Forrás: [origo] | Elter Tamás | 2022.07.22.

A Királyok völgyében 1922 és 1932 között zajló feltárás megkezdése előtt az egyiptológusok közül sokan azt is kétségbe vonták, hogy egyáltalán létezett-e, és valós személy volt-e az „elveszett fáraóként" emlegetett Tutanhamon, a hagyományos óegyiptomi vallást eltörlő és az egyistenhitet bevezető "eretnek" fáraó, Ehnaton fia.

A Brithis Museum rajzolójából lett régésznek, Howard Carternek már régi, gyermekkori álma volt az elveszett fáraó megtalálása. Egy dúsgazdag angol főrend, George Edward Herbert, Carnarvon 5. grófjának nagyvonalú támogatásával Carter 1917 őszén hozzá foghatott a legendák homályába veszett fáraó síremlékének felkutatásához.

Öt év alatt a Királyok völgyének szinte az összes szegletét átkutatta, minden eredmény nélkül.

Az első világháború után Lord Carnarvon anyagi helyzete erősen megrendült, aki 1922 őszén ezért  közölte a támogatottjával, hogy be kell fejeznie a rendkívül költséges ásatást. Carter azonban elérte, hogy a lord adjon még neki egy hónapot a kutatás folytatására.

Végül ott, ahol 1917 szeptemberében elkezdte a keresést, VI. Ramszesz síremléke mellett egy ókori hulladéklerakó alján 1922. november 4-én megtalálta a sírkamra lejáratát, sértetlen pecsétekkel, amelyekre az „elveszett fáraó", Tutanhamon kartusa volt ráütve. Carter a sírkamra lefalazott bejáratát a lord és leánya, Lady Evelyn jelenlétében 1922. november 27-én törte át.

Miután egy gyertyával bevilágított a falba ütött résen, a lord kérdésére, hogy mit lát, csak annyit válaszolt: „Csodálatos dolgokat!"

Egy furcsa lelet, amiről szemérmességből hallgattak

A négy helyiségből illetve folyosóból álló, és más királysírokhoz képest kicsi sírkamrában valóban csodálatos dolgok garmadájára bukkantak Carter és munkatársai.

Annak ellenére, hogy már a 18. dinasztia idején kétszer is sírrablók törtek be Tutanhamon sírkamrájába, a fáraóval eltemetett műtárgyak kilencven százaléka teljes épségében megmaradt.

A rendkívül aprólékos és csaknem egy évtizedig tartó feltárás során Carter és munkatársai kevés híján ötezer tárgyi leletet katalogizáltak illetve konzerváltak. Tutanhamon kincse, különösen a fáraó színaranyból készített halotti maszkja és aranyszarkofágja, a díszes kanópusz-szekrény, az aranylemezekkel borított koronázási trónus és a király szintén dúsan aranyozott harci szekere a kultúrtörténet mindenki által jól ismert remeke, amelyek  megtekintése minden évben turisták százezreit vonzza a kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumába.

Tutanhamon sírkamrája az egyetlen intakt állapotban fennmaradt óegyiptomi királysír, az összes többit ugyanis teljes egészében kifosztották. Az ékszereken és a kultikus használati tárgyakon kívül azonban más, a nagyközönség előtt kevesebb publicitást kapott leletek is előkerültek a KV62 jelű sírkamrából, vagyis Tutanhamon temetkezési helyéről.

E kevésbé ismertté vált tárgyak között akadt egy olyan intim eszköz is,

amely semmilyen publicitást nem kapott, méghozzá vélhetően szemérmességből: a fáraó vékony szövetből készített óvszere.

Nem lehetett túl hatékony a királyi fogamzásgátló eszköz

Az ókori fogamzásgátló eszköz, ami a legrégebbi ismert óvszer, egy finom lenvászonból szőtt hüvely, amit a vizsgálatok szerint a síkosítás érdekében olívaolajban áztattak, és amit a fáraó a vászonhüvelyre varrt vékony zsinórral tudott a derekára rögzíteni. A legmodernebb technológiával elvégzett vizsgálatoknak sikerült kimutatniuk Tutanhamon DNS-t is a királyi óvszeren.

Az óvszer i. e. 1350 körül készülhetett a szakértők becslése szerint. Maga Tutanhamon i. e. 1333 és 1324 között ült Alsó - és Felső-Egyiptom trónján. Ha ezt az óvszert kifejezetten fogamzásgátlás céljára használta a fáraó, akkor

nem lehetett túl hatékony ez a védekezőeszköz.

Az a tény viszont, hogy a fáraóval együtt eltemették, arra utal, hogy komoly, esetleg valamiféle rituális jelleget tulajdoníthattak ennek a szexuális eszköznek. Tutanhamon sírkamrájában két leánymagzat maradványait is megtalálták, akik vetéléssel, illetve koraszüléssel halva jöhettek a világra.

A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a leánymagzatoknak "Tut király" volt az apjuk, és a fáraó főfelesége, Anszheneamon volt az anyjuk. A legjobb ismereteink szerint Tutanhamonnak nem maradtak leszármazottai. A fáraónak a kor szokása szerint nem csak egyetlen, hanem több felesége lehetett, akiken kívül még ágyasokat is tartott.

Az ókori Egyiptomban egyébként bevett szokás volt a fogamzásgátlás.

Az i. e. 1825 körülre datált Kahun-papirusz, ami az egyik legősibb fennmaradt nőgyógyászati feljegyzés, például krokodiltárgyát és néhány - az irat töredékessége miatt ismeretlen - összetevő keverékét ajánlja fogamzásgátló szernek, amit a pesszáriumra kentek rá. Mivel a krokodilok trágyája lúgos kémhatású, a szernek valóban lehetett spermiumölő hatása.