Forrás: hvg.hu | Kósa András - M. László Ferenc | 2014.08.29.

Bár a közvélemény eddig főleg a Fidesz gazdasági hátországában zajló háborúról értesült, a választások óta olyan hatalmi átrendeződés zajlik a pártban, melyre 2002 óta nem volt példa. Ez nemcsak Simicska Lajost, hanem Orbán másik régi szövetségesét, Kövér Lászlót is érinti, aki számos kérdésben "különvélekedett" az utóbbi időben. Hiába duzzadt hatalmasra a hivatala, Lázár János sem érezheti jól magát: a fejére nőtt a miniszterelnök első számú bizalmasa, Habony Árpád.

„Nincs.” „Nem”– ezeket a rövid válaszokat adta Kövér László a Heti Válasz főszerkesztőjének, amikor arról kérdezte, hogy a Fidesz „fő ideológusaként” van-e köze Orbán Viktor tusnádfürdői beszédéhez, illetve kérte, értékelje az „illiberalizmus” kifejezést. Majd amikor Borókai Gábor szóvá tette, hogy „aligha lesz hosszú az interjú”, visszavágott: „önön múlik”.

Több fideszes forrás megjegyezte a hvg.hu-nak: ezek az odavetett válaszok jól mutatják azt a hangulatot, mely időnként a házelnököt, a párt választmányának elnökét jellemzik a kormányalakítás óta. „Főleg stílusbeli vitáik vannak, de van, hogy tartalmi kérdésekben is összekülönböznek” – értékelte Kövér és a miniszterelnök-pártelnök viszonyát egy vezető fideszes politikus, hozzátéve, nemcsak kettőjüknek vannak mostanság konfliktusaik házon belül.

Mint a Fidesz belső vitáival foglalkozó cikksorozatunk első részében megírtuk, Orbán az újabb kétharmados győzelme után úgy érzi, már ahhoz is van elég ereje, hogy a tervezett, nagy társadalmi-gazdasági változtatások előtt szakítson a korábbi években megkötött, az új irányt akadályozó kompromisszumokkal. Így többek között azt is a fejébe vette, hogy a politikai döntéshozatal fensőbbségét el kell fogadtatnia azzal a gazdasági erőcsoporttal is, amely legalább két évtizede érinthetetlen volt a Fideszben, ez vezetett az Orbán–Simicska „háborúhoz”.

Már nem köti Orbánt „a hitelesítő pecsét”?

Simicska személyében egy olyan szövetségesével ment szembe a miniszterelnök, akivel még a kollégiumi években barátkoztak össze, és akit 1993-ban bízott meg azzal a feladattal, hogy biztosítsa a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön se belföldi, se külföldi érdekcsoportoktól. Ezt a kérést Simicska teljesítette is, de olyan jól oldotta meg a feladatot, hogy mostanáig a tudtán kívül a párt gazdasági hátországában nem lehet üzleteket kötni.

Simicskán kívül egy olyan politikus maradt meg Orbán mellett, akihez a kollégiumi évek és a Fidesz alapítása óta szoros kapcsolat, politikai szövetség köti: Kövér László – a 37 egykori pártalapító közül szinte mindenki más lemorzsolódott. Forrásaink szerint azonban a pártelnökhöz mindig is lojális választmányi elnök ma már sok tekintetben másképp látja a Fidesz előtt álló lehetőségeket és teendőket, mint Orbán. Vitáikban pedig – a pártban a Fidesz „lelkiismeretének” nevezett – Kövér néhányszor jelezte is: túl nagy az elrugaszkodás a párt alapértékeitől, a szervezet belső szabályai pedig Orbánra is vonatkoznak. A Heti Válasznak adott két héttel ezelőtti interjújában meg is jegyezte: kevesli „azon ügyeknek, témáknak a számát, amelyeket a Fidesz elnöksége megvitat, és amelyekre ráüti a hitelesítő pecsétjét”.

