Martonyi János magyar külügyminiszter pénteken békekötést ajánlott Európának. Sajtóértekezleten magyarázta el, hogy a magyar kormány két új alkotmánymódosítást javasol az európai panaszok kezelésére.

De óvakodj a magyaroktól, még ha ajándékot hoznak is. Az új alkotmánymódosítások talán eltávolítanak néhány sértő kitételt magából az alkotmányból, de ténylegesen nem fogják megváltoztatni az alapvető tényeket,  hacsak az alkotmányból eltávolított rendelkezéseket nem távolítják el a többi törvényből is. És ez a sajtóértekezletből ítélve még mindig kétséges.

A Fidesz-kormány igyekszik örömet szerezni Európának, mivel a következő néhány hétben két fontos európai testületnek is lesz alkalma szankciókról szavazni Magyarország ellen. És az Európai Bizottság további kötelezettségszegési eljárásokkal is fenyeget.  (A kötelezettségszegési eljárások tulajdonképpen az Európai Bíróság elé vitt perek, amelyekben az alperest az uniós jog megsértésével vádolják. A jogsértéseket súlyos bírságokkal büntethetik.)

Az Európai Parlament LIBE bizottsága (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság) június 19-én szavaz egy kemény, pontos, és tisztességes jelentésről, amelyet Rui Tavares, az Európai Parlament portugál képviselője jegyzett. Szigorú monitoringrendszert követel annak biztosítására, hogy Magyarország megfeleljen az Európai Unió alapvető értékeinek. Amennyiben a bizottság elfogadja a jelentést, az Európai Parlament elé kerül vitára és szavazásra a júliusi plenáris ülésen. Amennyiben a Fidesznek sikerül a bizottságban megölni a jelentést, meghal a monitoringrendszer is.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a tervek szerint június 25-én egy másik jelentésről szavaz, amely szintén igen kritikus és pontos. Ha elfogadják, egy másik megfigyelési rendszert alakítanának ki annak biztosítására, hogy Magyarország a jogokat védelmező, alkotmányos demokrácia maradjon. De itt ugyancsak arra számítanak, hogy a szavazás szoros lesz.

Az Európai Unió Bizottsága május 6-án levelet küldött a magyar kormánynak, amelyben a magyar alkotmány módosításának – a 45 oldalas alkotmány márciusban elfogadott, 15 oldalas módosításának – három részletéről kért tájékoztatást. A bizottság kipécézte a különadók alkalmazását, amelyek célja, hogy a jogi úton kirótt bírságokat ne a költségvetésből kelljen fizetni; az Országos Bírósági Hivatal elnökének azt a jogosítványát, hogy egyes ügyeket az egyik bíróságról a másikra helyezzen át; továbbá a politikai reklámok tiltását a választási kampány idején a magánkézben lévő médiában. Ez azt jelenti, hogy ha a magyar kormány nem hozza összhangba ezeket az intézkedéseket az európai joggal, kötelezettségszegési eljárások következnek.

Röviden: Európa a maga eljárásrendi szempontból kifogástalan, lassú módján kezd komolyan fellépni Magyarországgal szemben. Ezért a magyar kormány mint az őrült dolgozik azon, hogy kiengesztelje. Ez az oka az alkotmánymódosítás pénteki bejelentésének.

Ám a magyar kormány intézkedései túl kevesek és túl későiek.

A pénteki bejelentés azt jelzi, hogy a magyar kormány kizárólag az Európai Unió Bizottságának három kérdésével foglalkozik, és figyelmen kívül hagyja a parlamenti jelentéseket. A kormány úgy közelít az európai parlamentekhez, hogy gyűlöletkampányt indít a jelentések szerzőinek diszkreditálására. Emellett a kormány eddig európai pártbeli társai, az Európai Néppárt (ENP) képviselőinek támogatására is számított. Az ENP mindeddig támogatta az Orbán-kormányt az Európai Parlamentben és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének bizottságaiban, bár nagyon sok volt a magánjellegű morgás és az egyéni fenntartás. A magyar kormány nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy a kérdés átpolitizálásával győzhet ezeken a parlamenti fórumokon.

