A múmiák Abusir el-Meleq-ből származnak, egy ókori egyiptomi városból, amely Kairótól délre található egy ártéren található. A három férfit valamikor időszámításunk előtt 1380 és időszámításunk szerint 425 között temették el.
A szakemberek korábban szekvenálták a múmiák DNS-ét: ez volt az első ilyen, sikeres rekonstrukció ókori egyiptomi múmia genomjával.
A Parabon NanoLabs, a virginiai Restonban található DNS-technológiai vállalat kutatói most ezeket a genetikai adatokat felhasználva készítettek háromdimenziós modelleket a múmiák arcáról. Ehhez az igazságügyi DNS-fenotipizálásnak (FDP) nevezett eljárást használták, amely genetikai elemzéssel jelzi elő az arcvonások alakját és az adott személy fizikai megjelenésének egyéb vonatkozásait.
A különböző arcok hőtérképei lehetővé tették a tudósok számára, hogy finomítsanak a részleteken, és kiemeljék a múmiák jellemzőiben mutatkozó különbségeket Forrás: Parabon NanoLabs
Ez az első alkalom, hogy átfogó DNS-fenotipizálást végeztek ilyen korú emberi DNS-en
– áll a Parabon képviselőinek közleményében, amit a LiveScience online tudományos portál idéz.
A tudósok a Snapshot nevű fenotipizálási módszerrel állapították meg a férfiak származását, bőrszínét és arcvonásait. Arra jutottak, hogy azok világosbarna bőrűek voltak, sötét szemekkel és hajjal.
A genetikai összetételük összességében közelebb állt a Földközi-tenger vagy a Közel-Kelet területén élő, modern egyénekhez, mint az egyiptomiakéhoz
– mutattak rá a szakemberek.
A kutatók háromdimenziós hálókat állítottak elő, amelyek felvázolták a múmiák arcvonásait, és hőtérképeken számoltak, hogy kiemeljék a három egyed közötti különbségeket és finomítsák az egyes arcok részleteit. Végül ezeket az eredményeket kombinálták a Snapshot bőr-, szem- és hajszínre vonatkozó előrejelzéseivel.
három múmia rekonstruált arca Forrás: Parabon NanoLabs
Az ősi emberi DNS-sel való munka két okból is kihívást jelenthet: a DNS gyakran erősen lebomlik, és általában keveredik bakteriális DNS-sel
– hangsúlyozta Ellen Greytak, a Parabon bioinformatikai igazgatója. – E két tényező között a szekvenciához rendelkezésre álló humán DNS mennyisége nagyon kicsi lehet.
Hozzátette: mivel azonban a DNS túlnyomó többsége minden ember között megoszlik, a tudósoknak nincs szükségük a teljes genomra ahhoz, hogy egy személy „fizikai képét" megállapítsák.
Inkább csak a genom bizonyos specifikus pontjait kell elemezniük, amelyek különböznek az emberek között.
Az ezeken az ősi múmiákon alkalmazott eljárások segíthetnek a tudósoknak abban is, hogy rekonstruálhassanak arcokat a modern maradványok azonosítására.
