A Hungaroring Vezetéstechnikai Centrumban mindig tél van. Mesterséges körülmények közt mutatják meg, hogy semmit sem ér az elektronikus védelem, ha az autós fakezű. Pesoldt Ferenc tíz év alatt több száz olyan vezetővel találkozott, akik magabiztosan reagáltak a téli útviszonyokra, persze rosszul. A tanpályák esőztetett műgyantás felülete tökéletesen utánozza a jeges aszfaltot. Rettenetesen csúszik, de a forgalom többi résztvevőjét, az autókat, gyalogosokat, teherautókat és motorosokat hirtelen megjelenő vízoszlopok helyettesítik. Ha igaziak lennének, biztosan mindet letaroltam volna, amikor a múlt héten egy téli- (a piros autó a képeken) és egy nyári gumival ( a fehér autó a képeken) felszerelt Seat Leonon próbáltam ki a vészhelyzeteket.

Jobb, ha az elején tisztázzuk, a fehér Leon már városi tempónál is azonnal elveszíti stabilitását, ha havas-jeges úton valamit hirtelen ki kell kerülni vele. A nyári guminak ilyenkor annyira minimális az iránytartása, hogy még ellenkormányzással, vagyis a csúszás irányába tett határozott kormánymozdulattal sem tudtam összeszedni, amikor a pálya elején jobbra, vagy balra kitérített a rántópad. Míg a piros autót a harminc-negyven kilométeres sebességtartományban 12-13 méteren belül állóra tudtam fékezni, addig a fehérnek ehhez több mint 40 méterre volt szüksége.  

Túl messze van a kormány. Nem tudom rátenni a csuklómat. Így nem lehet hirtelen mozdulatokat tenni vele

A kitérő manőverek gyakorlása előtt jött a következő meglepetés. Feri megtanított rosszul fogni a kormányt, túlságosan hátradönteni a háttámlát, és a pedáloktól messzire tolni az ülést. Szórakoztató volt, pedig a többség állítólag tényleg így ül az autójában. Nem megfelelő ülésbeállítással lehetetlen jól reagálni a váratlan helyzetekre, tehát ami kényelmes az sokszor nem biztonságos.

Soha, semmilyen autóval nem pörögtem még ennyit. A gyakorlatozás óta megfigyeltem, hogy a környezetben lévő autósok egy része a városban mindkét kezével alul fogja a kormányt, sőt, nem is fogja, csak lógatja ratja. Máskor a bal könyökük az ablakban, jobb kezük a váltókaron, mert így a legkényelmesebb. Amikor ma este hazafelé tartanak, nézzenek át a szomszéd autóba. Ugye? Egyesek fent támasztják meg a kezüket, amikor nem várható éles kanyar, pedig ez is öngyilkos módszer. Ha a képzeletbeli óra számlapjának hármas és kilences beosztásánál fogjuk a kormányt, sokkal nagyobb szögben el tudjuk majd fordítani átfogás nélkül, ezért fogunk gyorsabban reagálni, mint bármilyen más fogás esetén.

Ha nem tudod simán lenyomni a kuplungot, túlságosan hátra toltad az ülést

Csúszkálás közben összegyűjtöttünk néhány tipikus téli vezetői hibát, majd miután minden gyakori bénázást és következményeiket is végigpróbálgattam, rögzítettük, hogy mit kellett volna tennem.

1. Hirtelen nem megfelelő kormánymozdulat

Amikor az átlagautós csúszós úton ki akar kerülni valamit, általában későn reagál, majd túl nagy oldaltávolságra törekszik, túl nagy ívet választ. Ezzel csökken az esélye, hogy stabil maradjon az autó. A nagy oldaltávolsággal végrehajtott manőverhez nagy kormánymozdulat kell, ami növeli a megcsúszás esélyét. 

A hirtelen feljövő vízoszlopok az úton előttünk felbukkanó akadályokat jelképezik. A nyári gumis autó a roncstelepen lenne, ha élesben próbáltam volna a manővert

Ha a kormánymozdulat ellenére nem változik a menetirány, élvezze a pillanatokat, hamarosan ütközni fog. Fokozhatja a balesetveszélyt, ha ijedtében még nagyobbat teker a kormányon. Azzal tényleg nullára csökkentheti a tapadást. Ha közben még a gázt sem veszi el, és kicsit sem fékez, hamarosan megpördül. Így nem csak az ön előtt haladót veri telibe, de a szomszédos kocsisort is eltalálhatja.

