Forrás: 444.hu | Haász János | 2023.07.04.

„Mire költötte Brüsszel a pénzünket? A brüsszeli bürokraták a csőd szélére sodorták az Európai Uniót” – posztolta ki Orbán Viktor múlt pénteken a Facebookjára, míg az Európa Tanács csúcstalálkozója előtt, egy nappal korábban ebben a videójában úgy fogalmaz: „egyetlen dolgot kérdez most itt Brüsszelben mindenki: hová lett a pénz?”, ebben a mémben pedig így: „hol van a pénz, Európai Bizottság?” A történet előzménye, hogy az Európai Bizottság június végén 66 milliárd eurónyi feltöltést kért a közös költségvetésbe a 2021-2027-es időszak második felére – Orbán tehát voltaképpen azt kéri számon, hogy „Brüsszel” felelőtlenül és nem kiszámíthatóan gazdálkodik, pótlólagos, egyszeri befizetésekkel próbálja egyensúlyban tartani a költségvetését.

Nehezen hittük volna, hogy egyszer majd Orbán Viktor lesz az Európai Unió költségvetésének Bokros Lajos-szakítószilárdságú számvizsgálója. De ha már így összehúzta a fiskális szigoron edzett szemöldökét, érdemes megnézni, hogy milyen állapotban van az a költségvetés, amelynek stabilitásáért és kiszámíthatóságáért miniszterelnökként végső soron ő felel. A KSH épp most kedden délelőtt teszi közzé a kormányzati szektor idei első negyedéves egyenlegéről szóló jelentését, de a havonta publikált pénzügyminisztériumi beszámolókból és az elmúlt évek egyes kormányzati gazdaságpolitikai intézkedéseiből elég pontos képet lehet kapni arról, hogy magának is feltehetné a kérdést: hol van a pénz, Orbán Viktor?

Május végéig az államháztartás központi alrendszere 2763,3 milliárd forintos hiánnyal zárt, ebből 2752,4 milliárd forintos hiány keletkezett magában a központi költségvetésben; az öncélú osztások kedvelőinek: ez az év eleji nem egészen 9,6 millió magyarországi lakossal elosztva fejenként 286 795 forintot jelent. Az idei éves államháztartási hiánycél 3400 milliárd forint, míg a központi költségvetésé 3562 milliárd (a különbség abból fakad, hogy az úgynevezett elkülönített állami pénzalapokban többlettel számol a költségvetési törvény). Vagyis május végére összejött az éves költségvetési hiánycél több mint háromnegyede, az államháztartási hiánycélnak több mint 80 százaléka.

Május: úgy szép, hogy csúnya

Ez már önmagában aggasztó, még úgy is, hogy májusban látszólag jól alakult a költségvetési folyamat: abban a hónapban mindössze 53,6 milliárd forinttal duzzadt a hiány, ennél kedvezőbben 2016 óta nem alakult a májusi költségvetés. Valójában igen súlyos volt a helyzet mind a bevételi, mind a kiadási oldalon. A bevételeknél a leglátványosabb az áfabevételek alakulása, amik a költségvetés egyik legfontosabb tételét jelentik. Miközben több mint húszéves csúcsot jelentő szinten, tartósan 20 százalék fölött van az infláció, az áfabevételek nemhogy megugrottak volna – ahogyan az megszokott –, hanem májusban 18 százalékkal, 342 milliárdról 283 milliárdra estek, és az első öt hónapban is csupán 2 százalékkal haladták meg a tavalyit.

Vagyis hiába volt dinamikus az árak emelkedése – pontosabban túl dinamikus volt, mert ez a reálkeresetek olyan mértékű visszaesését eredményezte, hogy az emberek nem költenek úgy, mint korábban. De nyilván hatással van az áfabevételek alakulására az is, hogy egymás után két negyedévben csökkent 0,9-0,9 százalékkal a GDP, és nagyon (3-6 százalékkal) visszaestek a beruházások is. Az „uniós programok uniós bevételei” soron szintén látványos, csaknem 50 százalékos a visszaesés (70,6 milliárdról 36,1 milliárdra). A pénzügyminisztériumi jelentésben látható, hogy a tavalyi és idei áfabevételek szinte ugyanúgy alakultak - miközben az átlagos fogyasztói árak szeptember óta folyamatosan legalább 20 százalékkal magasabbak, mint egy évvel korábban.

photo_camera Áfabevételek alakulása 2022-2023 első öt hónapjába

Mindeközben a költségvetés kiadásai 23 százalékkal haladták meg az előző májusi adatokat. Ez részben a „rezsivédelmi” kiadásokból fakad: tavalyi májusig nem fizettek ki erre a célra pénzt a költségvetésből, idén májusig viszont csaknem 900 milliárdot, részben abból, hogy a nyugdíjakra költött pénzmennyiség 26 százalékkal nőtt. És végül részben abból, hogy elszálltak a költségvetési hiány finanszírozásának kamatkiadásai (hiszen nagyon megnőttek az elmúlt évben az állampapírok hozamai).

