Úgy tűnik, senki nem felelős a közmédia tartalmaiért, és a Médiatörvényben megfogalmazott követelmények be nem tartását sem lehet senkin számonkérni. Még azt is titkolják, ki az a személy, aki a közszolgálati média nevében teljesen szabad kezet ad az MTVA-nak, amely a törvény szerint nem köteles megfelelni a közszolgálatiság követelményeinek.

Legalábbis erre lehet következtetni azokból a dokumentumokból, amelyeket másfél év és egy bírósági döntés után a Duna Médiaszolgáltató végül megküldött szerkesztőségünknek. A perben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselt minket.

Az kiderült például, hogy Bende Balázs Világ című műsora külső gyártásban készült, de azt már kitörölte a Duna, ki adta le a megrendeléseket.

Úgy tűnik, a közszolgálati médiaszolgáltató nem vár el semmit a műsorok gyártójától, senki nem felügyeli, hogyan hasznosul az arra elköltött 130 milliárd forint közpénz.

„Ez végtelenül abszurd. Még a közpénzek felelős elköltésére amúgy sem érzékeny NER estében is kirívó, hogy csak ennyi dokumentum szabályozza a Duna és az MTVA viszonyát” – mondta Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző kutatója, amikor megmutattuk neki a kiperelt dokumentumokat. De miről is van szó, és miért lenne fontos tudni pontosan, hogyan működik a Duna és az MTVA együttműködése?

„Kiegyensúlyozott, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás”

A Szabad Európa számos cikkben foglalkozott a közmédiánál uralkodó állapotokkal, e-mailek és munkatársak beszámolói alapján írtunk arról, milyen az élet a tévénél, hogyan érvényesül a cenzúra az MTI-nél vagy a hírügynökség fotórovatánál. Nyilvánosságra hoztunk egy hangfelvételt is arról, hogy a köztévé akkori vezető szerkesztője egyértelmű politikai elvárásokat fogalmazott meg a Híradó munkatársai felé, amikor arról beszélt, hogy „ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják”, és akinek ez nem tetszik, azonnal adja be a felmondását.

 

 

 

Ehhez kapcsolódóan:

MTVA szerkesztő: Itt „nem az ellenzéki összefogást támogatják”

Hiába indultak különböző vizsgálatok és születtek feljelentések, következménye azóta sem lett sem az általunk bemutatottaknak, sem a később született tényfeltáró cikkeknek.

Pedig a Médiatörvény egyértelműen fogalmaz, amikor felsorolja, melyek a közszolgálati média feladatai. Egyebek mellett a közmédia feladata „a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás”, és „az egyes eltérő vélemények ütköztetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás”. Arról, hogyan sérülnek ezek az elvek a közmédiánál, többször is írtunk (például ebben a kétrészes cikksorozatban).

A közmédiának meg kellene felelnie a Közszolgálati kódexben leírtaknak is, amely többek között azt tartalmazza, hogy „az állami és önkormányzati szervek, állami vagy önkormányzati érdekeltségű gazdasági társaságok a közszolgálati média tartalmát nem befolyásolhatják. Nem gyakorolhatnak nyomást a közszolgálati média munkatársaira, vezetőire, nem befolyásolhatják annak működését sem”. Arról, hogy pontosan mi ez a kódex, és hogyan nem tartja be a közszolgálati tévé, itt írtunk részletesen.

 

 

 

Ehhez kapcsolódóan:

A kódex, amelynek etikus keretek közé kellene terelnie a magyar közmédiát

Miért nincsenek következmények?

Annak, hogy a Médiatörvénynek látszólag meg nem felelő működés eddig következmények nélkül maradt, több oka is van.

2010-es győzelmét követően a Fidesz egyik első dolga az új Médiatörvény elfogadása volt. Ebben egyebek között felosztották a közmédiát: a cégei (Magyar Televízió, Magyar Rádió, Duna Televízió, Magyar Távirati Iroda) lettek a médiaszolgáltatók, amelyek megrendelik a műsorokat az újonnan létrejött Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaptól (MTVA), amely legyártja a műsorokat. A négy médiaszolgáltatót 2015-ben összevonták Duna Médiaszolgáltató néven, az MTVA költségvetése évről évre nőtt, de a felállás maradt: a közszolgálati Duna megrendel, az MTVA pedig elkészíti a műsorokat.

Urbán Ágnes szerint egyáltalán nem volt szükség a közmédia rendszerének megkettőzésére, azaz hogy legyen egy médiaszolgáltató – ez most a Duna –, amely csak megrendeli a műsorokat, és egy másik – az MTVA –, amely a gyakorlatban mindent megcsinál. Urbán szerint a rendszer ilyen felépítésének egyik célja épp az átláthatóság csökkentése és a felelősségi viszonyok teljes összezavarása volt.

