Egyre több tudós véli úgy, hogy az északi és déli pólus megcserélődésének küszöbén állunk: a Föld mágneses mezője látványosan változik, ez a folyamat pedig nemcsak az élővilágot befolyásolhatja, de az emberiség technológiai fejlődésére is jelentős hatással lehet – ez derül ki abból a cikkből, ami az Astronomy.com csillagászati portálon jelent meg.
Egészen bizarr dolog történik a Föld mágneses mezőjével; az elmúlt kétszáz évben látványosan gyengül, a mágneses északi pólus (ami nem összekeverendő a földrajzi északi pólussal) pedig fokozatosan a kanadai sarkvidékről Szibéria irányába tolódik. Ez az eltolódás az elmúlt évtizedekben igencsak felgyorsult, sebessége mára eléri az évi 48 kilométert. Felmerül tehát a kérdés, a jelenség következtében megcserélődhet-e a mágneses északi és déli pólus?
Bolygónk mágneses mezőjét a felszín alatt 2896 kilométer mélyen található olvadt, folyékony vasmag áramlása tartja fenn. E túlhevült folyadék elektromos áramot generál, ami elektromágneses teret hoz létre. Hogy a pólusváltást pontosan mi idézi elő, nem tudni, azt azonban a bolygódinamikát vizsgáló számítógépes szimulációk kimutatták, hogy a folyamat spontán megy végbe. Hasonló figyelhető meg a Napnál, amelynek mágneses mezője 11 évente fordul meg.
A Föld mágneses tere nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt jött lére, az azóta eltelt idő alatt az északi és déli pólus több alkalommal is megcserélődött.
Az elmúlt 2,6 milliárd év alatt a mágneses mező tíz alkalommal is megfordult – mivel a legutóbbi ilyen esemény 780 000 évvel ezelőtt következett be, a szakértők szerint számítani lehet arra, hogy újabb pólusváltás előtt állunk.
A Föld mágneses tere (illusztráció) Forrás: Afp
A mágneses tér feltérképezése
A forró, olvadt kőzetanyag lehűlésével a benne lévő vas a mágneses térhez igazodva ismét mágnesessé válik. Ezeket a vulkanikus kőzeteket tanulmányozva a kutatóknak sikerült részletesebben feltérképezniük az ősi mágneses tér viselkedését, beleértve annak gyengülését, erősödését, illetve pólusváltásait is.
A mágnesesség közelmúltbéli változásairól azonban pontosabb képet adnak bizonyos régészeti leletek; amikor őseink egy vasból készült tűzhelyet vagy kemencét megfelelő hőmérsékletűre hevítettek, akkor annak mágnesessége a hűlés során a Föld mágneses terével hangolódott össze.
Azt a pontot, aminél ez bekövetkezik, a tudomány Curie-pontnak keresztelte el.
A tanulmányokba még annak a vaskori jeruzsálemi építménynek a padlómaradványait is bevonták, amit a babiloni megszállók Kr.e. 586-ban perzseltek fel.
A forró, olvadt kőzetanyag lehűlésével a benne lévő vas a mágneses térhez igazodva ismét mágnesessé válik Forrás: AFP/Sutanta Aditya
Az ősi eszközök vizsgálata ugyanakkor rendkívül nehéz, és ez főként arra vezethető vissza, hogy mágnesességük az elmúlt évezredek alatt erősen gyengült – olyan mértékben, hogy már az iránytű mutatóját sem tudják megmozdítani.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ha egy vastartalmú tárgyat többször melegítettek és hűtöttek, akkor több különböző mágneses mintázat is átfedésbe kerülhetett egymással.
Végül, de nem utolsósorban csak azok a tárgyak tekinthetők megbízhatónak, amiket a melegítés és hűlés helyéről nem mozdítottak el.
A nehézségek ellenére a kutatóknak sikerült pontosabban megismerniük a Nyugat-Európa és Közel-Kelet mélyén található mágneses tér közelmúltbéli változásait.
Mivel járhat az északi és a déli pólus megcserélődése?
