A Népszabadság, Magyar Nemzet, Origo, Index, Tv2, Sláger FM. A Klubrádió esete csak az utolsó példája annak, hogy az elmúlt 10 évben mindig úgy alakult az üzleti környezet és a jogi szabályozás, hogy annak a kormányfüggetlen média lett a vesztese.
Orbán Viktor a Népszabadság bezárásakor úgy nyilatkozott, hogy a sajtószabadság és a médiapiac kérdése nem tartozik a kormányra. A Magyar Nemzet bezárásakor azt mondta a miniszterelnök, hogy az üzleti ügy, a magánkézben lévő médiumokról a tulajdonosok döntenek. Kovács Zoltán egyenesen a jogállamiság példájaként beszélt arról, hogy a Klubrádió elveszítette frekvenciáját.
Pedig a vonatkozó jogszabályokat már a 2010 utáni Orbán-kormány hozta, és az elmúlt tíz évben rendre úgy alakult a szabályozási és üzleti környezet, hogy azzal a kormánytól független sajtótermékek jártak rosszul – sokszor végzetesen.
Míg 2010-ben még 23. helyen állt Magyarország a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-listáján, addig 2020-ra a 89. helyre csúszott vissza.
Médiatörvény
Orbán Viktor már első kormányzása idején is felvette a harcot a „balliberális” médiatúlsúly ellen. A 2002-es választási vereség egyik fő okát is ebben találták meg a jobboldalon. A Fidesz ellenzékben töltött 8 évben sokat tett azért, hogy létrehozza saját platformjait, (ekkor született meg többek között a Hír Tv, az Echo Tv vagy lett jobboldali a Magyar Hírlap).
A 2010-es győzelem után a második Orbán-kormány egyik első intézkedése a médiatörvény módosítása volt, amiből aztán kikerekedett a kormány első nemzetközi botránya is. A felháborodás azonban nem volt akadálya annak, hogy az új szabályozást kihasználva kormányközeli vállalkozókhoz kerüljön a média jelentős része, és hogy a közmédia is kormányzati befolyás alá kerüljön.
Az ekkor létrehozott Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke 9 éves mandátummal rendelkezik és egyben vezeti a szervezet alá tartozó Médiatanácsot is, melynek tagjait szintén 9 évre választják. A Médiatanácsban csak kormánypárti tagok ülnek: őket ugyanis egy parlamenti bizottság választja, melyben minden frakciónak egy tagja van, de a szavazatuk annyit ér, ahány tagja van az adott frakciónak az Országgyűlésben. Elvileg konszenzussal választják ki a tagokat, de ha nem sikerül megállapodni, akkor már kétharmaddal döntenek a jelöltekről.
Az NMHH és a Médiatanács felügyel minden sajtóterméket, jogköre a közmédián túl kiterjed a tévékre, rádiókra, nyomtatott és internetes kiadványokra is. Döntenek a frekvenciákról, őrködnek a média sokszínűsége felett, ellenőrzik a médiatartalmat, és adott esetben büntetnek is. Az elmúlt tíz évben a Médiatanács tendenciózusan a kormánypárti érdekek mentén döntenek. A 2010 utáni médiatörvény ugyanis elég szabadságot ad nekik ehhez, mert többnyire a Médiatanács értelmezésén múlik, mi számít szabálytalannak.
A „médiaegyensúly” kialakítására való törekvés nem állt le a törvény elfogadásával. A már kegyvesztett Simicska Lajos arról beszélt, hogy a 2014-es választások után Orbán Viktor felvázolt neki egy „komplett médiaprogramot médiaadóstól, mindenestül”.
A Népszabadságtól a KESMA-ig
Érdemes kicsit részletesebben megnézni a Népszabadság esetét, mert abban mintegy állatorvosi lóként felbukkan minden lényeges, a mai médiaviszonyok kialakulását eredményező elem: részrehajló hatóság, gazdasági racionalitással érvelő „üzletember”, kivételező kormány és persze Mészáros Lőrinc.
Két nagy kiadó, a svájci Ringier és a német Axel Springer az egyesülésről határozott. A magyarországi leányvállalatok összeolvadását a Médiatanács nem engedélyezte, mondván túlzott tulajdonosi koncentráció jött volna létre. Végül a két kiadó csak azzal a feltétellel egyesülhetett, ha eladják a Népszabadságot, a Világgazdaságot, a Nemzeti Sportot, valamint a 8 megyei napilapot.
