Forrás: Portfolio.hu |  Kenneth Rogoff, Harvard Egyetem | 2024.03.10.

Úgy tűnik, a szárnyaló amerikai tőzsde különös módon leválasztódott az amerikai politika elkeserítő helyzetétől. Állítólag Winston Churchilltől származik az a mondás, hogy „az amerikaiak mindig helyesen cselekednek, miután már minden más alternatívát kipróbáltak”. Az idei amerikai elnökválasztás közelgő – Joe Biden és Donald Trump közötti – visszavágójának fényében, Churchill megjegyzése kiigazításra szorul: az amerikaiak, úgy tűnik, csak azután cselekszenek helyesen, miután minden más alternatívát már kétszer kipróbáltak.

Mi magyarázza, hogy a tőzsdei fellendülés ennyire külön úton jár a válsággal küzdő amerikai demokráciához képest? A piac talán egyszerűen úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok elnökének korlátozott befolyása van az amerikai gazdaságra, legalábbis rövid távon. Vagy talán a befektetők azt hiszik, hogy a mesterséges intelligencia mindent meghódít.

Ez az értelmezés azonban figyelmen kívül hagyja az olyan lehetséges politikai döntések hosszú távú következményeit, mint

• a szabadkereskedelemtől való visszalépés (ez egy olyan terület, ahol Biden és Trump eltökéltnek tűnik abban, hogy felülmúlják egymást),
• a Federal Reserve arra való ösztönzése, hogy az inflációs célra kevésbé figyeljen,
• és a fenntarthatatlan adósságpálya fenntartása.

Ami pedig a választókat leginkább foglalkoztató kérdést, a bevándorlást illeti, Trump korlátozásai akadályoznák a magasan képzett emberek bevándorlását, míg Biden nyitott határok politikájának kevés értelme van.

Talán a befektetők arra jutottak, hogy az amerikai közvélemény olyan mélyen megosztottá vált, hogy valószínűleg egyetlen elnök sem fogja néhány évnél tovább ellenőrizni a kongresszus mindkét házát. Miután Washingtonban a politikai patthelyzet megszokott dolognak számít, kevésbé valószínű, hogy a nagy technológiai cégeknek – amelyek a mesterséges intelligencia boomjának köszönhetően a tőzsde legutóbbi szárnyalásának nagy részét okozták – monopóliumellenes szabályozással kell majd szembenézniük.

Az biztos, hogy miután a piaci kapitalizáció terén az Nvidia lassan az Apple-lel vetekszik, Biden egy átfogó rendeletet adott ki, amelynek célja, hogy „kezelje” a mesterséges intelligencia térnyerése révén felmerülő kockázatokat. Mivel a kormányzatnak a technológiai ipar megfékezését célzó eddigi erőfeszítései erőtlennek bizonyultak, továbbra sem világos, hogy a Biden-adminisztráció miként kívánja kezelni ezeket a kockázatokat. A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság elnöke, Lina Khan egyike azon keveseknek, akik megpróbálják megújítani az amerikai trösztellenes politikát. A média célkeresztjében lévő és a média által erősen kritizált Lina Khan agresszív megközelítése azonban vegyes eredményeket hozott.

Eközben a Legfelsőbb Bíróság hamarosan megsemmisítheti vagy korlátozhatja azokat a texasi és floridai állami törvényeket, amelyek célja, hogy megakadályozzák a közösségimédia-vállalatokat abban, hogy bizonyos szerkesztői döntéseket hozzanak a platformjaikon megosztott bejegyzésekkel kapcsolatban. Bár a legtöbb bíró óvatosnak tűnik az online tartalmak szabályozása terén, aligha kétséges, hogy a szabályozatlan közösségimédia-platformok és az egyfajta véleménybuborékként működő úgynevezett visszhangkamrák (echo chambers) súlyosbították Amerika számos problémáját, különösen a politikai polarizálódást és a mentális egészségügyi válságot.

Tekintettel arra, hogy a mesterséges intelligencia által jelentett kockázatok messze felülmúlják a közösségi médiával kapcsolatos kockázatokat, nem szabad megismételnünk ugyanazt a hibát.

