Több mint húsz év után megoldódott a hazai nemzetiségek parlamenti képviselete, de az érintettek nem maradéktalanul elégedettek, a regisztráció pedig csak vontatottan halad. Bár elvileg jelentős kedvezménnyel lehetne saját képviselőjük, ehhez le kell mondaniuk arról, hogy pártlistára szavazzanak. A német önkormányzat hiába állt ki a regisztráció mellett, a svábok nem törik össze magukat, a szlovákok körében pedig egyenesen belháború tört ki a feliratkozás-pártiak és a bojkottot hirdetők közt. A legnagyobb kisebbség, a romák vezetői láthatóan taktikáznak. Egy szlovák és egy sváb településen jártunk.

„Kaptunk is, meg nem is” – mondja Sax László, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, mit jelent számára és a sváb közösségnek az a lehetőség, hogy idén először alkalmuk nyílik saját képviselőt küldeni a magyar parlamentbe. Az elnök azért fogalmaz vegyes érzésekkel, mert a nemzetiségi regisztráció által ugyan valóban lehetőséget kaptak a nemzetiségiek arra, hogy képviselőjükön keresztül hallassák a hangjukat az Országgyűlésben, de ha élni kívánnak ezzel a jogukkal, le kell mondaniuk a pártlistára adható szavazatukról.

Heinek Ottó, a Német Országos Önkormányzat elnöke a 2011 végén elfogadott törvényre utalva azt mondja, annak előkészítésekor még reménykedtek, hogy a közösségek tagjai nem kényszerülnek majd választásra nemzeti identitásuk és a pártpolitikai nézeteik kifejezése között, de sajnos nem sikerült ezt elkerülni. A lehetőségnek mindettől függetlenül mégis óriási jelentőséget tulajdonítanak a német nemzetiségi képviseletek, egy emberként álltak mellé, és próbálják meggyőzni minden tagjukat arról, hogy éljenek a lehetőséggel, ha már több mint 20 évet vártak saját képviseletre. Nem felejtik ugyanis, hogy a kezdeményezésben a regnáló kormányok egy régi adóssága nyilvánul meg.

A 2011-es népszámlálási eredmények is alátámasztják, hogy a magyarországi németek közt az utóbbi tíz évben komolyan erősödött az identitás. Heinek szerint főleg a fiatalok és a középkorúak körében ugrott meg a magukat németnek vallók aránya, amiben szerepet játszhat, hogy a fiatalokban már nincs meg a félelem a jogfosztottságtól, a kitelepítéstől. Emellett a német ajkú országok gazdasági és társadalmi fejlettsége büszkeséggel tölti el őket, vagyis németnek lenni ma egyszerűen Magyarországon is menő. Ezzel is magyarázható, hogy 2001-hez képest több mint 60 ezerrel többen vallották magukat német nemzetiségűnek.

Személytelen levelek

A Budapesttől nem messze fekvő Pilisvörösváron egy valóságos kis német oázisba csöppenünk, ahol a kacskaringós utcákban és a hivatalokban a magyar mellett mindenhol német nyelven is fel vannak tüntetve az elnevezések. Itt 2011-ben a lakosoknak mintegy fele németnek vallotta magát, aminek tükrében elképzelhetetlennek tűnik, hogy az országos önkormányzat által a helyiek számára előirányzott 880 nemzetiségi regisztráló helyett eddig csupán száz körülire tehető azok száma, akik a nemzetiségi érdekeket a pártpolitikánál biztosan előrébb helyezik (a határidő egyébként március 21.).

Bár az „Itt az idő” („Es ruft die Zeit”) jeligével fémjelzett kampány üzeneteit a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és a helyi német nemzetiségi önkormányzatok igyekeznek eljutni tagjaihoz a regisztrálás elősegítése érdekében, Sax László szerint a munkájukat nagyban nehezíti az az ellenséges légkör, amit a szavazataik elveszítésétől tartó pártaktivisták és egyes, a törvény szövegét nem egészében ismerő civilek teremtettek. Bár önmagában a pártlistára szavazásról lemondás nem zárja ki teljesen a nemzetiségiek aktív politikai részvételét: egyéni jelöltekre leadhatják voksukat, aki után töredékszavazat jut majd a pártja országos listájára.