A közmédiát ellenőrizni hivatott testületekben ráadásul kormánypárti többség van. A Médiatanács csak a Fidesz által jelölt tagokból áll, a Közszolgálati Kuratóriumban pedig többségben vannak a kormánypártok által delegált tagok. Így a fideszes tagok mindenhol blokkolni tudják az ügyek kivizsgálását.

De ha ezek a szervek vizsgálódhatnának is, érdekes kérdés volna, mire jutnának. Ahogy azt feljebb írtuk, a közszolgálati médiaszolgáltató a Duna Médiaszolgáltató Zrt. Amikor tehát a törvény a közszolgálati médiával szemben támasztott elvárásokat megfogalmazza, azok a Dunára vonatkoznak. A Médiatörvény ki is mondja, hogy a szerkesztői felelősség a Duna Médiaszolgáltatónál van, a Közszolgálati kódex betartásáért pedig a Duna vezérigazgatója felel.

A Duna tehát a médiaszolgáltató, amely csak megrendeli a műsorokat az MTVA-tól, a számlát pedig az állam állja (és nem a megrendelő Duna fizet). Ezért is lehet az, hogy az MTVA költségvetése 130 milliárd forint, a Dunáé pedig mintegy hárommilliárd. A műsorok előállítói is az MTVA alkalmazottai, nem a Dunának dolgoznak.

De hogy lehet a Dunánál a szerkesztői felelősség, ha se pénzük, se alkalmazottjuk nincs a műsorgyártásra, és a törvény szerint sem ők gyártják a műsorokat?

Valamilyen szerződésnek tehát rendeznie kellene a Duna és az MTVA közötti viszonyt. Egy ilyen megállapodásból pedig kiderülhet, hol húzódik a szerkesztői felelősség határa a két társaság között, azaz ki mondja meg, mi mehet le például a Híradóban.

Még 2010 után is volt ilyen keretmegállapodás

Az új Médiatörvény elfogadása után a négy közmédiacég (a Duna elődjei: a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda) keretmegállapodást kötött az újonnan létrejött MTVA-val, amelyben részletesen szabályozták a közszolgálati médiaszolgáltatók és a műsorgyártó MTVA együttműködését. Ezek a szerződések a Szabad Európa birtokában vannak, tíz-tizenkét oldalas megállapodások, de egész részletesen szabályozzák az MTVA és a médiaszolgáltatók viszonyát.

Többek között pontosítják, hogy a Médiatörvényben a köszszolgálati médiaszolgáltatót terhelő szerkesztő felelősség „a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges felelősséget jelenti”. A megállapodások külön rögzítik, hogy „a jogsértő tartalomért fennálló felelősséget a zrt. nem ruházhatja át”, kivéve ha a jogsértést az MTVA követte el, és azt a műsor jellege miatt (például mert élő közvetítésben történt) a médiaszolgáltató nem tudta megakadályozni.

A szerződések ugyanis arra is kitérnek, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók feladata többek között „az elkészült műsorok sugárzás előtti ellenőrzése, átvétele”. De az is le van írva, hogy a megrendelő jogosult „folyamatosan figyelemmel kísérni” a gyártási folyamatot, „észrevételezheti” is, részben épp azért, hogy az elkészülő műsorok megfeleljenek a jogszabályi előírásoknak. Tehát ellenőrizni kellett, hogy az elkészült műsorok megfelelnek-e például a kiegyensúlyozottság törvényben előírt követelményének.

A keretmegállapodások részletesen szabályozzák, hogy a médiaszolgáltatóknak szorosan együtt kellett működniük a műsorstruktúra kialakításától kezdve a műsorok elkészítéséig minden munkafolyamatban.

Az MTVA-nak az egyes műsortípusok várható költségeiről is tájékoztatnia kellett a médiaszolgáltatónak.

Az is le van írva, melyik fázisban kik a kapcsolattartók az egyes cégek részéről.

A megállapodások talán leglényegesebb pontja az egyes műsorszámok megrendelését szabályozó rész. Itt részletezik ugyanis, hogy a megrendelő (azaz a médiaszolgáltató) mit kérhet az MTVA-tól. Ennek értelmében egy „műsormegrendelő adatlapot” kell kitölteni, amelyben a megrendelő (tehát például a Duna) részletesen meghatározhatja a műsor szinopszisát, javaslatot tehet „a főbb alkotók személyére, úgymint: rendező, operatőr/vezető operatőr, látványtervező, szerkesztő, műsorvezető”, megmondhatja, kik legyenek a „főszereplő színészek”, sőt a közszolgálati médiaszolgáltató még az „esetleges castingokon” is képviseltetheti magát.

