilodat és a PC-det, így adott esetben a kétlépcsős, SMS-es azonosítás is kijátszható. Légy mindig résen, és ha nem is telepítesz védelmi szoftvert, legalább a rendszerbe integrált modulokat aktiváld saját érdekedben.

Hetente kell defragmentálni a meghajtóidat

Egy szintén ősöreg, ám a mai napig sok helyről hallott hardveres tévhittel zárjuk a sort, ami persze még kilométer hosszan folytatódhatna. A hagyományos merevlemezek fénykorában abszolút elfogadott volt a rendszeres töredezettségmentesítés szükségessége: a defrag parancsot hetente legalább egyszer, vagy akár gyakrabban ki kellett adni. Sőt, erre számtalan segédprogram született és mind azt bizonygatta, hogy az ő megoldása hatékonyabb, gyorsabb, biztonságosabb. A cél az volt, hogy az összetartozó adatok (például egy fájl minden részlete) a mágneses lemezen is fizikailag egymás mellé kerüljön, így a fej alatt elforduló lemezről a vezérlés sokkal gyorsabban (akár egyben) ki tudta olvasni a teljes fájlt. Nem kellett többszörösen újrapozícionálni a fejet, várni, hogy a lemez adott része a fej alá érjen stb.

A Windows tudja, mire van szüksége az adattárolóidnak - hagyd, hogy végezze a dolgát

Ez valóban működött is, ám az SSD-k elterjedésével értelmét vesztette. Az SSD-n található NAND flash chipek esetében teljesen mindegy, hogy mely cellában van a kívánt adattöredék, a cellák elérése azonos idő alatt történik. Vagyis ha az adott fájl szét van szóródva egymástól távol lévő cellák között, akkor is azonos sebességgel olvasható ki az adat, mintha egymás mellett lévő cellákban lennének. Sőt, a töredezettségmentesítés nemhogy szükségtelen, gyakori használata árthat is az SSD-nek, hiszen ez a folyamat rengeteg olvasással és újraírással jár, ami jelentősen csökkenti a cellák élettartamát. Ugyanis a NAND flash chipeket véges alkalommal lehet írni, amint elérik életciklusuk végét, az utoljára beírt adat végérvényesen "beleég" az adott cellába és csak olvasható módba vált. Ezen fázis eléréséhez azonban nagyon-nagyon sok írási ciklusra van szükség, ami általános használat mellett akár 10-15 év múlva sem jelentkezik, viszont ha pár naponta futtatod a defragmentálást, hamar "besülhetnek" SSD-d cellái.

A Windows 7-től kezdődően az MS-rendszerek pontosan tudják, milyen típusú adattárolóval van dolguk, és eszerint időzítenek defragot, vagy tiltják ezt le - neked ezzel semmi dolgod, a modern OS-ek minden szükséges adattároló-karbantartást a háttérben, automatikusan elvégeznek.

Kihagytunk valamit? Írd meg kommentben a saját kedvenc mítoszodat az IT világból!