Ha mégsem kíván karambolozni, vegye el a gázt, majd óvatosan és szakaszosan fékezzen, ha nincs ABS a kocsiban; ha van teljes erőből nyomja le a fékpedált. Szinte rúgjon bele. Hogy a megcsúszás ne végződjön ütközéssel, helyre lesz szüksége. Nézzen körbe, hogy melyik irányba érdemes menekülni. Sokan nem szeretik az ABS-t, mert úgy érzik, nem tudnak vele hamarabb megállni. A blokkolásgátló nem is a legrövidebb fékutat ígéri, hanem azt, hogy csúszós úton, fékezés közben is irányítható marad az autó.

2. Indokolatlan, pánikszerű fékezés

Az autósok jelentős része soha nem tanul meg vészfékezni, mert nem tanítják a tanfolyamon. Megszokják, hogy száraz úton egyszerűen le kell lépni a gázról, majd miközben a motorfék kifejti hatását, hozzá kell adagolni a féket, később pedig ki kell nyomni a kuplungot. Csúszós úton, vészfékezéskor változik a pedálsorrend. Kuplunggal kezdünk, utána jön a lábfék. Szélsőséges esetben a két pedált egyszerre is letaposhatjuk, hogy elkerüljük a lefulladást. Blokkolásgátló nélkül ilyenkor is finoman kell fékezni, mert ha blokkolnak a kerekeke, az autó biztosan meg fog pördülni. A kikuplungolás azért lényeges, mert a hajtott kerék blokkolásakor felulladhat a motor. Ha a motor nem jár, megszűnik a szervorásegítés, majd először a kormány, később a fékpedál lesz kőkemény.

A téli gumival felszerelt autót harminc-negyven kilométeres tempóról körülbelül 13-15 méteren belül állóra lehet fékezni

A motornak azért is járnia kell, mert lehet, hogy tovább kell menekülnünk a veszélyhelyzetből. Ha minden trükk ellenére biztosra vehető, hogy ütközni fogunk, törekedjünk ebben is a tökéletességre. Általában akkor járunk a legjobban, ha autónk orra nagy felületen találja el az előtte lévő farát. Frontális ütközésnél ugyanez a helyzet, pedig ösztöneink éppen az ellenkezőjét diktálják. A kár nagyobb lesz, de több az esély, hogy életben maradunk, mert jobban eloszlik az ütközés energiája, mintha csak az autónk egyik sarka érinti a másik járművet. Az ABS-es autókban is fontos, hogy ne maradjunk le a kikuplungolásról, mert ezekben is lefulladhat a motor, csak később.

Feri szerint tipikus, hogy ugyan az autósnak sikerül megerőszakolnia az agyát, de túl későn, így olyan közel kerül az akadályhoz, hogy már nem tud kitérni. Sokan nem tudják különválasztani a kezük és a lábuk reakcióit. Elkezdenek fékezni és lenyomott féknél tekerik el a kormányt. Így végül sem kikerülni nem tudják az előttük álló autót vagy gyalogost, sem kellően lelassítani. Aki ilyenkor észbe kap, újabb hibát követ el: elengedi a féket és még rákormányoz. Ekkor válik alulkormányozottá az autó, és elkezdi tolni az orrát.

Szépen végig is szánkáztam vele az esőztetett pályán, miután a piros autóhoz hasonló, kevesebb mint negyvenes tempónál nyomtam egy satut

Ha van ABS, sokkal egyszerűbb a megoldás. Egyszer kell megtalálni a fékpedált, onnantól le sem kell lépni róla. A kormány természetesen ilyenkor sem célszerű rángatni. A blokkolásgátló nélküli autók tulajdonosai közül sokan beleugranak a fékpedálba, és akkor sem lépnek le róla, amikor megszűnik a kerék tapadása. Pedig ha ilyenkor valahogyan oldani tudnák magukban a rossz reflexeket, lenne esélyük elkerülni az ütközést, vagy azt, hogy lecsússzanak az útról. Akár van blokkolásgátlónk, akár nincs, a fékezőerő csökkenti kormányzást támogató oldalvezető erőt, pedig ezen múlik, hogy irányítható-e az autó.

3. Emelkedőn elindulás, csúszós burkolaton

A legtöbben ott rontják el, hogy amikor csúszós úton a szokásos elindulási manőverek ellenére nem mozdul az autó, egyre nagyobb gázt nyomnak. Ha mindezt hóban teszik, az egyik hajtott kerék elássa magát, a másik pedig állva marad, mert a differenciálmű a könnyebb ellenállás, vagyis a kevésbé tapadó kerék irányába vezeti a nyomatékot.

