Az UAP-k tanulmányozásával megbízott tanácsadó testület tagjai a héten tartották meg első nyilvános ülésüket, ahol bemutatták terveiket és beszéltek a még idén megírandó jelentésükről. A számos megvitatott téma mellett több tag (és a NASA tisztviselői) hangsúlyozták, hogy nem kifejezetten földönkívüliek felkutatására vállalkoznak. "Szeretném kihangsúlyozni, hogy egyáltalán nincs meggyőző bizonyíték a földönkívüli életre" - mondta Dan Evans, a NASA tudományos igazgatóságának helyettes ügyvezetője. Evans felelős az UAP-ról szóló tanulmány megszervezéséért.
A négyórás megbeszélésen - amelyet élőben közvetítettek az interneten - a csoport elmondta, hogy az elégtelen adatok és a téma megbélyegzése továbbra is jelentős akadálya az UAP-k vizsgálatának. David Spergel, a testület elnöke megjegyezte, hogy a csoport feladata "nem az, hogy kitalálja ezen események természetét", hanem az, hogy a NASA számára olyan útitervet készítsen, amely potenciálisan irányt mutathat a témával kapcsolatos jövőbeli vizsgálatoknak. Az UFO-k iránti közérdeklődés az elmúlt években megnőtt az amerikai haditengerészet által kiadott videók, a The New York Times nagy visszhangot kiváltó cikkei, valamint a 60 Minutes 2004-es incidensről szóló tudósítása miatt. Az UFO-mánia újabb fordulója azt eredményezte, hogy számos magas rangú amerikai kormánytisztviselő - köztük Obama volt elnök is - nyilvános megjegyzéseket tett az amerikai légtérben repülő ismeretlen objektumok szokatlanságáról.
A NASA civil bizottsága eltér a korábbi kormányzati megközelítéstől, amely az UAP vizsgálatát hagyományosan katonai vagy nemzetbiztonsági ellenőrzés alá helyezte. A Pentagon a katonai pilóták által jelentett UAP-észlelések folyamatban lévő vizsgálatával ellentétben a NASA bizottsága kizárólag a civil megfigyelők nem titkosított jelentéseit vizsgálja. Ez lehetővé teszi az információk nyílt megosztását a tudományos, kereskedelmi és nemzetközi szervezetek, valamint a nyilvánosság között. A NASA ülésén visszatérő probléma volt, hogy az UAP-panel tagjai nem tudják pontosan, mit is kell keresniük. Az ülésen az egyik eszmecsere során, miután megvitatták az UAP-k pontos megfigyeléséhez szükséges érzékelések jellegét, több tag is elmondta, hogy frusztrációt okoz számukra a rosszul definiált jelenségek tanulmányozása.
"Nem tűt, hanem anomáliát keresünk a szénakazalban. Még azt sem tudjuk, hogy mit keresünk" - mondta Mike Gold, a Redwire polgári űrkutatásért felelős ügyvezető alelnöke. "Azt mondjuk, hogy 'rendellenes' - mit jelent ez? Megpróbáljuk megvizsgálni az adatokat, de szinte lehetetlen helyzetből indulunk ki. Valami olyasvalaminek a megfigyeléséről beszélünk, amiről még azt sem tudjuk, hogy mit kellene látnunk." Jelenleg nincsenek olyan dokumentálásra szolgáló, tudományosan megbízható módszerek jellemzően olyan objektumok észlelésére, amelyek látszólag olyan módon mozognak, hogy szembemennek az ismert technológiák lehetőségeivel és a természeti törvényekkel.
Az alapvető probléma szerintük az, hogy a szóban forgó jelenségeket általában olyan kamerákkal, érzékelőkkel és egyéb berendezésekkel észlelik és rögzítik, amelyeket nem az ilyen sajátosságok pontos megfigyelésére és mérésére terveztek vagy kalibráltak. A csapat néhány tagja mégis optimizmusát fejezte ki, hogy a tudományos módszer és az új megfigyelési technikák kifejlesztése váratlan felfedezéseket okozhat.