Ám a bírálat nem politikai jellegű, hanem tényszerű. Tisztán szakértői testületek, mint a korábban Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága néven ismert Velencei Bizottság szállt szembe következetesen a magyar kormánnyal, legutóbb jelentéstevőinek tervezetében a negyedik alkotmánymódosításról, amely kevéssé jellemző módon nyers szavakkal vádolta meg Magyarországot, hogy „támadást intéz az alkotmányos igazságszolgáltatás és a Magyarország Alaptörvényében foglalt alapvető elvek uralma ellen”, és  hogy olyan intézkedéseket hoz, amelyek „negatívan érintenek olyan alapvető európai jogelveket, mint a demokrácia lényegi elemét jelentő hatalmi ágak megosztása, az emberi jogok védelme és a jogállam”.

A magyar kormány azonban minderről hallani sem akar, és épp hogy csak válaszol az Európai Unió Bizottságának három felvetésére.

Martonyi külügyminiszter pénteken alkotmánymódosítást javasolt a különadókra vonatkozó panasz megoldására. A negyedik módosítás becsúsztatott egy olyan kártyát, amellyel a magyar kormány megszabadulhat a különböző ellenőrző intézmények szankcionáló döntéseinek következményeitől. A negyedik módosítás értelmében a kormány bizonyos lakossági célcsoportokra új és speciális adót vethetne ki a bírságok fedezésére, ezáltal mentesítené az állami költségvetést ezek közvetlen kifizetésétől, ha a Magyar Alkotmánybíróság, az Európai Bíróság vagy bármely más testület bírsággal sújtaná Magyarországot, amiért nem tesz eleget jogi kötelezettségeinek.

Az Európai Unió Bizottsága jelezte, hogy nincs nagy véleménnyel erről a trükkről. Ezért most úgy tűnik, a magyar kormány meghátrál. Valójában azonban nem teszi.

Az MTI, a magyar nemzeti hírszolgálat szerint a kormány eltávolítaná az alkotmányból a különadókra vonatkozó rendelkezést. Ám ezzel egyidőben ugyanezt a rendelkezést egy másik – a gazdasági stabilitásról szóló – törvénybe csúsztatná be. Mint a kormány ellenőrzése alatt álló hírügynökség magyarázta, „az új törvény azt fogja kimondani, hogy amennyiben Magyarország váratlan fizetési kötelezettségeknek kényszerül eleget tenni, és ehhez nem állnak rendelkezésre elérhető források, e kötelezettségek fedezésére hozzájárulási adót vethet ki”. Az új törvény egyszerűen a különféle bíróságokra vonatkozó egyértelmű utalást fogja mellőzni.

Azaz jobb kézzel visszahozzák azt, amit kivettek a ballal. A különadók nem az alkotmányban szerepelnek, hanem maradnak a jogszabályokban. És a különleges adók nem csupán egyszerűen valamely régi törvényben szerepelnek, hanem a gazdasági stabilitásról szóló jogszabályban, amely úgynevezett „sarkalatos törvény”, vagyis csak kétharmados többséggel változtatható meg, így majdnem annyira be van betonozva, mint maga az alkotmány. Ennyit a változtatásról.

A másik javasolt új alkotmánymódosítás azon a rendszeren látszik változtatni, amellyel az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke egyes eljárásokat elvonhat azoktól a bíróságoktól, amelyekhez a jog alapján kerültek, és áthelyezheti őket az ország bármely más bíróságához.  Ezt a felhatalmazást a legszigorúbb szavakkal ítélte el a Velencei Bizottság, amikor a jogkör első ízben megjelent az igazságszolgáltatásról szóló egyik sarkalatos törvényben. A magyar kormány tavaly ősszel ehhez a felhatalmazáshoz afféle dekoratív korlátozásokat illesztett, de a Velencei Bizottságot ez még mindig nem szórakoztatta, és jelezte, hogy „határozottan nem ért egyet az ügyek áthelyezésének rendszerével, mert az nem felel meg a jog szerinti bíró elvének, amely a jogállam lényegi eleme”. A Velencei Bizottság még kevésbé volt elégedett, amikor a magyar kormány a negyedik alkotmánymódosítást arra használta fel, hogy az ügyek áthelyezésére vonatkozó felhatalmazást beemelje magába az alkotmányba.

