Forrás: PCWorld | #oszdaészt | 2020.11.28.

Az internetes zaklatást nem szabad félvállról venni; a jelenség ugyan nemcsak a gyermekeket érinti, de egyértelműen rájuk a legveszélyesebb.

Az internet névtelenségébe burkolózva sajnos nagyon sokan úgy gondolják, hogy bármit megtehetnek; mára így a netes zaklatás is az online világ szerves részévé vált. Az angol nevén cyberbullyingként is emlegetett jelenség legalább olyan veszélyes, mint offline verziója; nem egy esetben végződött már tragédiával az, hogy egy tanulóra online (is) rászálltak iskolatársai.

Az internetes zaklatás egyik legnagyobb veszélyét az arctalanság adja: álnevek, álprofilok mögé lehet bújni, ezért sokan úgy gondolják, hogy nem tudjak lebukni, bármit megtehernek. Ennél nagyobb baj, hogy sajnos nem tévednek nagyot: noha léteznek törvények és (például) iskolai szabályok is ellene, a zaklatókat a legtöbbször nem éri komoly szankció.

De mi is pontosan a cyberbullying?

Online zaklatás, amely sokféle formában megnyilvánulhat. Gyakorlatilag minden olyan online tevékenység, amely alkalmas arra, hogy másokban rossz érzést, szorongást, szégyenérzetet váltson ki, zaklatásnak tekinthető. Internetes zaklatás lehet:

• valamilyen negatív kritika folyamatos ismétlése
• kitalált információ, pletyka terjesztése
• személyazonosság ellopása és kompromittáló információk, pletykák közzététele "saját" néven
• hamis profil létrehozása (az áldozat nevében) és bizalmas információk, fotók közzététele
• hamis profil létrehozása és azon keresztül bizalmas információk, fotók megszerzése
• kompromittáló, megszégyenítő fotók, videók megosztása
• gyűlöletbeszéd.

Az internetes zaklatásnak nemcsak a formája, hanem az eszköze is igen sokféle lehet: gyakorlatilag bármilyen online kommunikációs csatornán keresztül megtörténhet. Közösségi szolgáltató megosztásainál vagy azokhoz fűzött hozzászólásban, chat alkalmazásban, e-mailben, fórumokon, chatszobákban, játékokban, játékokhoz kapcsolódó közösségi terekben, stb.

Miért veszélyes?

Úgy gondoljuk, hogy ezt nem kell különösebben ecsetelni, főleg ha azt is hozzátesszük a dologhoz, hogy sokan tudják: online nagyon könnyen el tudnak bújni. A lebukás és a szankciók esélye nem túl nagy, ezért könnyen találkozhatunk az átlagosnál durvább zaklatásokkal is.

További probléma, hogy az internetes zaklatás külső szemlélők számára nehezebben észrevehető, ráadásul a netes zaklatás időhöz sem kötött (nem ér véget az iskolával, hiszen a Messengeren például bármikor lehet írni). Az áldozatok szempontjából igen veszélyes az is, hogy ami egyszer felkerült a netre, azt többé nem lehet törölni; ha például egy privát fotót megosztottak, akkor közel 100% az esélye annak, hogy azt valaki vagy valakik letöltötték, így időről időre újra vissza fog kerülni a világhálóra.

Az áldozatok természetesen ugyanazokkal a hatásokkal szembesülnek, mint a zaklatás klasszikus eseteiben: a rosszkedv mellett gyakori a depresszió akár súlyosabb formája is, jellemző az önbecsülés hiánya, és akár az öngyilkossági gondolatok is megjelenhetnek.

Hogyan lehet felismerni?

Mivel elősorban gyermekekről van szó, az internetes zaklatást a legkönnyebben a szülők vagy a barátok ismerhetik fel abból, hogy a gyermek viselkedése megváltozik. A szülőknek sajnos, ha a csemete internetezik, folyton résen kell lennie; senki nem ringathatja magát abba a hitbe, hogy az ő gyermekével ez biztosan nem fog megtörténni. Rettegni nem kell, de odafigyelni igen!

A zaklatásra többféle dolog is utalhat; a zaklatottság mellett ellenséges viselkedés vagy épp ellenkezőleg, visszahúzódás. Vagy ezek kombinációja, azaz hangulatingadozás. Problémára utalhat, ha a tanulmányi eredmények hirtelen romlanak vagy a gyermek egyik pillanatról a másikra nem akar iskolába menni, netán kihagy egy-egy órát. Az internetes zaklatás hatására előfordulhat az is, hogy megváltozik a gyermek étkezési szokása, nem tud aludni. Különösen árulkodó lehet, ha mindezek mellett a gyermek vonakodik használni a számítógépet, okostelefont vagy tabletet is.

Mit tehetünk az internetes zaklatás ellen?