Elindulás enyhe emelkedőn egy nyári gumis autóval: maga a pokol. A Leonban folyamatosan villogott a kipörgésgátló piktogramja, és mégsem sikerült mindig megtennem a két akadály közti húsz métert. A téli gumis autóval ez majdnem gyerekjáték volt

Ha jégen próbálkozunk, oldalazásra számíthatunk, így akár álló helyzetben is összejöhet a koccanás. A helyes megoldás az, hogy finoman kuplungolunk és hozzá kis gázt adunk. Ha ez nem segít, elindulás előtt kettesbe kell kapcsolni a váltót, mert ezzel tovább csökkenthetjük a kerékre jutó nyomatékot. Ha az autón rossz állapotú téli-, vagy nyári gumik vannak, bizonyos esetekben egyáltalán nem fogunk tudni elindulni. Ilyenkor jöhet a hólánc, vagy végső elkeseredésünkben a kerekek alá vethetjük a gumiszőnyegeket. Feri szerint nem biztos, hogy jó ilyen tippeket adni az ügyetlen autósoknak, mert néhányan biztosan jobban járnak, ha a kőkemény télben egyszerűen nem autóznak.

4. Vízátfolyáson, jégbordán megcsúszás

Ha a keréktapadás minimális, rengeteg múlik a szerencsénken. A reménytelenül csúszós úton, például a gyorsan jegesedő hidakon, illetve felüljárókon a finom gázelvétel az egyetlen lassítási módszer, amitől autónk biztosan nem veszíti el a stabilitását. Ilyenkor vissza is válthatunk, majd finoman kiengedett kuplunggal rövidíthetjük a féktávot. A kigurulásos lassításhoz rengeteg hely kell, tehát a legjobb megoldás eleve sokkal lassabban haladni, és éppen ez az, amit sokan elfelejtenek. A téli balesetek zömét nem az abszolút, hanem a relatív gyorshajtás okozza: vagyis sokan nem vesznek vissza eléggé a tempóból, amikor egyértelműen csúszik az út.

Nem is hinnék, hogy mennyi mozgási energia keletkezik már egészen kis sebességnél. A nyári gumis Seat sokszor hármat is pörgött a tengelye körül, mire végre megállt a műjégen

5.Túlzott tempó kanyaríven, vagy alul-, vagy túlkormányzottá váik az autó

Az alaphelyzet az, hogy az autón nincs téli gumi. A másik helyzet, hogy nagyon kopott. Az autósok nagy része a profilmélység alapján cserél abroncsot, pedig nagyon fontos volna figyelni az gumik korát. Egy két- és egy nyolcéves téli abroncs közt akár sokszoros féktávolság-különbség lehet. Sokan a hajtott kerekekre vesznek csak téli gumit. Röviden: ez egy szimpla hülyeség. Miért? Mert a fronthajtásos autó emiatt meg fog pördülni, a hátsókerék hajtásos pedig kormányozhatatlan lesz. Inkább vegyenek négy darab, jó állapotú használt téli gumit a két új árából. Ha kanyarban megcsúszik akár az első, akár a hátsó hajtott kerék, a legbiztosabb módszer a stabilitás visszaszerzésére, ha egyszerűen kikuplungolunk. Profi vezetők próbálkozhatnak enyhe gázelvétellel, majd kitartott gázzal, hogy ne legyen túlságosan erős a motorfék.

Nagyon érdekes feladat a kanyaríven megcsúszó farú autót visszahozni. Elég csak a két külső íven lévő guminak jégre futnia, és negyvenes tempónál már szinte lehetetlen összeszedni

Míg a rántópadon legalább ismertem az elmozdulás helyét, rá tudtam készülni a manőverre. A közúton nem készül a hirtelen mozdulatokra az ember, nem várja, hogy mikor kell elvenni a gázt és mikor kell hirtelen kinyomni a kuplungot. Pesoldt Ferenc szerint már azzal is növelhetjük az esélyeinket, ha eléggé előre nézünk az úton, amikor veszélyes szakasz felé haladunk. Ehhez is fontos a megfelelő ülésbeállítás. Ne feledjük, arra megyünk, amerre nézünk, ezért vészhelyzetben a menekülési lehetőségre kell fókuszálni, és nem arra amitől félünk. Ez az ösztönös agyi reakció is rengeteg balesetet okoz.

Tanuljuk meg tehát fegyelmezni az ösztöneinket, de mindenekelőtt ne induljunk útnak, ha úgy érezzük az autó adottságai, vagy saját vezetési tudásunk korlátai miatt nem tudunk megbírkózni a nehéz útviszonyok veszélyeivel.