Martonyi sajtóértekezlete ezen a ponton békülékenynek tűnt. Az MTI szerint „a kormány úgy döntött, hogy [az ügyek áthelyezéséről szóló] passzust törli az Alaptörvényből”. Ám még ha törlik is az alkotmányból az OBH elnökének felhatalmazását az eljárások áthelyezésére, pontosan ugyanez a jogkör fennmarad az igazságszolgáltatás struktúrájáról és irányításáról szóló, ugyancsak sarkalatos törvény 63. paragrafusában. És a kormány erről eddig egy szót sem szólt. Ha törlik is az alkotmányból az ügyek áthelyezésére vonatkozó jogkört, ez nem jelenti azt, hogy eltűnt a jogból. A kormány csakis akkor fogja kezelni Európa aggályait, ha ezt a felhatalmazást a jogi szabályozás minden olyan pontjáról eltávolítja, ahol erre hivatkozás van.

Az egyetlen fontos javítás az, hogy egyes jogi rendelkezéseket az alkotmányból sarkalatos törvényekbe helyeznek át. A sarkalatos törvényeket vizsgálhatja az Alkotmánybíróság az alkotmányosság szempontjából, míg az alkotmányban szereplő rendelkezéseket a testület tisztán formai szempontból vizsgálhatja. Így a magyar kormány most azt mondhatja, hogy helyreállt az Alkotmánybíróság jogköre arra, hogy a jogrendszert az alkotmányos elveknek megfelelő állapotban tartsa, és ez majd visszavezeti Magyarországot oda, hogy megfeleljen a jogállam követelményeinek.

Ne siessünk ezzel annyira. A negyedik módosítást, amely megfosztotta az Alkotmánybíróságot attól, hogy az alkotmánymódosításokat tartalmi szempontból vizsgálhassa, akkor fogadták el, amikor a kormány az Alkotmánybíróság 15 bírája közül még csak hetet nevezett ki. A testület akkor az egyik törvényt a másik után semmisítette meg, és joga volt ahhoz, hogy alkotmánysértőnek minősítse az alkotmánymódosításokat. Azóta azonban a kormánynak két új alkotmánybírót volt módja kinevezni, így a matematika valószínűtlenné teszi, hogy a bíróság ezután a kormány terveit veszélyeztető módon  lépjen fel. Mi több, az Alkotmánybíróság kilenc Fidesz-bíróval hozott első jelentősebb döntése cáfolta, hogy a negyedik módosítást az alkotmányban foglal eljárásrend megsértésével fogadták volna el. Az ombudsman érvelt ugyan a mellett, hogy az az inkoherencia, amelyet a negyedik módosítás vitt be az alkotmányba, az eljárásrend sérelmével valósult meg, de a bíróság elutasította ezt az érvet. Ez az új döntés jelzi, hogy a kormány számára a továbbiakban már nem jelent komoly kockázatot, ha egy törvényt alávet az alkotmányossági vizsgálatnak.

Martonyi békülékeny pénteki fellépése ellenére is a magyar kormány továbbra is szilárd korlátok közé szorítja azokat a kompromisszumokat, amelyekre kész Európával. Az EU-Bizottság harmadik felvetésére – hogy a kormány vizsgálja felül a politikai hirdetések kitiltását a magánmédiából a választási kampányok idején – Budapest válasza határozott „nem” volt. Martonyi jelezte, hogy a kormány semmit sem fog változtatni a kampányhirdetéseket korlátozó törvényein, amelyekről az ellenzéki pártok úgy vélik, csökkentik az esélyeiket arra, hogy eljuttassák álláspontjukat a szavazásra jogosultakhoz a jövőre esedékes magyar és európai választásokon.

