Forrás: [origo] | NótiNagy Attila | 2022.11.03.

1996 szeptemberében egy taxisofőr a dél-koreai Kangnung város és tengerészeti támaszpont közelében, éjjel megpillantott egy tengeralattjárót kb. 20 méterre a parttól. A búvárhajó teljesen kiemelkedett a vízből, mivel fennakadt egy sziklán. A taxis azonnal értesítette a rendőrséget, akik a hadsereget riasztották. Egyértelmű volt, hogy egy újabb észak-koreai kommandós akcióról van szó. Amit viszont ekkor még senki nem tudhatott, az az, hogy a következő másfél hónapban több mint 40 ezer katonát kell bevetni a 26 fős csoport kézre kerítésére. Végül egyetlen észak-koreai katonát sikerült elfogni. Egy eltűnt, a többiek pedig meghaltak a harcban. Mint kiderült, a bevetés egyik célja Kim Jungszam dél-koreai elnök meggyilkolása volt.

A határ mentén demilitarizált övezetet alakítottak ki, ez 250 kilométer hosszan húzódik a félszigeten, a szélessége 4 kilométer. A zóna határain mindkét oldalon fokozott a készültség. A szögesdrótokon túl állig felfegyverzett katonák várják bunkerekben, géppuskatornyokban az ellenséget, miközben mögöttük a tüzérség védett lőállásokban áll készenlétben. Mindkét hadsereg rengeteg tankot is csoportosított a térségbe, míg a két légierő repülőgépei és helikopterei távolabbi bázisokon várják a bevetési parancsot.

A két ország közötti viszonyt jelzi, hogy 1957 óta, amióta számontartják az incidenseket,

az észak-koreai hadsereg és a hírszerzésért, illetve a különleges műveletekért felelős parancsokság, az RGB több mint 280 esetben provokálta a déli oldalt.

A demilitarizált övezetben is gyakran vannak összecsapások. Pl. 1968-ban, egyetlen év alatt 181 incidens történt itt. Ezek a legváltozatosabb eseteket jelentik, a kődobálástól a ballisztikus rakétateszteken át a gyilkosságokig.

A kommunista hadsereg több ezer ügynököt dobott át a határon és alagutak fúrásával is próbálkozott.

Az elsőt 1974-ben fedezték fel az övezet alatt. A dél-koreai erők is gyakran válaszoltak agresszívan, főleg az 1960-as években. Ekkor többször szivárogtak át az északi oldalra a kommandósaik, akik több kommunista katonát megöltek, és magas rangú tisztek ellen igyekeztek merényleteket elkövetni. Az összecsapásokban sok amerikai katona is meghalt.

A háborús feszültség tehát mindkét országban része a mindennapoknak. Amíg a magyar lakosság utoljára szerencsére 65 éve, 1956-ban látott fegyveres harcot az országban, a koreai-félszigeten bármikor előfordulhat olyan helyzet, amelyben az utolsó pillanatban derül ki: ez „csak" egy átmeneti lövöldözés volt, vagy folytatódik a háború.

Az 1996-os akció

1996 különösen drámai év volt a kommunista országban, az éhínség több százezer áldozatot követelt. A vezetés paranoiája az egekbe szökött. Mindenhol ellenséges ügynököket láttak és fokozottan készültek az „imperialista" Dél elleni támadásra. A tengeralattjáróik minden évben többször belopakodtak a déli vizekre, és hol ügynököket tettek partra, hol pedig a katonai létesítményeket kémlelték.

Az előző év egyik ilyen sikeres akciójának folytatásaképpen Csong Jongku kapitány azt a parancsot kapta, hogy derítse fel a kangnungi haditengerészeti támaszpont környékét és jelentse, milyen készültségben vannak a dél-koreai tengerészeti erők. De volt egy másik feladata is: az RGB, a különleges erők hírszerzőcsoportjának egy kommandóegységét is magával kellett vinnie.

A kommandósok feladat a dél-koreai elnök, Kim Jungszam meggyilkolása volt.

A tengeralattjáró legénysége esküt tett arra, hogy nem tér majd vissza dolgavégezetlenül a kikötőbe. Csongjong Ku kapitány szeptember 14-én adta meg a jelet a kifutásra. A Szango (Cápa)-osztályú tengeralattjáró csendesen kisiklott a kikötőből, majd lemerült és eltűnt.

Az éjféli fuvar

Hideg volt az este 1996. szeptember 18-án, amikor Li Dzsinkju taxisofőr az utolsó utasát vitte hazafelé. Ahogy Kangnung tengerparti útjain vezette az autóját, egyszer csak valami nagyon furcsát látott: az út szélén egy csoport rövid hajú férfi ült.

Ha eszembe jut ez a pillanat, ma is kiráz a hideg,

mondta Li később egy koreai lapnak.

Amikor az utasa kiszállt, a taxis pedig visszafordult, a különös csoport nem volt sehol. Li megállította az autót, kiszállt, a korláthoz ment és lenézett a tengerre.

Egy halászhajót pillantottam meg, más hajó nem jöhetett volna ilyen közel a parthoz, de ahogy elkezdtem figyelmesebben nézni, feltűnt, hogy az nem is egy halászhajó.