De az UAP definíciójának meghatározása csak az egyik kihívás, amellyel szembe kell nézniük. Az észlelési adatok gyenge minősége - különösen a lehetséges optikai csalódások és tévképzetek túlsúlya - gyakori téma volt a találkozó során. Dr. Sean Kirkpatrick, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumában működő All-Domain Anomaly Resolution Office igazgatója bemutatott egy videót három olyan objektumról, amelyeket egy pilóta UAP-ként jelentett. Az iroda később megállapította, hogy a videón látható három objektum kereskedelmi repülőgép volt, amely sokkal messzebb volt, mint ahogy azt az észlelést végző személyek várták.
Joshua Semeter, a Bostoni Egyetem munkatársa bemutatta a haditengerészet egyik híres videójával, a "Go Fast" cíművel kapcsolatos anyagokat. Bemutatták, hogyan lehet a videóban a képernyőn látható adatok és a trigonometria segítségével kiszámítani, hogy a céltárgy valójában 60 km/órás sebességgel halad, ami körülbelül az akkori szélsebességnek felelt meg. Leírta, hogy a videón látható objektum látszólagos sebessége a parallaxishatások kombinációjának köszönhető, például annak, hogy egy olyan objektumra nagyítottak rá, amely négy kilométer magasan van az óceán felszíne felett. Nem sokkal később Scott Kelly volt űrhajós felállt, és elmesélt egy történetét arról, amikor a vadászrepülőgépe másodpilótája látott egy UFO-t, amelyről kiderült, hogy egy Bart Simpson-lufi.
Kelly megjegyzésén a panel tagjai kuncogtak, de ez a pillanat rávilágított arra, hogy a panel milyen kihívásokkal néz szembe a megbélyegzéssel kapcsolatban. Az ülés során az ufókkal kapcsolatos társadalmi tabuk kérdése is felmerült. Annak ellenére, hogy a Pentagon arra bátorítja a katonai pilótákat, hogy dokumentálják az UAP eseményeket, sok kereskedelmi pilóta még mindig habozik jelenteni azokat. Emellett több paneltag korábban online bántalmazásról és zaklatásokról számolt be, aminek kapcsán a NASA tudományos vezetője, Nicola Fox a csalódottságának adott hangot. "A zaklatás csak további megbélyegzéshez vezet" - mondta.
Hasonlóan ahhoz, ahogy a közvélemény a mesterséges intelligenciáról alkotott képét a hollywoodi filmekből szerzi, nagyon nehéz elválasztani az UAP-témával kapcsolatos közfelfogást a más világokból érkező látogatókkal kapcsolatos évszázados sci-fi toposzoktól. Az adatok hiányán és azon tényen kívül, hogy az ismeretlen objektumok azért ismeretlenek, mert nem léteznek róluk kulcsfontosságú adatok, valószínűleg a megbélyegzés a legnagyobb stigma, amelyet a testület cipel, miközben megpróbálja teljesíteni a küldetését. És hogy egyértelmű legyen: bár a földönkívüli élet lehetőségét nem zárták ki, Spergel mindent megtett, hogy tompítsa a közvélemény azon várakozását, hogy a NASA felfedezhet földönkívülieket, akik a Földet látogatják: "Ahhoz, hogy azt állítsuk, hogy látunk valamit, ami nem emberi intelligenciára utal, rendkívüli bizonyítékokra lenne szükség, és mi ilyet nem láttunk".
A NASA és a Pentagon párhuzamos erőfeszítései fordulópontot jelentenek, mert évtizedeken át csak az azonosítatlan repülő tárgyakról szóló jelentések megcáfolásával és hiteltelenné tételével foglalkoztak. Az amerikai hadsereg az elmúlt két évtizedben több mint 800 esetet dokumentált, de csak néhány százalékuk tekinthető viszonylag egyszerű magyarázaton túlmutatónak, míg a többi olyan hétköznapi eredetűnek tulajdonítható, mint a repülőgépek, léggömbök, törmelék vagy légköri okok. De azzal, hogy végre nyíltan foglalkoznak a kérdéssel, mind a NASA, mind a Pentagon hangsúlyozta az amerikai légtér, és ezen keresztül a közbiztonság és a természeti biztonság védelmének szükségességét.