Ezeket a lapokat az akkor a magyar piacon még ismeretlen osztrák üzletember, Heinrich Pecina vásárolta meg, az erre a célra létrehozott Mediaworks cégén keresztül. Pecina ezek után vett még hat megyei napilapot, így már 14 helyi napilap került egy kézbe – itt viszont már sem a Médiatanács, sem a Gazdasági Versenyhivatal nem látott problémát a tulajdonosi koncentráció miatt.
A tulajdonos 2016 októberében szüntette meg a Népszabadságot, egyik percről a másikra, a munkatársak legnagyobb meglepetésére. Az akkor legnagyobb példányszámú országos napilap megszüntetésének hivatalos indoka gazdasági volt: a tulajdonos szerint túl nagy veszteséget termelt a lap már évek óta – ezt az érvet a Népszabadság pénzügyi helyzetét ismerők hamar cáfolták.
A Népszabadság nélküli Mediaworksöt aztán pár hét elteltével megvásárolta Mészáros Lőrinc, aki tovább duzzasztotta a kiadót. Felvásárolta például az összes maradék megyei napilapot, (melyeket ma már néhány oldal kivételével egy központi szerkesztőségben állítanak elő) de a terjeszkedésnek nem állták útját a hatóságok.
A következő lépés a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrejötte volt. A nonprofit alapítványnak kormányközeli üzletemberek – köztük Mészáros Lőrinc – teljesen ingyen átadták a birtokukban lévő (sokszor többmilliárdos értékű) médiavállalatokat és kiadókat. A KESMA egy napon belül több száz kiadvány birtokosa lett. A kormány pedig külön döntéssel nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a médiabirodalom terjeszkedését – így kivonta a versenyhatósági vizsgálatok alól. A rendelet pusztán annyival indokolta a döntést, hogy közérdekről van szó. Orbán Viktor pedig annyival intézte el a kérdést, hogy azért döntött így, mert egy nonprofit vállalkozásról van szó.
2019-ben a Riporterek Határok Nélkül részben épp a KESMA létrejöttével indokolta, miért romlott jelentősen Magyarországon a sajtószabadság.
Üzleti döntések
A Napi Gazdaságot az akkor még Fideszhez sorolt Spéder Zoltán adta el a Századvégnek, ami pár hét alatt Magyar Idők néven kormánybarát politikai lappá alakította azt. A Népszava megvásárlására állítólag maga Orbán Viktor kérte fel Puch Lászlót, az MSZP egykori pénztárnokát. A napilap azóta már Leisztinger Tamás tulajdona – az egykor az MSZP-hez sorolt nagyvállalkozó 2010 után megtanult együttműködni a Fidesszel is.
Az Origo esetében szinte azonnal kiderült, hogy a Lázár János külföldi útjait feltáró cikksorozat miatti politikai nyomás miatt távozott a lap akkori főszerkesztője, akit aztán a teljes szerkesztőség követett. A tulajdonos Telekom ezek után gyorsan meg is akart válni a laptól, a vevő Száraz István lett, aki hamar tovább is adta az Origót kiadó céget barátjának, Matolcsy Ádámnak.
Az Index és a Tv2 a fentieknél bonyolultabban, több cég közbeiktatásával, opciós szerződésekkel felhasználásával történt. A Tv2 esetében hosszas bírósági pereskedés előzte meg azt, hogy Andy Vajna átvehesse a céget. Az Indexre – a Tv2-höz hasonlóan – szintén opciós joga volt Simicskának, aki Orbánnal történő összeveszése után egy bonyolult alapítványi formába szervezte ki a lapot. A bombabiztosnak mondott struktúra valójában igen ingtag volt, hiszen az Index bevételeinek többségét a hirdetések biztosították. A reklámokat azonban egy külön cég szervezte, ami lehetőséget adott arra, hogy pénzügyileg nehéz helyzetbe hozza magát a lapot.