Forrásaink egybehangzó állításai szerint az országgyűlési választások előtti kampányban, és a nyár folyamán is a megszokottnál jóval ritkábban ülésezett a párt kongresszuson megválasztott elnöksége. A politikai irányról inkább a kampánystáb, illetve egy informális, öttagú csapat döntött. A parlament épületében péntekenként ült össze Orbán, a miniszterelnök főtanácsadója, Habony Árpád, valamint Rogán Antal, Szijjártó Péter és Lázár János, illetve a csapat időnként kiegészült az ügyvezető alelnökkel, Kósa Lajossal. Így, ha valaki jóban akar lenni a kormányfővel – legyen akár miniszter az illető – jól teszi, ha az „ötösfogat” valamelyik tagjával van olyan jó viszonyban, hogy értesüljön az itt megszületett döntésekről. A találkozókról természetesen soha nem készül semmilyen jegyzőkönyv vagy feljegyzés, emlékeztető, így a miniszterek rendszerint informális úton, valamelyik szereplőtől tájékozódhatnak a stratégiáról.

Pedig ellenzékben, majd kormányon is nagyon fontos szerepe volt a párt alapszabálya által nagy hatalommal felruházott elnökségnek. Itt döntötték el például – amúgy hosszú órákig tartó viták után –, hogy Schmitt Pált jelölik államfőnek 2010-ben, mik kerüljenek be az új alkotmányba, vagy milyen legyen az új választási rendszer.

De ha nem is lehetett hirtelen összerántani az elnökséget, forrásaink szerint a legfontosabb ügyekben Orbán mindig kikérte Kövér véleményét. Amikor például 2013 elején az Alkotmánybíróság elmeszelte a választási regisztrációt, azonnal áthívta a Miniszterelnökségre a házelnököt (a szobáikat pár folyosó választja el), és csak akkor döntött úgy, hogy nem erőlteti tovább a regisztráció törvénybe foglalását, amikor látta, sikerült meggyőzni Kövért: engedjék el az ügyet. Volt olyan ügy, amikor ez nem sikerült, de órákig győzködték egymást: az előző kormányzati ciklusban ilyen volt Schmitt jelölése, a határon túli magyar szervezetek támogatása, az alkotmány egy-egy vitatott eleme. Ilyenkor rendszerint szavazásra bocsátották a kérdést, és rendszerint Kövér maradt kisebbségben – ám a Fideszhez végletekig lojális választmányi elnök soha nem beszélt ki, a nyilvánosság előtt ő is a többségi álláspontot képviselte.

Kövér, a liberális?

„Kedvenc pártom történetének legszerencsétlenebb ötleteként értékelem. Szerintem ez egyszerűen képtelenség” – Kövér László ezt a Magyar Hírlapnak adott július 10-i interjújában mondta a minisztériumok vidékre költöztetéséről. És az utóbbi hónapokban nem ez volt az egyetlen dolog, amiről nyilvánosan jelezte: különvéleménye van. Kifogásolta ő azt is például, hogy Tasnádi László személyében „a szocializmus titkosszolgálatának emberét” „emelték politikai pozícióba” államtitkárrá történt kinevezésével.

Nemcsak az „illiberalizmust” nem akarta értelmezni, de ironikusan jelezte a Heti Válaszban, nem örül a frakciókormányzás folytatásának sem, azaz, hogy a kormánypárti képviselők egyéni indítványok tömegével állnak elő az Országgyűlésben. Tény, ezt a felpörgetett – többször hangoztatott véleménye szerint a minőség rovására menő – törvényalkotást már az előző ciklusban is bírálta interjúiban. Azért dolgoztatta ki az új házszabályt, hogy a 2014-től kezdődő időszakban más mederbe terelje a parlamenti munkát, és legyen idő a jogszabályok kimunkálására.

A házelnököt ismerő két forrásunk is egybehangzóan állította: ezzel főleg „stílusproblémái” vannak, de az alapvető nézeteivel sincsenek összhangban. Bár a Fideszben Kövér az, aki 20 éve a legkeményebben, legdurvábban támadta a magyarországi liberális pártot és annak értelmiségi hátországát, kritizálta „az öncélúan jogászkodó” Ab-t, de forrásaink mégis „19. századi liberálisként” írták le. Azaz fontosnak tartja a hatalmi ágak szétválasztását, az írott szabályok (úgymint a párt alapszabálya, házszabály), vagy az íratlan politikai játékszabályok tiszteletben tartását – és állítólag ahogy öregszik, úgy tulajdonít ezeknek egyre nagyobb jelentőséget.

