A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége, mint a Gyöngyös patak halászati-horgászati jogosultja nem engedheti meg, hogy a Vas Népében 2013. július 19-én Dr. Szinetár Csabával készült interjú mellett szó nélkül elmenjen. /Az eredeti cikk itt letölthető!!!/ A Gyöngyös patak haltelepítései a hatályos törvényi előírások szerint öt éves Halgazdálkodási terv szerint történnek, melyet a megyei Halászati Hatóság hagy jóvá. A Halgazdálkodási Terv részletesen tartalmazza a telepítendő halfajokat és azok mennyiségét is, valamint a halászatra jogosult élőhely-védelmi és halőrzésre vonatkozó kötelezettségeit.  A Halászati Hatóság minden Halgazdálkodási Terv jóváhagyás előtt a természetvédelmi szempontok figyelembevétele miatt megkeresi az illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget, így történt ez a Gyöngyös patak esetében is. Halász és horgász szakmai körökben- a rendelkezésre álló szakirodalom alapján -  vitán felül áll, hogy az őshonos sebes pisztráng mindig is a Gyöngyös patak lakója volt, ezért a Szövetségnek törekedni kell ezen csodálatos halfaj védelmére és állományának megőrzésére. A víztestek méretével összhangban megvalósított kihelyezések mellett az állomány védelme érdekében a Szövetség kezelésében lévő vízterületeken a sebes pisztráng megtartható mérete az országos szabályoktól eltérőn 25 cm, valamint a Gyöngyös patak egy kiemelt részén (Lukácsháza fölött) "Fogdd meg és engedd el szakasz” lett kialakítva.  

A cikk összességében tudományos köntösben megfogalmazza azt a téves üzenetet, hogy az évente egyre nehezebben beszerezhető 200-300 kg. sebes pisztráng kihelyezés veszélyezteti a patak élővilágát.  A tárgyilagosság jegyében fontos megemlítenünk, hogy zömmel bolharákok, ászkarákok, rovarlárvák és vízre hulló rovarok alkotják a sebes pisztráng táplálékát, természetesen a nagyobb példányok halakat is zsákmányolnak.  Szövetségünk a sebes pisztrángok telepítését problémamentesen már az 1980-as évektől kezdve folyamatosan végzi a Gyöngyös patakon, ezért szinte érthetetlen a túlzott aggódás olyan halfajok (szivárványos ökle, domolykó) miatt, melyek a mai napig jelentős számban élnek a patakban. Talán sokunknak ismerős, legalább is Fekete Istvánt olvasók körében az   "öreg     haltudós Uzsárdi Péter” neve, aki a Lutra című művében a pisztrángtelep    vezetője. Fekete István ebben a művében, állított emléket az 1889. május 29-én született lillafüredi pisztrángtelep tudós-vezetőjének Vásárhelyi Istvánnak. Mai napig Lillafüreden működő pisztrángtelepen állítják elő a hazai horgászvizekbe, így a Vas megyei patakokba is kihelyezett őshonos sebes pisztrángok többségét, ellentétben a megjelent írásban közölt Szilvásváraddal, ahol szinte csak az étkezésre előállított nem őshonos szivárványos pisztrángot lehet beszerezni. Jelenleg hazánkban kizárólag Hoitsy György által vezetett lillafüredi telephelyen dolgoznak pályázati támogatással molekuláris biológiai vizsgálatokra alapozott haltenyésztési rendszer prototipus kifejlesztésén, amelynek célja a  tiszta  dunai vérvonalú sebes pisztráng törzsállomány kialakítása.

Szomorú, hogy az interjú alanya nagy tudású tapasztalt szakemberként megfeledkezve az idő múlásával járó környezeti változásokról, bűnbakot keresve próbál magyarázatot adni jelen kor problémáira. A halfauna átalakulásának okai véleményünk szerint minden természetes vízfolyásunk esetén az, hogy a rendszerváltás előtti folyószabályozások, és a napjainkban jelentkező csapadékmennyiség csökkenése, valamint annak hektikus eloszlása miatt drasztikus mértékben lecsökkent azok vízszintje. A vasi folyóvizek holtágai napjainkra a gyenge vízellátottság miatt eliszaposodtak, eutrofizálódtak, melynek eredményeként kiváló ívóhelyek, halbölcsők szűntek meg. Az alacsony vízállás és a halak életterének szűkülése mellett jelentős számú - több tízezres - rendszeresen és időszakosan hazánkban tartózkodó, fészkelő kormorán /kárókatona/ tizedeli vizeink halállományát és ebből nagy arányban a növendék, fiatal halak állományát. Tájékoztatásul jegyezzük meg, hogy egy kormorán napi halfogyasztása 0,5-0,8 kg között mozog és az utolsó tudományos felmérés szerint ezek a madarak Magyarországon évente, mintegy 2400 tonna halat fogyasztanak el. Egyre több tudományos publikáció jelenik meg a tisztított szennyvizek által a folyókba kerülő gyógyszer és egyéb vegyszer maradványokról, melyek szintén a halak szaporodási képességeit, feltételeit rontják. 