Simicska Lajos médiabirodalma a 2018-as választások után omlott össze: a Lánchíd Rádiót és Magyar Nemzetet anyagi okokra hivatkozva bezárta. A Hír Tv-t eladta egykori üzlettársának, Nyerges Zsoltnak – aki továbbra is jóban maradt a miniszterelnökkel. A Heti Válasz szintén anyagilag lehetetlenült el, míg a Metropolt adminisztratív módszerekkel tették tönkre. Miután Habony Árpád Lokál néven ingyenes lap kiadásába kezdett, a BKV és a MÁV gyorsan felmondta a Metropollal kötött terjesztési megállapodásokat.
A megszűnő rádiós piac
A rádiós piac átalakításában kiemelt szerepe volt a Médiatanácsnak, erről itt írtunk részletesen. A lejáró frekvenciák újraosztásáról már 2013-ban azt írta a Mérték Médiaelemző Műhely, hogy azok a „Médiahatóság szándéka a rádiós médiatérkép átrajzolása”.
Így hajtotta uralma alá a kormány a rádiókat
A Médiatanács munkájára rálátó egyik forrásunk a frekvenciapályázatokkal kapcsolatban azt mondta, korábbi cikkünkben, hogy „a döntések előkészítése az NMHH Hivatalánál zajlott … az ott folyó munkába, annak szempontjaiba ill. abba, hogy megfogalmazódnak-e és, ha igen honnan valamiféle »igények«” nem láttak bele azok, akik nem a Hivatalnál dolgoztak. „Nagyon valószínű, hogy valakik a háttérből organizálták ezt” - fogalmazott forrásunk. Azt, hogy ott kik dolgoznak, az NMHH nem volt hajlandó elárulni.
A Klubrádióhoz hasonlóan „sorozatos jogsértések” miatt nem hosszabbították meg a Music FM és a Sláger FM frekvenciaengedélyét. Igaz, akkor arra hivatkoztak, hogy a két adó „súlyosan vétett a gyermekek védelmére vonatkozó szabályok ellen”. A Klubrádió azonban hét év alatt kétszer két egymás utáni évben késve szolgáltatott adatot, amiért mindössze 30 ezer forintos bírságot kaptak. Arató András, a Klubrádió elnöke a Szabad Európának azt mondta, hogy az elmúlt években másik három rádió ugyanezeket a hibákat elkövette, mégis gond nélkül meghosszabbították a frekvenciájukat. A Médiatanács nem csak a frekvenciadöntéseken keresztül nyúlt bele a piacba. Többször is súlyos büntetéseket szabott ki a Class FM-re, ami az utolsó években különösen nehéz helyzetbe hozta Simicska egykori rádióját.
A hatósági, politikai és üzleti körülmények együttesen segítették Andy Vajnát, amikor belekezdett a Rádió 1 és a Best FM építésébe. A kedvező frekvenciadöntéseken túl jogi kiskapukat is kihasználva vásárolt vidéki rádiókat, melyekkel aztán hálózatba kapcsolódtak. „Ezek a megbeszélések nagyon titkosan mennek, csak személyesen és négyszemközt” – mondta egy olyan vidéki rádió korábbi tulajdonosa a Szabad Európának, aki pár évvel ezelőtt eladta adóját. „Egy ismerős keresett meg a döntéshozatal közeléből, és jelezte: nem fogják meghosszabbítani a frekvenciánkat.” Sok hasonló helyzetben lévő rádiós döntött az eladás mellett.
Reklám csak a kiválasztottaknak
Szintén fontos fejlemény, hogy az elmúlt években a nyomtatott sajtó visszaszorulásával a hirdetések váltak a lapok legfőbb bevételi forrásává. Ugyanakkor az online hirdetési piacot hatalmas mérete és hatékony technológiája segítségével letarolta a Google és a Facebook. A helyzetet Magyarországon tovább súlyosbította, hogy az állam vált a legnagyobb hirdetővé. Az állami reklámköltésekből pedig szinte kizárólag a kormányközeli médiacégek részesülnek, a hirdetések elosztásánál nincs jelentősége annak sem, melyik médiumnak mekkora az elérése. Az pedig szintén a hazai politikai rendszer sajátossága, hogy azok a nagy cégek, melyek nem szeretnének összeveszni a kormánnyal, hirdetéseikkel is követik az állami példát.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
