Azt hiszem, hogy a következő sorokkal nem fogom kiváltani az emberek nagy részének szimpátiáját, főleg azokét nem, akik érintettek az ügyben.
A téma pedig nem más, mint a devizahitel, és a körülötte kialakult helyzet. Az írás részben az ezen az oldalon is megjelent Deviza csapdában megjelentekre reflektál.
Elsőként nem hiszem el, hogy minden egyes embernek, aki most az asztalt veri valóban, elengedhetetlen szüksége volta arra, hogy hitelt vegyen fel. Ha mégis, akkor is a hitelfelvétel nem egy játék, amit csak úgy megcsinálunk, hanem gondos tervezést igényel.
Az érv, hogy sokan nem tudták mit írnak alá, nem fest le jó képet az emberekről. Ahogy fent is leírtam ez a döntés hosszú évekre meghatározza életünket, és ha nem tudjuk mi áll benne, akkor olvassuk el, ne írjuk alá. Emellett, amíg az árfolyamok kedvezőek voltak az adósok részére, senki nem volt felháborodva, hogy neki kevesebbet kell fizetni, minden csak akkor válik rossz ízűvé, ha nekünk okoz valamilyen kellemetlenséget. Valamint azt se kéne elfelejteni, hogy az árfolyam jellemzően nem a hazai bankok döntései nyomán emelkedett, hanem a gazdaságpolitikai döntések eredményeként. Ha eladósodunk, és nem tudjuk hol és miért, az nem egy felelős döntés.
Nem akarom a bankok felelősségét sem kétségbe vonni. Abban egészen biztos, hogy hibásak voltak, hogy mindenkinek a devizahiteleket ajánlották. Sikeres termékként a legtöbb embernek ezt a konstrukciót ajánlották, nem is nagyon említettek meg egyéb lehetőségeket. A tájékoztatás se biztos, hogy megfelelő volt, de ez nem csak a bankokon múlik, bár elsősorban az ő dolguk lenne, hogy tájékoztassák az ügyfeleket az előnyökről, hátrányokról.
Viszont a kedves hitelfelvevők se mentek teljes mértékben a dolgok után. Sajnos az egyes médiumokban megjelent reklámok is szinte esztelen hitelfelvételre biztattak, esküvőtől a karácsonyi ajándékig.
A devizahitellel rendelkezőknek szerencséjük van abban a tekintetben, hogy a kormányon lévő párt keresztes hadjáratot hirdetett az EU, és a bankok felé, ami lehetővé teszi a károsultak megsegítését. Bár az eddigi igyekezetek ellenére nem született minden fél részére elfogadható egyesség.
Lezárásként nem feltétlenül tartom üdvözítő megoldásnak azt, hogy teljes mértékben a bankokat terheljék meg. Ennek az álláspontomnak az ad alapot, hogy a felelősségvállalás megint el fog maradni, hiszen mi megint nem hibáztunk. Ebből következően legközelebb se fognak mást gondolni, és várják az állami segítségnyújtást. Ha már bűnbakot kell találni, akkor mindkét fél az, és kölcsönösen vállalják azt fel.
