A hivatalos közleményben arról olvashatunk, hogy Párizs és Berlin között jött létre az említett megállapodás, amelyben a két elsődleges partner a Dassault és az Airbus (amely maga is közös európai szereplőként van jelen a területen, bár a francia befolyás elsőbbsége itt is megkérdőjelezhetetlen), őket azonban számos további vállalat egészíti ki, ahogy az ilyen nagy projekteknél ezt megszokhattuk. Az első szakasz nagyjából másfél éven keresztül tart majd, erre összesen 168 millió eurót szánnak, az említett két óriás mellett pedig érdemes azt is megemlíteni, hogy a fegyverzet az MBDA, az avionika a Thales, a hajtómű pedig a német MTU Aero Engines és a Safran közös munkája eredményeként alakul majd ki végleges formájában.
A program maga a Future Combat Air System (FCAS) névre hallgat, ez azonban nem pusztán a vadászgépet takarja, hanem az azzal együttműködő, annak utasításait pilóta nélkül végrehajtó további eszközöket is, amelyek felderítő és csapásmérő szerepkört látnak majd el. A tavalyi bejelentéshez képest mért csúszásra azért került sor, mert a német parlament jóváhagyására volt szükség, ami végül meg is érkezett, viszont ez nem volt egyszerű, hiszen más források szerint az érintett cégek több alkalommal is figyelmeztették a döntéshozókat, hogy további halasztgatás esetén búcsút mondhatnak a teljes projektnek. Talán a késlekedéssel is magyarázható, hogy a terv szerint egyszerűen átugornák az ötödik generációt, ehelyett tehát rögtön a hatodikat céloznák meg, az új gép azonban csak nagyjából 15 év múlva váltaná le a jelenleg használt típusokat (Rafale, Eurofighter, F-16, F-18, stb.)
Erre vonatkozóan az amerikai félnek is létezik terve, erről azonban egyelőre csak kevés részlet szivárgott ki. Kína már az ötödik generáció bevezetésével van elfoglalva, hiszen ők nem engedhetnek meg maguknak további lemaradást, India szintén fejleszti saját megoldását, miközben a britek a Tempest révén szeretnének versenyben maradni, immár (újra) önálló módon.
