Forrás: 444.hu | Horváth Bence | 2021.09.22.

Csütörtökön kezdődik az ENSZ élelmiszer-ellátásról szóló eseménye, az Élelmezési Rendszerek Csúcstalálkozója New Yorkban. Ez 70 év alatt mindössze a hatodik ilyen csúcstalálkozó, és szervezői szerint az a célja, hogy fenntarthatóbb irányba terelje a világ mezőgazdaságát. Az esemény megálmodói emellett többek között az éhínségek végét szeretnék elérni 2030-ra.

A korábbi hasonló csúcsoknak időnként valóban voltak kézzelfogható eredményei, az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) például az 1943-as találkozó után született meg. Ugyanakkor idén a szervezők is arra számítanak, hogy kemény viták kísérik majd a tanácskozást, hiszen az élelmiszer-termelés terén rengeteg a konfliktus a különféle érdekeltségű szereplők között: nemzetgazdasági érdekek ütközhetnek globális célokkal, ahogy a gigantikus óriásvállalatok is teljesen mást akarnak, mint az apró, lokális gazdaságok képviselői, és aligha értenek egyet bármiben azok, akik az argoökológia módszertanában hisznek, azokkal, akik szerint a több génszerkesztés és biotechnológia jelentheti a megoldást a problémákra.

Hogy milyen fontosabb témák merülnek majd fel, azt azért is lehet előre látni, mert nemrég a csúcstalálkozó tudományos megalapozását összeállító szakértői csoport négy vezetője közös cikket publikált a Nature című folyóiratban, melyben összefoglalták, hogy szerintük mire lenne érdemes fókuszálni.

Ami most van, az nem jó

Joachim von Braun, Kaosar Afsana, Louise O. Fresco és Mohamed Hassan azzal kezdi a cikkét, hogy a világ élelmiszerrendszere kaotikus képet mutat: miközben minden tizedik ember alultáplált, addig tízből négy ember túlsúlyos. A világ lakosságának közel harmada nem engedheti meg magának, hogy egészségesen étkezzen, az élelmiszer-ellátást pedig hőhullámok, áradások, aszályok és háborúk zavarják világszerte. Emellett 2020-ban 15 százalékkal nőtt az éhezők száma 2019-hez képest. Ezt részben a koronavírus, de részben fegyveres konfliktusok is okozták.

A négy kutató szerint az is világos, hogy a jelenlegi rendszernek a bolygó is vesztese: az élelmiszerszektor felelős a kibocsátott üvegházhatású gázok közel harmadáért, a nagy léptékű mezőgazdaság felelős az erdőirtások jelentős részéért, a nem megfelelő gazdálkodási módszerek pedig tönkreteszlik a talajt és kimerítik a vízkészleteket, illetve csökkentik a biodiverzitást is.

A csúcstalálkozó tudományos hátterét összeállító tudósbizottság négy vezetője arról ír cikkében, hogy az eseményen a globális élelmiszerrendszer átalakításának szükségessége mellett fognak érvelni. Mint írják, szerintük nemcsak politikai, de társadalmi, gazdasági és technológiai téren is szükség van a változásokra. Azt persze tudják, hogy ez nem egyszerű feladat: az élelmezés kérdése a társadalmak működésének minden szintjét áthatja. Az előkészítő munka során több mint 50 jelentést állítottak össze a világ vezető kutatói, ezekből összesen hét szempontot választottak a csúcstalálkozó témáihoz:

• Az éhezés vége, az étrendek javítása

Az egészséges és magas tápértékű élelmiszernek hozzáférhetőbbnek és megfizethetőbbnek kell lennie. Ehhez tudományos áttörésekre is szükség lehet, és érdemes odafigyelni arra is, hogy milyen eszközök tűnnek hatékonynak: például Tanzániában és Etiópiában a fokozott öntözés a kis gazdaságokban növelte a termelékenységet, az étrendek változatosságát és a gazdálkodók bevételeit is.