Szövetségünk a kezelésében lévő vízterületeken az elmúlt években számos folyó rehabilitációt valósított meg, mely szintén a halak életterét jelentő víztestek védelmét szolgálta. Szövetségünk a jövőben is szorgalmazza és együttműködik az illetékes szervekkel természetes vizeink mielőbbi megújulásáért. A Gyöngyös patakon a Szövetség munkatársai és önkéntesei - köztük a cikkben kritikával érintett pergető és műlegyező horgászok - számos esetben vettek részt - nem horgászok által eldobott - szemétgyűjtésben, vízparttakarításban, mely szintén a folyó élővilágának védelme iránti elkötelezettséget bizonyítja. Az interjú alanya - nem először - úgy fogalmaz meg bírálatot a halgazdálkodással, vizek rehabilitációjával kapcsolatosan, hogy azt több szempontból is bizonyított tudományos kutatás nem alapozza meg. Szövetségünk 25 tagegyesületében közel 5000 horgász van, ezért súlyosan sértő a cikk horgászokra vonatkozó általánosító okfejtése is. A horgászattal nem foglalkozó olvasók tájékoztatása érdekében közöljük, hogy a műlegyező horgászat a természettel összhangba lévő, egyik legsportszerűbb módszer a világon, melynek célja elsősorban a rekreáció, nem a kifogott hal megtartása.  Ellentétben a cikkel Szövetségünk eddig sem, ezt követően sem próbálja olvasók ezreinek tudományoskodásba burkolva megmagyarázni, hogy ki az igazi biológus, vagy természetvédő. Mi tiszteletben tartjuk mások nézeteit, de tisztelettel kérünk mindenkit, hogy a horgászok széles táborának érdekeit is vegye figyelembe véleményének kialakításakor.

Megkérdeztük Hoitsy György pisztrángtenyésztőt is mi a véleménye dr. Szinetár Csabával készült cikkről:

H Gy: A cikket elolvastam és meglepődtem, hogy egy főiskolai tanár, biológus ilyet nyilatkozik. Én sajnos nem találkoztam még soha dr. Szinetár Csaba tanár úrral egyetlen halászati, halfaunisztikai konferencián sem. Terjedelmes publikációs listáját végigolvastam, ott is csak pókokkal kapcsolatos írásokat olvastam, hallal, hal faunisztikával, halak béltartalom, vagy halak táplálkozásával kapcsolatos kutatásokat nem találtam ezen a listán. Minden tiszteletem a tanár úré, de én nem mernék pókokkal kapcsolatos nyilatkozatokat tenni, fél információk, tévhitek alapján.

Vegyük csak sorba: azt mondja Tanár úr, hogy a sebes pisztráng nem marad meg a patakban, de megmarad, sőt szaporodik is a felső szakaszon és ha dr. Szinetár Csaba veszi a fáradtságot és november elején kisétál a patakhoz, gyönyörű ívó gödröket láthat, benne pisztráng párokkal. A Gyöngyös felső szakaszán mindig is élt sebes pisztráng. A Gyöngyös-patakon horgászók kérésére, mert megfogyatkozott a pisztráng állomány, már Vásárhelyi István is telepített ide sebes pisztrángot az 1940-es években és nem azért mert elvándorolt, hanem mert a horgászlétszám megnövekedésével megcsappant a pisztrángok száma.

A cikkben sajnos az is hibás, hogy a Szinva-patak nem Szilvásváradon van, hanem Lillafüreden és ott működik 80 éve pisztrángtelep.

Az is téves információ, hogy a pisztráng miatt pusztult ki a Szalajka-völgyben a Petényi, vagy magyar márna. Ott nem is élt és Vásárhelyi István sem jelzi a Magyarország halai írásban és képekben című munkájában, sem Harka- Sallai szerzőpáros legátfogóbb, több évtized halfaunisztikai kutatásai alapján megírt  Magyarország halfaunája című könyvében.

Ha károkozásáról beszél Tanár úr én úgy gondolom, korábbi tanulmányait kellene felidézni. Bár a pisztráng ragadozó állat, de főleg apróállat, rovar fogyasztó. A vízben élő apró rákokat, tegzeseket, kérész lárvákat fogyaszt, de a víz fölött repülő rovarokért is kiugrik. Eddigi halfaunisztikai és gyomortartalom kutatásaim alapján megállapítható, hogy amíg rendelkezésére áll bőven ilyen táplálék, nem kezdi fajtársait vagy más halfajok fogyasztását. Egy Dunántúli patakból mentettünk nemrég halakat egy kotrás miatt és a nagytestű 1 kg-os pisztrángok körül több száz fürge cselle úszkált, de egyetlen egyet nem találtunk egy felbontott, igen terimés hasú sebes pisztrángban.

"Becsüljük meg a többnyire természetes körülményeket” Igen ezzel egyet értek, de sajnos a Gyöngyös már nagyon sok helyen nem természetes. Közel negyven éve, amióta halakkal, halászattal foglakozom, még olyan példaértékű munkát nem láttam, mint amit a Vas Megyei Sporthorgász Egyesületek Szövetsége végzett a Gyöngyös-patak és más kis vízfolyások revitalizációja kapcsán. Igen, idilli a kép a kisgyerekek, cseresznyével fogják a domolykót mérettől függetlenül és hordják haza vödrökben, de akkor talán mégsem a sebes pisztrángot kellene okolni állományának megritkulásáért.  

A Vas Népe Szerkesztőségéhez eljuttatuk a fenti reagálásunkat, melyet a Vas Népe terjedelmi lehetőségeihez mérten korrekt módon 2013. július 27-én a szombati számában leközölt. Ezúton is köszönjük Főszerkesztő Úrnak a közreműködését.