Forrás: [origo] | 2021.08.08.

Az óriás madárevő százlábúak első ránézésre úgy tűnhetnek, mintha egy sci-fi filmből léptek volna elő, de nem csak a fantáziánkban léteznek. A Csendes-óceán déli részén található Norfolk-szigetcsoporthoz tartozó aprócska Phillip-szigeten élő százlábúak (Cormocephalus coynei) populációja évente akár 3700 tengeri madárfiókát is megölhet és elfogyaszthat. És ez teljesen természetes:

az egyedülálló, máshol fel nem lelhető élőlény fontos jellemzője, hogy szokatlanul nagy arányban fogyaszt gerinces állatokat, köztük nagy kedvencként tengeri madárcsibéket.

Bár tengeri ragadozóként a tengeri madarak általában a tápláléklánc tetején foglalnak helyet, ám az amerikai Naturalist tudományos szaklapban publikált új tanulmány azt mutatja, hogy ez nem mindig van így. 

Megmutatjuk, hogy a nagy, ragadozó ízeltlábúak milyen fontos szerepet játszhatnak a szigetek ökoszisztémáinak táplálékhálózatában

– mondta Luke Halpin, a Monash Egyetem ökológusa a The Guardian online portáljának. – A Phillip-szigeti százlábú pedig ezt a nagyon változatos étrendje révén éri el.

Egy jól felfegyverzett ragadozó felkavarta az éjszakát

Ez a százlábú körülbelül 30,5 centiméter hosszúra is megnőhet. Erőteljes méreggel van felfegyverkezve, amelyet a két, csipesz-szerű függelékben rejt el, amit a tudomány „forcipules"-nek nevez, és amelyet a zsákmányának megbénítására használ. Testét pajzsszerű, páncélozott lemezek védik, amelyek a hosszát alkotó számos szelvény mindegyikét szegélyezik.

Meleg és párás éjszakákon ezek a szigorúan éjszakai életmódot folytató ízeltlábúak a vastag levelekből álló avarban vadásznak, és képesek elnavigálni az erdei talajon a tengeri madarak által hagyott nyomok labirintusában

– magyarázta Rowan Mott, a Monash Egyetem biológusa. – A százlábú vadászatát a kettő, rendkívül érzékeny antennája segítségével teszi sikeressé, amikor a zsákmányát keresi.

Ez a százlábú váratlanul sokféle zsákmányra vadászik, a tücsköktől kezdve a tengeri madárcsibékig, a gekkókig és a szkinkekig. Néha még halakat is zsákmányol, például a fekete noddi (Anous minuta) tengeri madár által kifogott pikkelyeseket, amiket akkor rabol el, amikor a szárnyasok épp fészket raknak.

Ijesztő felfedezést tettek a kutatók

Nem sokkal azután, hogy a tudósok elkezdték a Phillip-sziget barlangban élő tengeri madarak ökológiájával kapcsolatos kutatásaikat, felfedezték, hogy a feketeszárnyú viharmadár (Pterodroma nigripennis) csibék gyakran esnek áldozatául a Phillip-sziget százlábújának.

Tudtuk, hogy ez további vizsgálatot igényel, ezért nekiláttunk a nagy ízeltlábú táplálkozási szokásai rejtélyének megfejtéséhez

– mutatott rá Rohan Clarke, a Monash Drone Discovery Platform igazgatója és a Monash Egyetem ökológia kutatója. – Ahhoz, hogy megtudjuk, mit esznek ezek a százlábúak, tanulmányoztuk az éjszakai táplálkozási tevékenységüket, miközben rögzítettük az általuk elejtett zsákmányfajokat.

Hozzátette: emellett néhány naponként, hónapokon át figyelemmel kísérték a csibék mindennapjait a fészkükben.

A szakemberek végül következetesen elkezdték látni a pusztulási mintázatokat az elpusztított csibék között.

Még annak is tanúi lehettek, ahogy egy százlábú megtámadja és megeszi az egyik fiókát.

Az általuk megfigyelt ragadozási arányokból a tudósok kiszámították, hogy a Phillip-szigetek százlábú populációja évente 2109-3724 fiókát képes elpusztítani és megenni.

A tanulmány szerint ebből úgy tűnik, hogy a feketeszárnyú viharmadárfélék (amelyekből a szigeten akár 19 ezer tenyészpár is akad), mégis megpróbálnak ellenállni ennek a zsákmányolási formának.

Ökológiai rést töltenek be?

A kutatók megállapították, hogy a feketeszárnyú viharmadarak és a százlábúak teljesen természetes, ragadozó-zsákmány kapcsolatot tartanak fenn. A százlábúak a gerincesek zsákmányolásával úgymond csapdába ejtik a tengeri madarak által, az óceánból hozott tápanyagokat, és elosztják azokat a szigeten.

Bizonyos értelemben átvették a ragadozó emlősök helyét,

amelyek nem élnek a szigeten– hangsúlyozta Luke Halpin. – De az is lehet, hogy ezek a százlábúak egyfajta ökológiai rést töltenek be.

A Phillip-szigeti százlábúak egészen néhány évtizeddel ezelőttig igencsak ritkának számítottak a területen. Hivatalosan csak 1984-ben írták le őket önálló fajként.

Az 1980-as felmérés során is csupán néhány egyedet találtak a kutatók.

A faj ritkasága nagy valószínűséggel a sertések, kecskék és nyulak által előidézett, súlyosan leromlott élőhelyek miatt alakult ki. Végül ezeknek az invazív kártevőknek a eltávolítása tette lehetővé a feketeszárnyú viharmadarak térhódítását.

A populációjuk azóta szó szerint „felrobbant", és mára ezek a madarak számítanak a legelterjedtebb állatnak a Phillip-szigeten szaporodó 13 tengeri madárfaj közül.

Helyreállítják a sziget ökoszisztémáját

A feketeszárnyú viharmadarak kiváló minőségű táplálékforrást biztosítanak a Phillip-szigeti százlábúak számára, ezért valószínűleg elősegítették a százlábú populáció helyreállítását. A talajban található, ősi csontlerakódásokból a tudósok arra következtettek, hogy a feketeszárnyú madarak érkezését megelőzően számos más apró, barlangban fészkelő tengeri madárfaj is lakott a szigeten.

Valószínűleg a százlábú ezeket a tengeri madarakat is zsákmányolta.

A szakemberek szerint a „tápanyagközvetítő" százlábúak kitartása és egészséges étvágya kulcsfontosságú lehet a sziget ökoszisztémájának helyreállításához.