A magyar kormány mindenre elszánt, hogy elkerülje az európai szankciókat. Ezért úgy fog tűnni, a végtelenségig bütyköli a törvényeit, hogy azt a látszatot keltse, mintha még mindig „párbeszédben” állna az európai testületekkel. Mostanra azonban Európának látnia kellene, hogy mit művel a magyar kormány. Már eddig is végrehajtott kisebb kiigazításokat a jogszabályokon, újra és újra megpróbálta lóvá tenni Európát, hogy az úgy gondolja, Magyarország józan partner, amely osztja az európai értékeket. A látszat azonban csal. A Fidesz tudja, hogy ha meg tudja őrizni egylépésnyi előnyét Európával szemben – azáltal, hogy sorozatosan javaslatokat tesz a jogszabályi változtatásokra, hogy az egyik komoly európai értékelést provokálja ki a másik után –, akkor elkerülheti a leszámolás napját.

Európának azonban mostanra látnia kell, hogy a Fidesz belső köre teli van kétkulacsos alakokkal. Szeretik a redundanciákat. Úgy tűnhet, hogy Európa kifogásaira megfelelő válasz, ha változtatnak itt-ott azon a hatalmas jogi építményen, amelyet a Fidesz húzott fel. Ám azok a változtatások, amelyeket a Fidesz eddig végrehajtott, csupán a show-t szolgálták, és minden ok megvolt rá, hogy gyanakodjunk; ez most is így van. Még semmi fontosat nem engedtek kicsúszni a saját ellenőrzésük alól. És lesz egy pont, ahol Európa kénytelen lesz felhagyni azzal, hogy elfogadja a magyar kormány végtelen számú kisebb javaslatát, és kénytelen lesz felismerni, hogy a Fidesznek egy sokkal nagyobb összecsapás nélkül nem áll szándékában lazítani azon az acélos szorításon, amellyel a hatalmat tartja.

* Utalás Vergilius Aeneisére: Timeo danaos et dona ferentes (Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is)

** Martonyi: kikerül az alaptörvényből a bírósági döntések miatti adókivetés lehetősége

Kikerül az alaptörvényből az passzus, amely szerint ha az államnak váratlan fizetési kötelezettsége támad az Alkotmánybíróság, az Európai Bíróság vagy más nemzetközi bíróság döntése miatt, adót vethet ki ennek finanszírozására, valamint törlik a bíróságok közötti ügyáthelyezés lehetőségét, de nem veszik ki a korlátozások alól az európai parlamenti (EP) választási kampányokat, jelentette be pénteken a külügyminiszter.

A kormánynak az Európai Bizottság korábban megfogalmazott kifogásaira adott válaszát pénteken 12 órakor adták át az uniós testületnek. Magyarországnak az a célja, hogy a vitás ügyeket lezárják, anélkül hogy a bizottság kötelezettségszegési eljárást indítana az országgal szemben, mondta Martonyi.

Szerinte a bizottság kifogásolta, hogy az alaptörvényben külön hivatkoznak az európai és más nemzetközi bíróságokra, ezért törlik a vonatkozó részt. Ehelyett a gazdasági stabilizációról szóló törvénybe iktatnak be egy rendelkezést, amelynek értelmében ha váratlan pénzügyi kötelezettsége támad az államnak, amelyre a költségvetés nem nyújt fedezetet, hozzájárulást szab ki.

[A szerk. megj.: lásd ehhez például Viviane Reding felszólalását az Európai Parlament áprilisi vitájában. Redingnek sem az volt a baja, hogy különféle bíróságok vannak megnevezve a magyar alaptörvényben, hanem a következő: „Vajon valóban ésszerű-e adó fizetésére kötelezni az állampolgárokat, ahányszor az állam nem tud megfelelni az uniós jognak? Gyakorlatilag az állampolgárokat kétszer büntetnék: egyszer azzal, hogy nem biztosították az uniós jog szerint fennálló jogaikat, és másodszor azzal, hogy ezért fizetniük kellene”]

Mindenesetre Martonyi János szerint ez „kielégítő megoldás”, mert kiesik hivatkozás a bíróságokra.