Konszolidáció nincs, és nem is lesz

Részben ebből adódik a megfontolásait ismerő fideszesek szerint, hogy a választások előtt és a győzelmet követő hetekben másképp értékelte a politikai helyzetet, mint a kormányfő. Szűk körben például elismerte, hogy újabb kétharmadra törvényalkotási szempontból nincs feltétlenül szükség, ugyanis forrásaink szerint úgy vélte, a nagy átalakítások 2010 és 2014 között lezárultak, már „gazdasági szükségállapot” sincs.

E mellett úgy látta, hogy néhány alapvető nemzetpolitikai kérdésben szükség lenne valamiféle kiegyezésre az ellenzékkel is. Forrásaink szerint – bár személy szerint nem volt túl jó véleménye róla – remélte, hogy Mesterházy Attila stabilizálni tudja hatalmát az MSZP-ben, mert úgy gondolta, vele lehet tárgyalni, míg Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal szerinte nem lehet, és nem is szabad. Ezzel szemben – ahogy korábban megírtuk – Orbán úgy érvelt a kampánystáb egyik ülésén: a vagyona felét odaadná, ha a baloldal eltűnne a süllyesztőben, nem szabad egyezkedni az MSZP-vel.

A Fidesz előtt álló tennivalókról a Magyar Hírlapnak Kövér azt mondta, „a következő négy évben alapvető törvényi átalakításokat nem, de igazításokat mindenképpen igényelnek a nagy ellátórendszerek”, és a szorgalmazta a születésszám növekedését elősegítő gazdaságpolitikát. Az irányt illetően forrásaink szerint szemben áll a tempót felpörgetni akaró, radikális változásokat követelő Lázár Jánossal is, aki úgy véli, csak az akarhat konszolidációt, aki nem bízik a 2018-as győzelemben, a kormány következő négy éves sikerében. Ebben Orbán is hajthatatlan: a választások után a Fidesz-frakció alakuló ülésén kijelentette, hogy még a konszolidáció szót is kerülni kell a pártban. Mint megírtuk, a miniszterelnök úgy véli, a 2010 és 2014 közötti időszak csak felvezetés volt, most következik az ország teljesen új alapokra helyezése.

Forrásaink viszont hangsúlyozták, Kövérnek főleg a stílus nem tetszik, ám ha valakit, akkor őt könnyű meggyőzni egyik-másik átalakítás szükségességéről. Ráadásul több interjújában kifejtette: neki sincs túl jó véleménye a nyugati országokról, Soros György magyarországi tevékenységéről, és támogatta a megszállási emlékmű felállítását is. Tehát számos kérdésben egy platformon van Orbánnal. Különösen a Simicska visszaszorítását célzó háborúban számíthat rá a miniszterelnök: úgy tudjuk, Kövér már 2011 tájékán jelezte informális úton az LMP-nek, lépjenek fel határozottabban a parlamentben a közpénzek védelmében.

„De ennek semmi köze nincs a párton belüli személyi ellentétekhez, alapvető politikai különbségekhez, amelyek – Fodor Gáborék 1993-as kilépése után – soha nem léteztek, és most sincsenek” – szögezte le a Heti Válaszban jelezve, senki ne számítson arra, hogy a Fideszen belüli ellentétek valaha is szakításhoz vezetnének.

Lázár is meggyengül?

„Bajjá akkor válhat, ha a személyi ambíciók felülírják a közösség szempontjait. Ez a veszély kétségtelenül megvan” – mondta a Heti Válasznak Kövér a Fidesz új generációjának karriervágyait bírálva.

Forrásaink szerint nemcsak Orbán két legfontosabb politikai szövetségesének, Rogánnak és Lázárnak a felemelkedését nézte gyanakvással, kifejezetten rossz szemmel tekint Habony Árpád növekvő befolyására, a főtanácsadó újgazdagokra emlékeztető életvitelére. Ahogy arról a Figyelő a múlt héten beszámolt, két győztes választás után Habony „tovább szeretne lépni”, nem csak a kommunikációval akar foglalkozni. A hvg.hu-nak több fideszes és kormányzati forrás, illetve egy pártközeli cég vezetője is megerősítette, a főtanácsadó befolyása már több kormányzati területen is tetten érhető: a médiától az egészségügyig.