A legfontosabb a megelőzés; ebben az esetben azonban magát a zaklatást valószínűleg nem lehet megelőzni (hiszen az áldozat nem tehet arról, hogy kipécézték), így a szülőknek arra kell összpontosítania, hogy a negatív hatásokat tompítsák. Vagyis arra, hogy ha a zaklatás megtörténik, akkor a gyermek minél kevésbé sérüljön.

Szakértők azt javasolják például, hogy 12 éves kor alatt a gyermek ne internetezzen egyedül. Ezt nyilván nemcsak az internetes zaklatás miatt mondják, de tény, hogy ebben a korban még nagyon fontos, hogy a szülő mindent lásson, amit gyermeke csinál - a kíváncsiság és a naivitás sajnos nem a legjobb kombináció, a veszélyek tényleg valósak. Nem véletlen az sem, hogy a közösségi szolgáltatóknál van alsó korhatár; a Facebook esetében például 14 év. Persze ez megkerülhető, hiszen igazolványt senki nem kér a regisztrációnál, ezért a szülők feladata tényleg nem könnyű.

Fontos ugyanakkor azt is tudatosítani a gyermekben, hogy nem bizalmatlanság miatt nem használhatja a gépet egyedül, hanem a saját biztonsága érdekében. A gyermekekben tudatosítani kell, hogy az interneten időről időre összefuthat majd olyanokkal, akik kellemetlenül viselkednek. Az ilyen helyzetekben nem szabad benne maradni; a gyermeknek tudnia kell, hogy nincs egyedül, és szülei és/vagy tanárai segítenek megoldást találni. Egyértelműsíteni kell, hogy az internetes zaklatás nem elfogadható, nem tolerálható jelenség! A szülő feladata, hogy segítsen felismerni gyermeke számára az ártó helyzeteket; itt az ökölszabály az, hogy amit a gyermek nem érez helyénvalónak, az valószínűleg tényleg nem is helyénvaló.

Fontos azt is tudatosítani a gyermekben, hogy ha zaklatják, az nem az ő hibája; ennélfogva semmilyen szankció nem fogja érni, továbbra is használhatja a telefont és az internetet.

Fontos az egymásra figyelés is: ha egy gyermek azt gyanítja, hogy egyik társát zaklatják, akkor jó, ha szól a szüleinek. Éppen úgy, mint a zaklatás klasszikus formájánál, a zaklató sokszor azért tevékenykedhet hetekig vagy akár évekig, mert az áldozat saját szégyenérzete miatt nem mer szólni senkinek.

Szülőként a felelősség nagy; habár mindenkinek az első reakciója az, hogy a saját gyermekét védi, hogy mellette áll, az elhamarkodott reakciók előtt azért a másik oldalt is érdemes megnézni! Előfordulhat ugyanis félreértés, és nem mindegy természetesen az sem, hogy a zaklatás szándékos volt-e vagy sem. Egyik eset sincs rendben természetesen, de a másféle szituációk másféle kezelési módot igényelhetnek.

Az internetes zaklatást teljesen megszüntetni sajnos csak úgy lehet, ha valaki nem internetezik. Ez ma már egyre kevésbé alternatíva, ezért meg kell tanulni kezelni ezeket a helyzeteket. Könnyebb mondani, mint megtenni, de kezdetnek jó lehet, ha az ártó szándékú tartalmakról egyszerűen nem veszünk tudomást. A zaklató egyik fontos célja, hogy reakciót váltson ki - ha ez nincs, akkor könnyen lehet, hogy keres magának inkább egy másik, "jobb" célpontot.

Ha a zaklatás nem figyelmen kívül hagyható, akkor tenni kell ellene valamit: elsősorban segítséget kell kérni. Szülőtől, tanártól, baráttól. Fontos, hogy a zaklatásnak legyen bizonyítéka. Akár egy képernyőmentés is sokat segíthet, ha később szembesíteni kell a zaklatót, hiszen a kommentek, megosztások törölhetők, így a zaklató egyik első dolga biztosan ez lesz, plusz a tagadás.

Az internetes zaklatást gyakorlatilag minden platform tiltja, ezért ha szükséges, akkor az üzemeltetőhöz mindenképp lehet fordulni. Az internetes zaklatás bizonyos esetei ráadásul bűncselekménynek minősülhetnek: a szexuális tartalmú fotók megosztása vagy az, ha a zaklatás fenyegetéssel, öngyilkosságra való bátorítással is párosul, mindenképpen ilyen. Ilyen esetben a rendőrséget is értesíteni kell! 

Az internetes zaklatásnak több nevesített formája is van. Az egyik a trollkodás, amely során a hozzászóló fő célja az, hogy a kommentek másokból negatív reakciót váltsanak ki. A cyberstalking vagy doxing a mások utáni online kutakodást jelenti, a sextortion pedig (valós vagy akár nem létező) olyan zsarolást, amiben a zsaroló azzal fenyegeti áldozatát, hogy közzétesz róla erotikus képeket, videókat.