Kamatbajok

Erre a célra csak májusban 225,8 milliárd forintot költött az állam, ami 68 százalékkal haladta meg a tavalyi 134,4 milliárdot, és idén a Költségvetési Tanács prognózisa szerint a GDP-nek akár 3 százalékát is elérhetik a kamatkiadások. Az, hogy az állampapírokat milyen intenzitással próbálja népszerűsíteni a kormány – már a Krétán keresztül, a diákoknak és szüleiknek is –, a külső szemlélőben szintén azt az érzést keltheti, hogy indokolt kérdés: hol van a pénz, Orbán Viktor?

A fentiek fényében nem csoda, hogy júniusban a kormány újabb kiigazításokat jelentett be, amik részben adóemeléseket jelentenek, részben megszorításokat olyan területeken, amelyek eddig érinthetetlennek számítottak: a családtámogatásokban (a babaváró hitel és a csok szabályainak átírásával). És az sem csoda, hogy június végén a Fitch Ratings hitelminősítőtől komoly figyelmeztetés érkezett: ha nem sikerül az uniós gazdaságélénkítő forrásokhoz hozzáférni, az az ország hitelminősítésére is kihathat, magyarán a bóvli kategóriába kerülhet a magyar adósság besorolása.

Visszatérve a májusi adatokra, jogosnak tűnik a kérdés: mi segítette egyáltalán azt, hogy a költségvetés látszólag egyensúlyban maradjon? Pont az, amit Orbán szóvá tett a brüsszeli büdzsében: az egyszeri beavatkozás – ami esetünkben a különadókból befolyt bevételt jelenti. A költségvetési bevételek 26,5 százalékkal voltak magasabbak idén májusban, mint egy évvel korábban, ez főleg a „gazdálkodó szervezetek befizetései” tétel 61 százalékos, 630 milliárd forintos emelkedéséből fakad. Ez részben a társaságiadó-bevételek növekedéséből, részben abból a nagyjából 180 milliárdból fakad, ami a különadókból folyt be a büdzsébe (a banki különadókat tartalmazó, „a pénzügyi szervezetek befizetései” soron például 2600 százalékos volt a növekedés – igaz, szinte nulláról).

Különadó, törvényfarigcsálás

Mint emlékezhetünk, a kormány tavaly, a negyedik kétharmados választási győzelme után megkezdte a költségvetési kiigazítások rövidebb-hosszabb szünetekkel máig tartó sorozatát. A folyamat első lépéseként május végén bejelentették, hogy különadókat vetnek ki többek között a pénzintézetekre, az energiapiaci szereplőkre, a légitársaságokra, a kereskedelmi láncokra és a telekommunikációs vállalatokra. Ezekből a különadókból a kormány éves szintén 800 milliárd forintra számított (később folytatták a kiigazításokat többek között azzal, hogy átírták a rezsicsökkentés szabályait, illetve megszüntették a katát).

A kormányzati kommunikációban extraprofit-különadóknak nevezett extra adótételekről a bevezetésükkor azt állították: azok csak 2022-ben és 2023-ban terhelik az érintetteket, aztán egy idén május végén megjelent kormányrendelet már 2024-re is kiterjesztette a hatályukat.

Vagyis a kabinet egyszerre csinálta azt, hogy egyszeri(nek mondott) tételekkel próbált egyensúlyt teremteni, és azt, hogy mivel a 2022-ben bejelentett különadók már arra az évre is vonatkoztak, utólag belenyúlt a költségvetési szabályokba – azt a két dolgot, amit most Orbán Viktor számon kér az Európai Bizottságon.

Az utólagos beavatkozás a költségvetésbe egyébként sem idegen a magyar kormánytól. Igaz, ennek megvan az az oka is, hogy a magyar kormányzat számára valamiért fontos, hogy indokolatlanul korán megalkossa egy-egy év költségvetését – majd aztán kezdődhet annak az átdolgozása, korrigálása, módosítása, farigcsálása. Az idei költségvetést először már tavaly júliusban elfogadta a parlament, aztán decemberben egy kormányrendelettel felülírták az egészet, hogy végül idén március 31-én – vagyis amikorra már eltelt az év negyede – a parlament egy kissé tovább módosított verziót rögzítsen törvénybe. Csak érdekesség: az első, júliusi költségvetési változatban egész évre 2352,1 milliárd forintos hiány szerepelt – a valóságban ennél már most május végére 400 milliárddal nagyobb lett a deficit.