Martonyi szerint kikerül az alaptörvényből a bíróságok közötti ügyáthelyezés lehetősége, más megoldást kell találni a bíróságok aránytalan terhelésének kezelésére. Az ügyek áthelyezésének intézményét törlik az alaptörvényből. Mivel egyes ügyek elhúzódása elfogadhatatlan, megfelelő szervezeti és szerkezeti átrendezéssel igyekszik megoldani a kormány a helyzetet. Megjegyezte: más uniós tagállamokban is létezik hasonló ügyáthelyezési gyakorlat. Mivel azonban „ez a kifogás arra volt alkalmas vagy látszott alkalmasnak lenni, hogy a magyar igazságszolgáltatás egészét érjék támadások – egyébként teljes mértékben alaptalanul –, és az igazságszolgáltatás függetlenségét vonják kétségbe”, a kormány az alaptörvény megfelelő részének törlése mellett döntött.

Nem veszik ki viszont a korlátozások alól az európai parlamenti (EP-)választási kampányokat, a politikai kampányok szabályozása hasonló marad a magyar parlamenti választásokéhoz. Az ügyben az Európai Bizottság érdeklődött, annak ellenére, hogy az uniós végrehajtó testület „nyilvánosan és egyértelműen” azon az állásponton volt, hogy ez a kérdés nem tartozik EU hatáskörébe, a tagállamok az ezzel kapcsolatos döntéseiket szabadon hozzák meg. Úgyhogy ez ügyben marad az alaptörvény rendelkezése, mert nem lenne értelme a magyar és EP-választási kampányok eltérő kezelésének.

[A szerk. megj.: Nem az Európai Bizottság, hanem a magyar Alkotmánybíróság döntésének kellett volna eleget tenni a politikai hirdetések kérdésében. Az Alkotmánybíróság 2013. január 4-ei határozata szerint ugyanis a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának súlyosan aránytalan korlátozása az, hogy a törvény a kampányidőszakban kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatásban engedi meg politikai reklámok közzétételét, sőt, az sem igaz, hogy a kampányköltségek ezáltal csökkenthetők. Szó szerint: „E rendelkezés minden más médiaszolgáltatásban – köztük a közszolgálatinak nem minősülő televíziókban és rádiókban – megtiltja a politikai kommunikáció e fajtáját, ami azzal jár, hogy a politikai reklámozás lehetősége éppen a társadalomhoz legszélesebb körben eljutó médiumok esetében szűnik meg. A tiltás tehát a választási kampányban folytatott politikai véleménynyilvánítás jelentős korlátozása.” „A választói akarat zavartalan kialakításának és kinyilvánításának célja érdekében… súlyosan aránytalan korlátozás a politikai reklám közzétételének a Törvény 151. § (1) bekezdésében foglalt széleskörű tiltása.... Tekintettel a politikai reklámoknak a véleménynyilvánítási és sajtószabadsággal meglévő sokrétű összefüggéseire, alkotmányosan nem kerülhet sor közzétételüknek a vizsgált szabály szerinti tiltására a közszolgálati médián kívül sem.” „…a vizsgált szabályozás indokául nem szolgálhat a kampány költségeinek csökkentése sem. Egyrészt ugyanis e korlátozás önmagában nem áll közvetlen összefüggésben a kampány költségeivel, különös tekintettel arra, hogy a többi kampányeszköz költségcsökkentő használatát a Törvény nem szabályozza. Másrészt, ha a törvényhozó célja ez is lett volna, a kampányköltségek csökkentésének van a szólás- és sajtószabadságot kevésbé korlátozó eszköze. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte a politikai reklámok közzétételének választási kampányban való tiltását a médiaszolgáltatásokban.” Ennél világosabban nem lehet fogalmazni: alkotmányellenes a tiltás. Nem azt mondta az Ab, hogy a tiltást be kell emelni az alkotmányba, amit Orbán ebben az interjúban állít, hanem azt, hogy ha így rendelkezik bármilyen magyar jogszabály, az súlyosan korlátozza a szólásszabadságot.]

(hj–mzs)