25 perccel azután, hogy Li bejelentette az esetet a rendőrségen, a 68. hadosztály egyik járőre szintén furcsaságot tapasztalt a környéken, és ezt jelentette az ügyeletes tisztnek, aki kiküldött egy szakaszt. A helyszíne érkező katonák a legnagyobb meglepetésükre egy tengeralattjárót láttak, amely fennakadt egy partközeli sziklán. A Szango-osztályú tengeralattjáró üres volt, mintha magától sodródott volna a parthoz.

A katonák hajnal 2 órakor riasztották a hadosztály parancsnokságát, de a magas rangú tisztek csak 5 órakor érkeztek ki a helyszínre, hogy megbizonyosodjanak: valóban egy észak-koreai járműről van szó. Az elsőfokú készenlétet tehát nagy késéssel rendelték el az egész országban. A riadó háborús övezetté változtatta Kangnungot.

Az embervadászat

Valóban olyan volt, mint egy háborús film,

mondta erről a 49 napról a 3. ejtőernyős ezred egyik őrmestere, Kim Szungon. 43 ezer katona kezdte keresni az észak-koreai kommandót.

Amikor minket is Kvangonba küldtek, pedig az ezredünk nem is azért a tartományért felel, akkor kezdtük sejteni, hogy valami komoly dologról lehet szó.

Az észak-koreai diverzánscsoport már az első napokban sok veszteséget szenvedett. Az első délutánon, egy hegyoldalban sokkoló látvány fogadta az üldözőket.

11 holttest feküdt egymás mellett a földön, mindegyik fején és arcán két vagy három AK- és pisztolylövés nyoma látszott.

A halottak tengerészruhát viseltek. Utóbb kiderült, hogy a tengeralattjáró legénységét, köztük Csong Jongku kapitányt is, kivégezték a saját bajtársaik. A helyszínelők azt állapították meg, hogy az áldozatok nem védekeztek.

Lehetséges, hogy ők választották maguknak ezt a sorsot, szinte öngyilkosságot követtek el, nehogy élve fogják el őket,

mondta akkor az egyik dél-koreai nyomozó.

Tíz perccel a holttestek megtalálása után egy faluban a katonák elfogták az egyik észak-koreait. Egy farmer egy gyanús alakról tett bejelentést, a rendőrök pedig hamar kézre kerítették a férfit. Li Gvangszu annyit mondott, hogy ő a kormányos, és hogy motorhiba miatt keveredtek a partra. A kommunista kommandósokról egy szót sem ejtett az elfogásakor.

Akkor kezdett beszélni, amikor a negyedik üveget is megitta a szodzsuból, az ismert, nem túl erős koreai likőrféléből.

Ekkor bevallotta, hogy kémfeladattal érkeztek és öngyilkosságot kellett volna elkövetniük a küldetés kudarca esetén.

A 11 embert azért kellett kivégezni, mert nem voltak elég erősek és elfoghatták volna őket

- vallotta a férfi.

Ez azt jelentette, hogy a legénység egy részének nem volt meg az a szükséges túlélőkiképzése ahhoz, hogy haza tudjanak szökni.

A megölésük emellett büntetés is lehetett azért, mert véletlenül a sziklazátonyra futtatták a tengeralattjárót.

A kivégzések utolsó oka az volt, hogy a kommandósok félre akarták vezetni az őket üldöző dél-koreai katonákat és rendőröket. Azt remélték, hogy ha meglátják a 11 holttestet, abbahagyják a további kutatást.

Li azt is elmondta, hogyan indult a számukra rosszul végződött bevetés. Szeptember 16-án a partra tették a bázis kifürkészésére készülő kommandósokat. Másnap kellett volna a fedélzetre venniük őket, de nem találtak senkit a megadott helyen. Vártak még egy napot, és szeptember 18-án este újra visszahajóztak a parthoz – ekkor akadtak fenn a sziklán. A legénység kétségbeesetten küzdött, hogy le tudják vontatni valahogy a tengeralattjárót a zátonyról, de nem jártak sikerrel. Csong Jongku kapitány ekkor parancsot adott a hajó elhagyására, előtte azonban felgyújtották a belső terét.

A kormányos beszámolt arról is, hogy összesen 26-an voltak a tengeralattjáróban, így 14 észak-koreai még szökésben volt.

A dél-koreai hadsereg így már tudta, hány embert kell keresni. A kommunista csoport a második napon 7 embert veszített, de a többieknek aztán sikerült elrejtőzniük. A negyedik napon a dél-koreai Li Bjunghi őrmester éppen egy helikopterről ereszkedett le a kötélen, amikor rosszul érkezett a talajra és megsérült. A két ott bujkáló gongbi, azaz kommunista ügynök tüzet nyitott rá és fejen találták. Li társai viszonozták a tüzet, de az északiak elmenekültek.