Habony ténykedésére nemcsak a – részben miatta – visszaszoruló Simicska Lajos, Kövér László, de a miniszterré előléptetett Lázár is gyanakvással tekint. A Miniszterelnökséget akkor még államtitkárként irányító politikusnak – egy a tárca mozgásait jól ismerő forrás szerint – tavasszal üzent a kormányfő, hogy béküljön ki Habonnyal, mert a gazdasági hátországgal szembeni háborúban szükség lesz az egységre. Ám ez az átmeneti béke forrásaink szerint a kormányalakítás során nem kedvezett a miniszternek: Giró-Szász András kormányszóvivő és csapata, illetve Kumin Ferenc távozásával Lázár fontos szövetségeseket vesztett. A kormányszóvivői irodát Dömötör Csaba vette át, akit Rogán Antal és Habony emberének tartanak. (Dömötör aktív részt vállalt a Fidesz idei országgyűlési választási kampányában.) Bár korábban volt róla szó, hogy előléptetik a szintén egykori századvéges Kern Tamást államtitkárnak, ő továbbra is helyettes államtitkárként dolgozik, a stratégiáért és tájékoztatásért felelős.

Ősszel Rogán nyerhet

Egy dologban a kormányalakítás során mindenképpen sikert ért el Lázár: a miniszterelnök egyelőre lemondott arról a tervéről, hogy Rogánt beemelje a hatalom centrumába. Mint arról korábban beszámoltunk, Orbán arra szerette volna felkérni a frakcióvezetőt, legyen a jobbkeze, az új kormányban irányítsa ő a miniszterelnöki kabinetet. Mivel a kabinetben nagy jelentősége van annak, hogy kivel áll napi kapcsolatban a miniszterelnök, kin keresztül lehet bejutni hozzá, Lázár ebben az esetben kénytelen lett volna folyamatosan Rogánnal egyeztetni, aki így beékelődött volna a miniszter és a kormányfő közé.

Ám úgy tűnik, a miniszterelnök nem mondott le végleg a tervéről: a május 26-án elfogadott, a minisztériumok felsorolását tartalmazó törvény szerint ugyanis a kormányfőnek lesz külön kabinetje. Kormányzati források egybehangzóan állítják, az október 12-i önkormányzati választások után változások lesznek a kabinetben, így nem zárható ki az sem, hogy Orbán behívja – ahogy egy forrásunk fogalmazott: „minimum miniszteri rangban” – Rogánt, akit Kósa Lajos válthat a frakcióvezetői poszton.

Ugyanakkor egy, a Miniszterelnökségen zajló munkára rálátó forrás felhívta egy másik dologra is a figyelmünket: Lázár úgy kapott meg egy sor feladatot – és hozzá hadseregnyi helyettes államtitkárt – a többi minisztériumtól, hogy azoknak jelentős részét nem ő kérte. Forrásunk szerint ugyan Lázár szeret kérkedni azzal a miniszterelnök előtt, hogy milyen nagy a munkabírása, a terhek egy részével szerinte nem fog elbírni. Eközben Orbán folyamatosan figyeli, hogy haladnak az ügyek, időnként „vizsgáztatja” miniszterét, tehát hosszú távon akár „meg is ütheti a bokáját”. (Arról, hogyan bővültek Lázár feladatkörei, hány milliárd felett diszponál, itt olvashat.)

Cikksorozatunk következő részében arról olvashat, hogy miért van káosz a kormányzati apparátusban, illetve hogyan csapódnak le a párton belül a nemzetközi feszültségek. (A hvg.hu több vezető fideszes politikussal, kormányzati tanácsadóval, a döntéshozatalra rálátó háttéremberrel beszélgetve megpróbálta kibogozni a szálakat, mi vezetett a „házon belüli” vitákhoz. Az elemzés elkészítéséhez több interjút is felvettünk, beszélgetőpartnereink viszont – elsősorban a pártfegyelemre hivatkozva – kérték, ne szerepeljenek névvel a cikkben, illetve lehetőleg a betöltött funkciójukat se nevezzük meg.)