Gazdálkdó és fia Sokoto államban, Nigériában Fotó: LUIS TATO/AFP

Három dologra érdemes odafigyelni ezen a téren: egyrészt a kutatás-fejlesztési erőforrásokat arra kell átcsoportosítani, hogy fenntartható módon nőjön a mezőgazdaság termelékenysége. Másrészt vissza kell nyesni az élelmiszer-pazarlást, harmadrészt pedig meg kell jelennie a szociális programokban az egészséges étkezéssel kapcsolatos szempontoknak.

• Kockázatmentesíteni kell az élelmiszerrendszereket

Ahogy egyre globálisabb és összetettebb lett az élelmezés, úgy lett egyre kiszolgáltatottabb a rendszer. Ezeket a kockázatokat mindenképp jobban meg kell ismernünk. 2008-ban például az aszályok, a bioüzemanyagok terjedése és a pénzügyi spekuláció együtt hajtotta fel az élelmiszerárakat. Tavaly pedig a koronavírus-járvány és a fegyveres konfliktusok miatt drágult Afrika-szerte az élelmiszer. Sikeres helyi monitorrendszerek már léteznek, de szükség van nagyobb léptékű eszközökre, illetve gazdasági megoldásokra is. Példaként említenek egy kenyai kezdeményezést, ahol a gazdák egy telefonos applikáció révén értesülhetnek a különféle kártevők terjedéséről, az időjárási kockázatokról és a piaci trendekről is.

• Minőség- és jogvédelem

A szegénység és a nemi, etnikai és életkoralapú diszkrimináció a világon sok embert megakadályoz abban, hogy egészséges élelmiszerhez juthasson hozzá. Emellett szükség van arra is, hogy világszerte védjék a kisbirtokosok jogait. A kutatók a technológiai innovációk felől látnak reményteli lehetőségeket: Ghánában például egy blockchain-alapú rendszer biztosítja, hogy a kisbirtokosok ne veszíthessék el a földjeik fölötti jogokat.

• A biotudományok felpörgetése

Több kutatás kell azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet helyreállítani a talajok egészséges állapotát, illetve hogyan lehet javítani a növénytermesztés hatékonyságán, és hogyan lehet visszaállítani a talaj széntartalmát.

Szükség van az alternatív fehérjeforrások terjedésére is, a növényi- illetve a rovaralapú fehérjékre, többek között a takarmányozásban is. De a kutatók emellett olyan fejlesztendő területeket említenek, mint azok az alacsony műtrágyaigényű növénytermesztési módszerek, a különféle génmódosítási eljárások, melyek ellenállóbbá és jobban termővé tehetik a növényeket.

• Az erőforrások védelme

A talaj, a földek és a vízkészletek fenntartható menedzselésének elősegítésére is szükség van. A négy szerző többek között a különféle technológiai eszközök elterjedésében látja a megoldást: távoli szenzorok, melyek folyamatosan ellenőrzik a talaj minőségét, drónok és AI-rendszerek, melyek kiszúrják, hogy hol van szükség trágyázásra vagy öntözésre, vagy hogy hol bukkantak fel kártevők.

Ugyanígy fontos a biodiverzitás védelme, az őslakos, tradicionális élelmiszer- és erdészeti rendszereket pedig szervesen kell beilleszteni a nemzeti mezőgazdasági rendszerekbe.

• Fenntartható táplálékok a vízből

Ha az élelmiszer-termelés fenntarthatóságáról beszélnek, a legtöbb szó általában a szárazföldi mezőgazdaságra esik, de legalább ennyire fontos, hogy a vízre alapozott élelmiszer-termelés is fenntarthatóan történjen.