Az nem is úgy volt

Észak-Korea szeptember 23-án törte meg a csendet és adta ki az első sajtóközleményt az ügyben. A kommunista kormány a tengeralattjáró, az életben levő kommandósok és a halottak visszajuttatását követelte.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság honvédelmi minisztériuma közli, hogy a Néphadseregünk egyik egysége egy kiképző tengeralattjárón, műszaki hiba miatt ellenséges vizekre sodródott. Kénytelenek voltak partra szállni Kangnung közelében, amelyet az ellenség tart megszállva. Feltételezzük, hogy összecsapás történt a katonáink és a megszállók között.

A kommunisták azt állították, hogy csak kiképzési célú fegyverek voltak a tengeralattjárón, ami szerintük azt jelezte, hogy az ellenséges állásponttal szemben szó sem volt szándékos beszivárgásról. Az észak-koreai kormány megtorlással fenyegette meg Dél-Koreát.

Néhány nappal később a vlagyivosztoki dél-koreai konzult agyonverve találták a háza előtt. A kommunista kormány tagadta, hogy az ő halála lett volna a bosszú.

Folytatódik a hajtóvadászat

A dél-koreai hadsereg nem foglalkozott az északi állításokkal, és folytatta a műveletet. Szeptember 28-án lelőtték a tengeralattjáró helyettes parancsnokát, két nappal később pedig az egyik kommandóst. Őt egy szénakazalban találták meg, méghozzá nem high tech felderítőeszközökkel, hanem vasrudakkal, amelyeket a mezőn található kazalokba döfködtek.

Őszi idő volt már, hullottak a falevelek, amelyek alá könnyen elrejtőzhettek a gongbik. Jól megtanulták az álcázást. Az egyszerű katonák féltek is tőlük, nem túl lelkesen túrták az avart utánuk. Ezért kellett bevetnünk a különleges erőinket

- írta le a helyzetet egy dél-koreai tiszt.

A lövészek azt várták, hogy jöjjünk mi és oldjuk meg. Mi pedig az egész hegyoldalt összeszurkáltuk a rúdjainkkal. Így találtuk meg azt a kommunistát a szénakazalban.

A kutatás két hete alatt a dél-koreai erők találtak 11 holttestet, ők maguk 11 ügynököt lelőttek és egyet elfogtak. Így már csak három kommandóst kellett megtalálniuk, de az ő felkutatásuk bizonyult a legnehezebbnek.

49 napig tartott a kutatás

A műveletet november 5-én nyilvánították befejezettnek. Addigra az utolsó három észak-koreai közül kettőt lelőttek, a harmadik, Li Csuljin pedig eltűnt. A dél-koreai hadsereg szerint visszajutott a demilitarizált zónába, és valahogy átszökött a határon, de az biztos, hogy soha többé nem bukkantak a nyomára.

Az észak-koreai diverzánsok a menekülésük alatt négy civilt öltek meg, köztük három farmert, akik az erdőben gombásztak. Rajtuk kívül lelőttek nyolc katonát és egy rendőrt, illetve megfojtottak egy szabadságos katonát is.

A kommunista Észak-Korea december 29-én váratlanul elismerte a kémakciót, és sajnálkozását fejezte ki az események miatt. A déli kormány válaszképp átadta Észak-Koreának a halott katonák hamvait.

Utórezgések

Az esetnek komoly következményei lettek a dél-koreai hadseregben. 20 tisztet lefokoztak, 2 tábornokot elmozdítottak a beosztásából, mert felelősnek tartották őket a kém-tengeralattjáró észrevétlen működéséért, illetve azért, mert nem a kémeket nem tudták hamarabb elfogni. 2011-ben egy hatalmas hadgyakorlaton újrajátszották a diverzánscsoport bejutását a szárazföldre, hogy megvizsgálják a hadsereg reakcióképességét.

Az elfogott kormányos, Li Gvangszu nem kapott börtönbüntetést, és a dél-koreai haditengerészet tanácsadója lett.

Az észak-koreai tengeri beszivárgási és kémakciók folytatódtak. 1998-ban egy halászhálóba gabalyodott bele egy másik észak-koreai tengeralattjáró, és amikor elkezdték a part felé vontatni, a tenger fenekére merült.

A dél-koreai haditengerészet kiemelte.

A belsejében kilenc holttestet találtak, öt matrózt és négy kommandóst. Ez utóbbiak valószínűleg lelőtték a társaikat, aztán öngyilkosok lettek.

Máskor halott észak-koreai búvár holttestét sodorta partra a víz, aki a boncolás szerint infarktust kapott a vízben. Még ugyanebben az évben újabb tengeralattjárót fedeztek fel a partoknál, amelynek egy dél-koreai állampolgárt kellett volna Északra vinnie. Ezt a tengeralattjárót elsüllyesztették.

Ez után gyakran felszíni egységek csaptak össze. 2020-ig összesen 24 ilyen eset történt. Az egyik legfurcsább incidensben a vízbe esett egy vámtiszt egy dél-koreai rendőrségi járőrhajóról. Mentőmellényben, a víz felszínén lebegve találtak rá, de már halott volt. Egy észak-koreai határőr hajóról ugyanis lelőtték. Kim Dzsongun észak-koreai diktátor bocsánatot kért a meggyilkolásáért.