2020 júliusában a NASA Parker űrszondája valami egészen különlegeset észlelt a Vénusznál; a bolygó felszínétől mindössze 833 kilométerre a műszerek alacsony frekvenciájú rádióhullámokat fogtak. Mindez azt jelenti, hogy a kutatóeszköz érintette az égitest légkörének felső részét, az ionoszférát - írja a Science Alert tudományos portál.
Harminc év elteltével most először sikerült közvetlen méréseket végezni a planéta atmoszférájának felső részében. Az adatok megmutatják, hogy a napciklusok milyen változásokat idéznek elő a Föld szomszédjánál.
A Vénusz kicsit hasonlít a bolygónkra: nagyjából akkora mint a Föld, összetételükben sincs sok eltérés.
Fontos különbség azonban, hogy a Vénusz egy mérgező, pokoli világ, ahol nincs esély az élet megjelenésére.
Hogy miként vett ilyen eltérő fejlődési irányt az égitest, és mit jelent ez a távolabbi bolygók lakhatóságára nézve, azt a Vénusz további tanulmányozása tudná érdemben megválaszolni. Ennek ellenére viszonylag kevés küldetés foglalkozott a Vénusszal, nem véletlenül: a felszínre küldhető leszállóegységek nem bírnák pár percnél tovább az elképesztő hőséget (462 Celsius-fok) és nyomást.
Nincsenek könnyebb helyzetben az űrszondák sem; a Vénusz légköre rettenetesen vastag, szinte lehetetlen keresztüllátni rajta.
A Parker felvétele a Vénuszról Forrás: NASA/Johns Hopkins APL/Naval Research Laboratory/Guillermo Stenborg and Brendan Gallagher
A napciklus és a Vénusz légköre
A jól ismert körülmények ellenére a kutatók nem adják fel a munkát, több, a Vénusz feltérképezését célul kitűző küldetés is előkészítő fázisban van. Addig viszont más missziót teljesítő űrszondák adataira lehet csak hagyatkozni.
Szerencsére jelenleg kéznél van a Parker űrszonda, ami elsősorban a Napot fogja tüzetesebben vizsgálni, ám most, hogy elhaladt a Vénusz mellett (annak gravitációs mezejét használva a manőverezéshez), lehetősége nyílt adatokat gyűjtenie a planétáról.
Az észlelt rádiójelek nagy segítséget nyújtanak a kutatóknak abban, hogy kiszámolják, milyen sűrű jelenleg a Vénusz ionoszférája. Hasonló méréseket utoljára 1992-ben végeztek a bolygókutatók.
Kiderült, hogy az eltelt közel 30 év alatt a Vénusz ionoszférája vékonyodott.
A változás a napciklussal van összefüggésben. Központi csillagunk mágneses tere 11 évente átfordul, ellentétes töltésű részei helyet cserélnek: a déli pólus északra, az északi pedig délre vándorol. Még ma sem teljesen világos, pontosan mi okozza a jelenséget, azt viszont észrevették, hogy pólusváltás akkor következik be, amikor a mágneses mező a leggyengébb (szoláris minimum). Miután a pólusváltás megtörtént, a Nap mágneses tere ismét erősebbé válik, nő a csillag aktivitása (szoláris maximum).
A Vénusz ionoszférájának állapota is a ciklushoz igazodik:
az 1992-es szoláris maximum idején vastagabb volt, a mostani szoláris minimum során viszont jól kimutathatóan vékonyodott.
A Parker szonda által észlelt rádiójelek is ezt a hipotézist támasztják alá.
A műszer által fogott hullámokat a NASA mérnökei hanggá alakították, a kísérteties végeredmény a mellékelt videóban hallható.
Miért vékonyabb a Vénusz felső légköre szoláris minimum alatt?
Ezt még a szakemberek sem tudják megmagyarázni, egyelőre csak elméletek léteznek: az egyik szerint ilyenkor az ionoszféra gyorsabban szivárog az űrbe, a másik teória ezzel szemben úgy véli, a nappali oldal töltött részecskéi ebben az időszakban nem tudnak az égitest éjszakai térfelére jutni, ami ott vékonyabb felső légkört eredményez.
Forrás: ESO/M. Kornmesser & NASA/JPL/Caltech
Az igazságot a Parker űrszonda nem tudja kideríteni, ehhez a jövőben további kutatásokra lesz szükség.
