Decemberben még Merkel kancellár és Macron francia elnök azt jelezte: márciusban az EU-csúcson előállnak a tervvel, mely alapjaiban megváltoztatná az eurozóna működését. Ezen kívül hatással lenne azokra az uniós tagállamokra is, melyek nem akarnak, vagy nem tudnak bekerülni az eurózónába. Kezdetben ez Macron francia elnök elképzelése volt, amelyhez – fenntartásokkal – de csatlakozott Merkel német kancellár is – emlékeztet a Politico.
A németek kérték a mostani halasztást – írja a Der Spiegel. Arra hivatkoztak, hogy túlságosan elhúzódtak a kormányalakítási tárgyalások. Az új kormánynak még nem volt ideje arra, hogy egy ilyen nagy jelentőségű tervet komolyan kidolgozzon. Németország az EU vezető hatalma, ahol sokan kételkednek Macron javaslatainak keresztülvihetőségében.
Nyolc északi állam tanácskozásán kerek perec meg is fogalmazták, hogy miért: az eurózóna tele van olyan államokkal, melyek nem teljesítik a maastrichti kritériumokat. Itt van mindjárt maga Franciaország, de az igazi gondot Görögország és Itália jelenti. Görögország 86 milliárd eurós segély csomaggal próbál meg kikecmeregni a válságból, mely tíz éve tart. Az eurózóna pénzügyminiszterei most arról is döntöttek, hogy júniusban az állam és kormányfőknek Görögország jövőjéről is határozniuk kell. A segélyprogram ugyanis augusztusban lejár. Görögországnak még 88 többé-kevésbé kínos törvényt kell lenyomnia a zúgolódó lakosság torkán. Elő kell terjesztenie egy reális növekedési tervet, amely megfelel az eurózóna elvárásainak és a görögöknek is. Ciprasz kormányfőt kevesen irigylik ezért.
Még nagyobb a gond Itáliában, ahol Brüsszel rémálma valósult meg: nem jött létre kormányképes többség a választásokon. Olaszország az eurózóna harmadik gazdasága, csillagászati államadóssággal és kezelhetetlenné váló költségvetési hiánnyal. És egy olyan lakossággal, mely semmiféle áldozatot sem kíván hozni az európai ügyek oltárán. Ezért is nyertek az olyan euroszkeptikus pártok, mint az Öt csillag vagy az Északi Liga. Pedig áldozatok nélkül nehéz lesz Itáliának beilleszkednie a megreformált eurózónába. Ahonnan sok olasz ki akar lépni.
Az eurózóna államainak egyelőre a bankunióról kellene megállapodniuk. A kérdés az: ki garantálja a bankok fizetőképességét az eurózónában? A franciák és a németek sincsenek egy véleményen. Bruno Le Maire pénzügyminiszter visszadobta a németek javaslatait. Pedig Németország nélkül nem megy semmi sem az eurózónában vagy az Európai Unióban.
Márciusban tehát nem indul a kétsebességes Európa-program, a következő csúcstalálkozó júniusban lesz. Akkorra talán kialakul a közös francia-német terv az eurozóna reformjára, és lesz valamiféle politikai megoldás Olaszország válságára. Merkel kancellár optimistán nyilatkozott, csakhogy politikai pozíciója ma sokkal gyengébb, mint korábban volt. Felerősödtek az euroszkeptikus hangok Németországban is, és szinte mindenütt Európában, ahol a nemzeti érdekek mindinkább előtérbe kerülnek. Senki sem kíván áldozatot hozni a közös célok érdekében, az előnyökből viszont mindenki részesedni akar az Európai Unióban. Vagyis a júniusi indulás sincs kőbe vésve.