Ezt a kérdést a tudósok még a korábbi leletanyagok vizsgálatával sem tudják megválaszolni, vannak viszont elméletek, és ezek sajnos nem sok jóval kecsegtetnek.
Az élővilág egészen biztosan megszenvedné a változást, számos állatfaj ugyanis kifinomult érzékszerveivel a mágneses mezőt használja tájékozódáshoz. Ilyen faj például az álcserepes teknős, aminek fiatal példányai döbbenetes, több mint 14 ezer kilométernyi utat tesznek meg: útjuk során az észak-atlanti meleg tengeráramlást követik, Floridából indulva keletnek veszik az irányt, majd Európa partjainál délre fordulnak, végül Észak-Afrika és Dél-Amerika között szelik át újra az óceánt, és északnyugatnak tartva érnek vissza Floridába. Tájékozódásukhoz nélkülözhetetlen a mágneses mező erősségének és irányának érzékelése.
Újszülött álcserepes teknős Forrás: Controluce via AFP/Eliano Imperato/Eliano Imperato
A mágneses tér egyfajta védőpajzsként is szolgál, megvédi a Földet a Napból származó töltött részecskék és az űr mélyéről érkező kozmikus sugarak káros hatásaitól.
Mivel a pólusváltás a mágneses mező gyengülésével jár, a pajzs hatékonysága is csökkenni fog.
Habár a szakértők az elmúlt évek kutatásai során összefüggéseket találtak a pólusváltások és a tömeges kihalások között, egyelőre nem valószínű, hogy az emberiség létét veszélybe sodorná egy ilyen esemény, technológiánkra viszont minden bizonnyal jelentős hatással lenne.
A mágneses tér védi a Földet az erős napkitörésektől Forrás: Afp
Célkeresztben a műholdak
Napjainkban az élet számos területén nélkülözhetetlenek a mesterséges műholdak; ezeket használjuk a navigációhoz, a televíziós közvetítésekhez, az időjárás előrejelzéshez, a kommunikációhoz, a környezet figyeléséhez. A mágneses tér védelme nélkül a műholdak működését súlyosan zavarnák a kozmikus sugarak és napkitörések.
Hogy mi várható, jól mutatja az Atlanti-óceán déli részén megfigyelhető úgynevezett Dél-Atlanti Anomália.
Ez egy nagy kiterjedésű „folt", amely Chilétől egészen Zimbabwéig húzódik. A mágneses mező a Föld ezen kiterjedt részén különösen gyenge, olyannyira, hogy az már most zavarja az ide tévedő műholdakat.
A mágneses tér védelme nélkül a műholdak működését súlyosan zavarnák a kozmikus sugarak és napkitörések Forrás: Afp
Egy elveszett égitest lehet a felelős a pólusváltozásért?
Több közelmúltban lezajlott kutatás szerint valószínű lehet, hogy a mágneses mező változásait egy olyan törpebolygó maradványa okozhatja, ami egykor a fiatal Földbe csapódott; a teória alapján a Theia 4,5 milliárd éve ütközhetett bolygónkkal, a kirepülő törmelékből pedig létrejött égi kísérőnk, a Hold.
Amennyiben a kozmikus karambol megtörtént, úgy a Theia maradványai a Föld mélyén kell, hogy rejtőzzenek. Néhány éve kutatók egy csoportja két óriási kőzetréteget fedezett fel a felszín alatt, ezek egyenként egymilliószor nagyobbak a Mount Everestnél, és sűrűbbek, valamint forróbbak, mint a földköpeny többi része. A szakértők szerint a két kőzetréteg a Theia maradványai, és nagy valószínűséggel zavarják az olvadt vasmag áramlását – gyengítve a mágneses mezőt az Atlanti-óceán déli régiójában.
A Theia becsapódásának illusztrációja Forrás: NASA
Nagyon sok függ attól, hogy a pólusváltás milyen gyorsan fog lejátszódni, ha lassan, akkor könnyebb lesz az állatvilágnak alkalmazkodni, és nekünk is jut időnk arra, hogy technológiánkat a várható változásokhoz igazítsuk.
