Alig fél éve léptek hatályba a Munka Törvénykönyve új távolléti díj számítási szabályai, máris módosításra kerültek. A Parlament 2013. június 14. napján fogadta el a 2013. évi CIII. törvényt, amely tartalmazza - többek között - a Munka Törvénykönyve távolléti díj számítására vonatkozó szabályainak módosítását - fejtette ki elöljáróban az Oppenheim Ügyvédi iroda szakértője.

A távolléti díjra vonatkozó rendelkezések 2013. január 1-jei hatályba lépését komoly kritikák kisérték mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalról, és heves viták alakultak ki szakmai körökben is a munkavállalói távollétek esetére járó díjazás kérdésében.

Hivatalos állásfoglalást adtak ki

A törvényi rendelkezések alapján ugyanis a távollét idejére járó bér kiszámításának módja nem volt egyértelmű, az alapján úgy tűnt, hogy a havi munkabér mértéke elsődlegesen attól függ, hogy a távolléttel érintett hónapban hány munkanap van, amit az esetleges szabadságok is befolyásoltak.

A szakminisztérium előbb 2013 januárjában egy

Ami tisztázódott

Dr. Cselédi Zsolt szerint kérdés, hogy célt ért-e az egyszerűsítési törekvés. Annyiban biztosan, hogy a módosítás kivette a leginkább vitatott rendelkezések [148. § (3) bekezdés] közül azt az utaló szabályt, ami az egy órára járó alapbér számítására [136. § (3) bekezdés] utalt vissza, és az ellentmondásos értelmezések alapját képezte.

A módosítás révén tisztázódott az alapbér és távolléti díj egymáshoz való viszonya. A továbbiakban nem lesz tehát annak jelentősége, hogy hány munkanap van egy adott hónapban, és a munkavállalónak van-e munkaidő-beosztása a távollét idejére.

Ahol megmaradt a kettősség

Megmaradt viszont a kettősség, ami például rendkívüli munkavégzés esetén érzékelhető, ahol az alapbéren felül túlórapótlékra is jogosult a munkavállaló. Míg a túlórára járó alapbért ugyanis az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számával, majd a napi munkaidővel való osztással kell meghatározni, addig az ugyanerre az időre járó túlórapótlékot viszont a korábban szélesebb körben alkalmazott 174-es osztószámmal.

Újdonság, hogy a távolléti díj alapjába beleszámít a jövőben a pótlékátalány és a vasárnapi pótlék is, meghatározott feltétel esetén.

Egy praktikus változtatás

A napi gyakorlat és az adminisztráció szempontjából is praktikus módosítás, hogy egyszerű havibéres munkavállalók esetén, akik legfeljebb fix pótlékátalányra jogosultak - a foglalkoztatottak jelentős része ilyen - távolléti díj címén alapesetben elegendő a havi alapbért és pótlékátalányt (ha van) fizetni, azaz egy fix összeggel lehet számolni, és nem kell minden egyes alkalommal külön kalkulációt készíteni.

Ez összhangban van azzal a jogalkotói céllal, hogy az alapbér lényege, hogy az egyfajta átalányként minden hónapban ugyanannyi legyen, függetlenül attól, hogy hány munkanap van az adott hónapban és a munkavállaló igénybe vesz-e fizetett szabadságot - húzta alá az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértője.

Az új órabérrel kapcsolatos kérdések

Az új órabér és távolléti díj számítási szabályok kapcsán érdemes megvizsgálni az úgynevezett eltérő rendelkezéseket, amelyekben a jelenleg hatályos szabályokhoz képest lényeges változás, hogy míg eddig az egy órára járó alapbér számítás szabályától [136. § (3) bekezdés] egyáltalán nem lehetett eltérni megállapodásban, a módosítás eredményeként kollektív szerződésben az eltérés lehetséges, azonban ilyenkor is csak a munkavállaló javára.

Ezzel szemben az Mt. távolléti díj számítási szabályaitól megállapodásban eltérhetnek a felek, akár a munkavállaló hátrányára is. Ily módon jogszerű lehet például a távolléti díj összegének az alapbérrel egyező megállapítását tartalmazó szerződéses rendelkezés. Mint ahogy semmi sem tiltja, hogy a felek megállapodásban visszatérjenek a korábbi Mt. távolléti díj számítási szabályaihoz, vagy ahelyett a korábbi átlagkereset-számítási algoritmus alkalmazását kössék ki.

Pontosították a szabadság kiadását is

Dr. Cselédi Zsolt szerint érdemes megemlíteni, hogy a távolléti díj számítás szabályainak módosítása apropóján a szabadságkiadás egyes szabályai is pontosításra kerültek. A szabadság kiadás szabályai körében az új Mt. vezette be azt a szabályt, hogy a felek megállapodásban eltérhetnek a főszabálytól, és rendelkezhetnek úgy, hogy a munkavállaló tárgyévi szabadságát az esedékesség évét követő év végéig kiadhatják.

A jogalkotó nem írt elő semmilyen korlátozást egyebekben az ilyen megállapodásra, így ebből következően ilyet határozatlan időre is lehetett kötni, és az a tárgyévi összes szabadságra (azaz alap- és pótszabadságra egyaránt) vonatkozott.

Ilyen megállapodás kötésére a lehetőség továbbra is adott, annyi differenciával, hogy csak naptári évre köthetnek megállapodást és az alapján csak az életkor szerinti pótszabadságot vihetik át a következő év végéig. Ettől a szabálytól pedig - ellentétben az eddigiekkel - csak kollektív szerződésben és csak a munkavállaló javára lehet eltérni.

Csak a módosítás hatálybalépése után kötött megállapodásokra?

Nem világos viszont, hogyan érinti ez az egyébként 2014. január 1-jétől hatályos változás a módosítás hatályba lépése előtt, a jelenleg hatályos szabályok szerint megkötött megállapodások érvényességét. Erre vonatkozóan ugyanis nem került átmeneti rendelkezés elfogadásra.

Az Oppenheim Ügyvédi Iroda szakértőjének megítélése szerint a feleknek a korábbi jogszabályoknak megfelelő szerződési akaratát tiszteletben tartva az új szabályokat csak a módosítás hatálybalépését követően kötött megállapodások tekintetében kell alkalmazni.