Alig egy hónappal az után, hogy beszámoltunk arról: csillagászok szó szerint csak hűlt helyét találták egy szupermasszív fekete lyuknak, újabb hír érkezett egy másik fekete lyukról, aminek hamarosan szintén nyoma veszhet - és egyelőre senki sem tudja miért. Ez utóbbi esetében ráadásul nem is egy távoli példányról, hanem egy olyanról van szó, ami (legalábbis kozmológiai értelemben) szinte a hátsó kertben: a saját galaxisunkban, a Tejútrendszerben található meg.

A GRS 1915+105 fekete lyuka nem éppen kispályás társai között: a csillagászok szerint ugyanis 10-18 naptömegével a galaxisunk második legnagyobb ilyen képződménye, a Tejút közepén elhelyezkedő szupermasszív Sagittarius A* után. Ennek megfelelően elképesztően fényes is volt, különösen a röntgentartományban, mivel rengeteg sugárzást bocsátott ki akkréciós korongjából, amibe folyamatosan vonzotta be és ahol a fénysebesség közel 90%-ára gyorsította fel a vonzáskörébe kerülő anyagokat.

A Földtől mintegy 36.000 fényévre található fekete lyuk azonban 2018 nyarán váratlanul halványodni kezdett, majd egy évvel később még tovább csökkent a tőle érkező fény mennyisége, és mostanra gyakorlatilag teljesen elsötétedett. A kutatók teljesen értetlenül állnak egyelőre a jelenség előtt, mivel ehhez még csak hasonlót sem láttak korábban.

Egyesek azt feltételezik, hogy valami elképesztően nagy méretű dolog kerülhetett a GRS 1915+105 és a Föld közé, és ez akadályozza meg azt, hogy az akkréciós korongban amúgy vélhetően továbbra is képződő irdatlan mennyiségű fény és energia a korábbiaknak megfelelően eljusson hozzánk. Ugyanakkor pont azért, mivel az említett régió elsötétedéséről van szó, illetve mert ilyen távolságra a szükséges részletességgel egyetlen jelenlegi űrteleszkópunk sem tud ellátni, a hipotézis vizuális ellenőrzésére jelenleg nincs mód.

Egy, a közelmúltban publikált másik tanulmány egyébként éppen azt fejtegette, hogy fejlett idegen civilizációk talán nem is csillagok köré épített Dyson-gömbök, hanem fekete lyukak eseményhorizontjának közelébe épített struktúrákkal nyerhetnek maguknak szinte korlátlan mennyiségű energiát működésükhöz és terjeszkedésükhöz - de a kutatók egyelőre nem feltételezik, hogy valami ilyesmi állhatna a GRS 1915+105 elsötétedése mögött.