A korábbi részek:
I: Fidesz választásán az ellenzék akkor is veszít, ha nyer (az eredeti szöveg)
II: Miért volt „politikai csoda” az ellenzéki szövetség? (az eredeti szöveg)

A választási szakértők azt jósolták, hogy Magyarországon a demokratikus ellenzék nem szerezhet parlamenti többséget, ha döntetlen eredményt ér el, vagy ha kicsivel előzi meg a Fideszt a szavazáson. A szövetséges ellenzéki pártoknak a Fidesznél legalább 6-8 százalékkal több szavazatot kell szerezniük ahhoz, hogy egyszerű parlamenti többséget szerezzenek, és ennek oka főként a választókerületek manipulált kijelölése. De nem ez az egyetlen Fidesz-barát eleme az új választási rendszernek.

Az arányos képviseleti rendszerekben a kompenzációkat általában a végeredmény kiszámításakor osztják el – ezzel biztosítják, hogy a mandátumok  megoszlása a lehető legjobban tükrözze a választók által leadott szavazatok megoszlását. Ettől arányos ez a rendszer. A német pártokat például oly módon kompenzálják, hogy a pártok plusz szavazatokat kapnak a pártlistájukra, ha a jelöltjeik kevesebb egyéni kerületben nyernek, mint ahogyan azt a választói szándék előre jelezte.

Röviden: a többségeket szupertöbbséggé nagyítja fel az új rendszer.

Mi az „elveszett szavazat”? Elveszett szavazat az, amelyet olyan jelöltre adnak, aki veszít. Ha egy olyan kerületben, ahol Piros, Zöld és Sárga pártra lehet szavazni, valaki a sárga jelöltre adja a voksát, és az illető jelölt veszít, akkor a rá adott szavazat „elveszettnek” számít. Ehelyett azonban az elveszett szavazatot arra használják fel, hogy segítsék azt a pártot, amelyre a szavazatot leadták, azzal, hogy többletként veszik figyelembe, amikor a pártlistás mandátumokat kiszámítják. Ennek eredményeként a voksot leadó szavazót azzal kompenzálják, hogy az egyéni jelöltre leadott, „elveszett” szavazatát a pártlistára adott szavazatokhoz adják hozzá. Ez az elveszett szavazatokat kompenzáló rendszer volt érvényben Magyarországon az egyéni választókerületekre vonatkozóan 1990-től 2010-ig.

A Fidesz reformjai nyomán azonban nem csupán a Zöld és a Sárga párt kap kompenzációt, hanem a Piros pártot is úgy veszik, mintha „elveszett szavazatai” lennének az adott választáson, noha valójában megnyerte a mandátumot a kerületben.

Az új magyar választási rendszerben tehát az egyéni kerületben győztes párt nemcsak az egyéni mandátumot kapja meg, hanem ha a nyeréshez szükséges szavazatoknál többet kap, plusz pontokat szerez a pártlistás mandátumok kiszámításánál. Ez a másik oka annak, hogy Magyarországon 2014-ben a választási rendszer még annál is aránytalanabb, mint amilyen korábban volt.

A győztes kompenzálásának rendszerét akkor dolgozták ki, amikor a Fidesz egyértelműen a többségi párt volt, és az összes többi párt lemaradt mögötte, még akkor is, ha együtt erősebbek lettek volna. Ezért a Fidesz olyan rendszert dolgozott ki, amely maximálisan az ő előnyét szolgálta ebben a szétforgácsolt politikai közegben. Ha a megosztott ellenzékkel szemben a Fidesz nagy előnnyel nyerne az egyéni kerületekben, még akkor is visszakaphatná a maga kétharmadát, ha a szavazatok felénél jóval kevesebbet szerez.

Egy példa megmutatja, miért. Ha a Fidesz egy egyéni választókerületben 500 szavazatot kap, és ugyanott négy kisebb párt egyenként 100 voksot szerez,

Mikor húzhat tehát valóban hasznot a győztes kompenzálásának rendszeréből egy egyesült ellenzékkel szembenálló politikai párt?

Természetesen az egyesült ellenzék is győzhet nagy fölénnyel az egyes kerületekben, és ebben az esetben az ellenzék is aránytalan győzelmet arathatna a pártlistákon is. De épp ezért olyan nagy a jelentősége annak, hogy az egyéni választókerületeket úgy jelölték ki, hogy ezt maximálisan valószínűtlenné tegyék. Nagyon kevés biztosan „baloldali” kerület maradt, amelyet az egyesült ellenzék ilyen nagy fölénnyel nyerhet meg. Miközben tehát elméletben lehetséges, hogy az egyesült ellenzék még ilyen szabályok mellett is aránytalan győzelmet arat, a tényleges helyzet és az a mód, ahogyan a kerületeket kijelölték, a valóságban majdnem teljesen lehetetlenné teszi ezt.

A 2010-es választások óta a Választási Bizottságot kétszer átszervezték, és minden tagját már az előtt elbocsátották, hogy letelt volna a megbízatásuk. Először a biztosságnak azokat a tagjait bocsátották el, akiket az előző parlament választott meg – a Fidesz ugyanis 2010-ben törvényt hozott, amely azonnali hatállyal előírta, hogy a Választási Bizottság tagjait minden parlamenti választás után újra meg kell választani (LXI/2010 sz. törvény). A bizottság régi tagjai – akik között voltak ellenzékiek és fideszesek is, de többségben az ellenzékiek voltak – azonnal elhagyták a helyüket, és egy új bizottság váltotta őket, amelynek tagjai – akik között nem volt már képviselője a politikai ellenzéknek – a Fidesz parlamenti többsége választotta meg.

Miközben az ellenzéki pártok arról számolnak be, hogy jók a kapcsolatok a Választási iroda új vezetőjével, az ember mégis jó okkal aggódhat egy olyan rendszer miatt, amelyben a kormányzó párt nevezett ki minden kulcsszereplőt, aki majd döntéseket hoz a választások keretfeltételeiről, egy olyan rendszerben, amelyben ez a kormányzó párt szinte az összes szabályt átírta.

A kampány előtti időszakban mindazonáltal a Fidesz szövetségesei uralták a Választási Bizottságot. A Választási Iroda marad a választásokról szóló információk kulcsterülete, de az iroda nem bővül az ellenzéki pártok által delegált tagokkal, akik részt vehetnének a működtetésben a kampány idején. Már hoztak fontos határozatokat arról, hogyan fogják intézni a választást az új szabályok értelmében.