• A digitális technológiák használta

Már az eddigi szempontokból is lehetett érezni, hogy a szerzők számára hangsúlyosak a különféle AI-alapú, digitális eszközök, és cikkük végén egy külön pontban térnek ki erre. Mint írják, a szenzorokat, robotokat és AI-eszközöket világszerte egyre több gazdaságban használják, a növénytermesztéstől a tehenek megfejéséig számtalan példa akad már. A szenzorok alkalmasak lehetnek például arra, hogy ellenőrizzék a hozzávalók eredetét és minőségét végig, a teljes feldolgozási lánc során, csökkentve ezzel az élelmiszer-veszteséget és biztosítva az élelmiszer-biztonságot. De sok gazdálkodó még mindig nem fér hozzá ezekhez az eszközök, ezért a négy kutató szerint szükséges ezeknek a lehetőségeknek a terjesztése, akár kölcsönzői modellek révén is.

A három teendő

Afsana, Fresco, von Braun és Hassan a cikke végén három konkrét célt is meghatároz, melyre szerintük a csúcstalálkozónak ki kéne futnia:

Sokkal több pénz kell: azt javasolják, hogy a kormányok legalább a GDP egy százalékát költsék az élelmiszerrendszerekkel kapcsolatos kutatásokra, a szegényebb országoknak pedig anyagi támogatással segíteni kell abban, hogy elérhessék ezt a célt. Az éhezés felszámolásához egy kötvényalap létrehozását is javasolják, ami mögött az IMF és a Világbank állhatna.

Gyümölcsárus nagy esőben, a pakisztáni Lahorban Fotó: ARIF ALI/AFP

Növelni kell a kutatói-tudományos erőforrásokat: többek között ezt az alapot is lehetne arra használni, hogy a fejlődő országokban több forrás juthasson a fenntartható élelmiszer-ellátással összefüggő kutatás-fejlesztésre. Szerintük a Globális Észak és a Globális Dél országai közötti kutatói infrastruktúrák és adatok megosztása jó kezdetet jelenthetne.

Erősebb tudományos és politikai együttműködés kell: a kutatók azt szeretnék, ha az ENSZ a klíma- vagy a biodiverzitás témájához hasonlóan az élelmiszerrendszerek terén is megalkotna egy kormányközi egyezményt, ami segíthetne a vállalások véghezvitelében.

Sokan nem elégedettek

A csúcstalálkozót az ENSZ főtitkára, António Guterres hívta össze, és az esemény még el sem indult, de már a felkészítő szakaszban sok kritika érte. Legutóbb az ENSZ különleges jelentéstevője, Michael Fakhri nevezte elitistának és a vállalati érdekeket kiszolgálónak a találkozót.

Fakhri a Guardiannak beszélt arról, hogy ezen a találkozón sem az fog szóba kerülni, hogy az ételhez való hozzájutást jogként kéne elismerni, de az egyenlőtlenségek és a számon kérhetőség kérdése is hiányzik a napirendről. Az ENSZ jelentéstevője szerint erre azért van így, mert alapvetően az ipari-vállalati érdekeket kiszolgáló kutatók és tudományos intézmények voltak felelősek a program összeállításáért.

Már tavaly többen tiltakozva fogadták a hírt, hogy Guterres az egykori ruandai mezőgazdasági minisztert, Agnes Kalibatát kérte fel a csúcstalálkozó vezetésére, aki az afrikai zöldforradalmat elősegítő szövetség elnöke volt, és akit sok kritika ért azért, mert környezeti szempontból ártalmas, üzleti szempontoknak alárendelt gyakorlatokat népszerűsített. A Guardian cikke megjegyzi, hogy márciusban pedig a több mint 500 civilszervezetet és rajtuk keresztül 300 millió embert összefogó Civil Society and Indigenous Peoples’ Mechanism jelentette be, hogy bojkottálni fogják a találkozót, és helyette saját eseményt hoznak létre.

Fakhri szerint annak ellenére, hogy a nagyvállalatok potenciális káros szerepe kérdésként sem merül fel majd a csúcson, így is lehet haszna a találkozónak: hatására a kormányok például nagyobb hangsúlyt fektethetnek majd a nemzeti élelmiszer-szabályozások kidolgozására.