Ezek a szerződések tehát világos feladat- és felelősségi hatásköröket határoztak meg a közmédia szereplőinek, nevesítve, hogy kinek kivel kell együttműködnie, ki kit kérhet számon. Úgy tűnik, mostanra ebből semmi nem maradt.

Szerződés nincs

Hogy megértsük a Duna és az MTVA között most fennálló viszonyt, szerettük volna megismerni a két cég együttműködését szabályozó keretmegállapodásokat, valamint egyes műsorok megrendelőlapjait. Ezért tavaly márciusban megkértük a Dunát, küldjék el nekünk a dokumentumokat. Mivel erre Dobos Menyhért, a Duna nemrégiben nyugdíjba vonult vezérigazgatója nem volt hajlandó, bírósághoz fordultunk.

A tárgyalás során a Duna azt állította, hogy egyáltalán nem létezik átfogó keretmegállapodás az MTVA-val, hiába van szó 130 milliárd forint értékű szolgáltatásmegrendelésről, és hiába voltak ilyen megállapodások 2015 előtt (ezek a keretmegállapodások vannak szerkesztőségünk birtokában). A bíróság elfogadta ezt az érvelést. A tárgyalás során az sem derült ki, hogy ha nincs semmilyen megállapodás a Duna és az MTVA között, akkor a Duna milyen alapon ad le megrendeléseket az MTVA-nak, és azokat miért éppen ilyen formában teszi.

Az első- és másodfokú bírósági döntés értelmében viszont egyes műsorok megrendelőlapjait ki kellett adnia a Dunának, el is küldtek nekünk néhány dokumentumot. Ezek lényegében teljesen üres táblázatok, néhány alapinformáción kívül (milyen jellegű műsor, milyen hosszú, melyik csatornán, mikor kerül adásba) lényegében semmi nincs benne. A szolgáltatás megrendelője nem tesz javaslatot sem a formátumra, sem a tartalomra, arra sem, hogy kik vegyenek részt a műsor elkészítésében. A gyártási költségeknek még hely sincs a táblázatban. A Duna pedig kitakarta annak a személynek a nevét és aláírását, aki a megrendelőlapokat leadta. Pedig elvileg a Duna viseli a szerkesztői felelősséget a közmédia tartalmaiért.

„Nem ezek alapján a megrendelőlapok alapján dolgoznak, az biztos. Ez alapján nem is lehet” – mondta Urbán Ágnes, amikor megmutattuk neki azokat a dokumentumokat, amelyeket megküldött nekünk a Duna.

De az kiderült például, hogy a Világ című műsor külső gyártásban készült. Hogy ennek mi a magyarázata, azt nem tudni, hiszen ez volt az a műsor, amelyben Bende Balázs az MTVA székházában kiállt egy kamera elé, és néhány híradós bevágás után elmondta, ő hogyan értelmezi a világban zajló eseményeket. Bende volt hallható az általunk nyilvánosságra hozott hangfelvételeken, de ő idén távozott a köztévétől. (A Világ új műsorvezetővel továbbra is látható az M1-en.)

Nem elég biztosíték, hogy fideszes a Médiatanács

„Így, hogy a Duna és az MTVA között nincs szerződés, és a Szabad Európának kiadott dokumentumok alapján a megrendelőlapok gyakorlatilag üresek, végképp nincs felelőse semminek. Nem lehet megmondani, hogy ki mit csinál, melyik feladatnak ki a felelőse, és ennek része, hogy nincs lepapírozva a szerződéses viszony. Úgy megy el 130 milliárd forint közpénz, hogy amögött nincs normális szerződés” – mondta Urbán Ágnes.

A mostani helyzet még a 2015 előtti helyzethez képest is visszalépés Urbán szerint. „Az is komolytalan volt, hogy tíz-tizenkét oldalas megállapodások szabályozták a közmédia működését, de ott legalább le voltak írva a kötelezettségek, felelőségi körök, voltak aláírók.”

Urbán Ágnes szerint annak ellenére is szükséges a felelősségi viszonyok ilyetén elrejtésére, hogy a Médiatanács és a Közszolgálati Kuratórium fideszes többsége jelenleg blokkolni tudja a közmédiával kapcsolatos vizsgálatokat. „Ha változna a rendszer, és utólag valaki elkezdené keresni, hogy kik a felelősek a közmédia jelenlegi állapotáért, nagyon nehéz dolga lenne. Hisz nincs szerződés, nincs leírva semmi, nincsenek felelősök.”

 

 

 

Ehhez kapcsolódóan:

Mi az a közszolgálat, és nálunk miért ilyen? II. rész: felelős nincs

---