Miközben ezek a feltörekvő technológiák a jogi, etikai, gazdasági és politikai rendszereink javításának ígéretét hordozzák, szabályozói felügyelet hiányában ugyanilyen könnyen feldúlhatják azokat.

A pénzügyi szabályozás fejlődése értékes példát nyújt arra, miként lehet a mesterséges intelligenciát szabályozni az innováció feláldozása nélkül. A szabályozó hatóságok számára, amelyek általában lemaradnak az innovátorok mögött, gyakran komoly nehézséget jelent a hatékonyság és a kockázat közötti egyensúly megteremtése. A 2008-as pénzügyi válságot követően azonban a szabályozó hatóságoknak sikerült olyan szigorú intézkedéseket bevezetniük, amelyek ugyan akadályozták a piaci hatékonyságot, de egyben lehetővé tették a bankok számára, hogy ellenálljanak a koronavírus-járvány jelentette sokknak és az azt követő inflációs nyomásnak.

A jelenlegi tőzsdei rallyt részben az a várakozás táplálja, hogy a mesterséges intelligencia továbbra is szabályozatlan marad, annak ellenére, hogy az több tízmillió munkavállaló elbocsátását okozhatja, illetve a politikai instabilitás veszélyével és a közbeszéd torzulásával jár együtt. A mesterséges intelligencia köré szerveződő iparág végül elegendő politikai befolyást szerezhet ahhoz, hogy a szabályozására vonatkozó minden kísérletet elfojtson, hasonlóan ahhoz a stratégiához, amelyet a bankok alkalmaztak a globális pénzügyi válság előtt, illetve amelyet a közösségimédia-platformok vetnek be napjainkban. A piacot lényegében jelenleg az a feltételezés hatja át, miszerint a mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatok az amerikai elnökválasztás kimenetelétől függetlenül prosperálni fognak.

Trump győzelme azonban mindenkinek rossz lenne. Egy második Trump-elnökség a kínai-amerikai kereskedelmi háború eszkalálódását válthatná ki, vagy az USA NATO-ból való kilépéséhez és az azt követő katonai konfliktushoz vezethetne.

Egyik szcenáriótól sem az várható, hogy az hosszú távon előnyös lenne az amerikai gazdaság számára.

A Trump által tervezett, szinte minden importált termékre kivetendő 10%-os vám – amely Amerika kereskedelmi partnereit saját vámok kivetésére késztetheti – egyértelműen rontana a helyzeten.

Ráadásul Oroszország terjeszkedési törekvései nem fognak megállni Ukrajnánál, és az európai országoknak évekre lesz szükségük ahhoz, hogy megerősítsék katonai és technológiai képességeiket, még akkor is, ha idén sikerül a GDP 2%-ára növelniük védelmi kiadásaikat. Ha hagyjuk, hogy a világ legnagyobb gazdaságát Trump önkényes és lobbanékony politikája irányítsa, az meggyengítené az Amerika gazdasági erejét megalapozó intézményeket.

Ezzel szemben Biden győzelmének következményei sokkal kiszámíthatóbbak lennének, különösen, ha a demokratáknak sikerül megtartaniuk a szenátust, és visszavenniük a képviselőház feletti irányítást. Sajnálatos módon ez valószínűleg jelentősen magasabb kamatokat eredményezne, ami visszafogná a magánszektor keresletét, valamint kisebb nyomást gyakorolna a Fedre, hogy nagyobb kockázatot vállaljon az inflációval kapcsolatban.

Az amerikai és a globális gazdaság előtt álló kihívások és bizonytalanságok miatt azonban nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi tőzsdei boom miként tarthat ki, függetlenül attól, hogy ki nyer a novemberi választáson.

Copyright: Project Syndicate, 2024.

www.project-syndicate.org

Kenneth Rogoff
A Harvard Egyetem közgazdászprofesszora. 2001 és 2003 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza és kutatási igazgatója volt. Kutatási területei közé tartoznak többek között az adósság- és pénzügyi válságok, a jegybanki függetlenség, valamint az árfolyampolitika kérdései. 1978-ban megszerezte a nemzetközi sakknagymesteri címet.

Címlapkép forrása: Getty Images