Sax László Fotó: Stiller Ákos

Ferenc, egy magát svábnak valló pilisszentiváni férfi példája is igazolja a cédulák személytelenségéből fakadó érdektelenséget. „Ha személyesen megkeresnek, regisztrálni fogok, hiszen magam is sváb vagyok, ám nem fogok utánajárni a dolgok menetének” – mondta a hvg.hu munkatársának. Sax László szerint az embereket elvileg tájékoztatták a választási irodák, ők mégsem érzik magukat személyesen megszólítva. Ily módon pedig nem látják a regisztráció szükségességét, valamint sok esetben azt sem, hogy mit nyerhetnek és veszíthetnek a nemzetiségi szavazással.

„Ez az igazi választás”

Habár a nemzetiségi regisztráció és az áprilisi választások vonatkozó kitétele végre lehetőséghez juttathatja a nemzetiségeket, március elejéig mégis meglepően kevesen kérték felvételüket a névjegyzékbe. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) honlapján közzétett adatok szerint bő két héttel a regisztráció március 21-i lezárta előtt egyik nemzetiség sem jár a közelében a képviselő megválasztásához szükséges, körülbelül 20 ezer szavazatnak (a törvény szerint a kisebbségek jelentős kedvezménnyel, az összes listás szavazat 372-ed részének megszerzésével már mandátumot szerezhetnek). A legtöbben, majdnem 7200-an a romák regisztráltak, a németek közül 4800-an szavaznának nemzetiségi listára.

Legnagyobb visszatartó erőnek a szlovák nemzetiségiek körében is a pártlistás szavazatról lemondást tartják. „A közösség tagjai kevésbé érzik, hogy új jogot kaptak, számukra a jogfosztással ér fel, hogy nem szavazhatnak pártlistára” – mondja Fuzik János, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, aki az országos önkormányzat vezetőjeként szintén teljes mellszélességgel áll a névjegyzékbe vétel mellett. Annak ellenére is, hogy matematikai számításokra hivatkozva úgy látja, csak a roma és a német nemzetiségnek van esélye több tízezer szavazatot összegyűjteni.

A szlovák és a magyar kormányfő pilisszentkereszti szlovákokkal Fotó: MTI / Kovács Attila

Szlovák belháború

Valószínűleg a szlovákoknak is csak szószólójuk lesz a parlamentben, hiszen hétfőig nem érték el a 800 regisztrált választót sem. Ennek okaira utalva Fuzik János és a Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete is nagyon károsnak nevezi, hogy az országos önkormányzatban kisebbségben lévő szervezet, a Zväz-Piliš-Novohrad (Szövetség-Pilis-Nógrád) vezetője, Fuhl Imre bojkottra szólította fel a szlovákságot. A Pilisszentkereszten élő, egy magyarországi szlovák honlapot is szerkesztő férfi viszont számos érvet tud felsorolni a bojkott szükségességének alátámasztására.

Bár ő maga is alapvető joguk elvesztésének éli meg a lemondást a pártlistára szavazásról, azt Fuhl is megérti, hogy visszatetsző lehetne, ha három szavazata (egyéni, pártlistás és kisebbségi) is lenne a nemzetiségieknek. Leginkább azt nehezményezi, hogy nincs konszenzus a nemzetiségi képviselők országos listájának összeállításában. Egyenesen úgy fogalmaz: nincs szó a nemzetiségek valódi választásáról, csupán egy olyan szavazásról, melyen politikai ellenfelei – az országos önkormányzat vezetése tagjai –, valós felhatalmazás nélkül, négy évre magukhoz ragadják a képviselet jogát, vagyis csak a magyarországi szlovákok egy részének érdekei juthatnának érvényre.

Fuhl szerint hazai szlovák civil szervezetek is kimaradtak a döntéshozatalból, köztük a legrégebbi és legtöbb tagot számláló Magyarországi Szlovákok Szövetsége. Attól is tart, hogy az Országos Szlovák Önkormányzat a kampányra adott – várhatóan március 7-én kiutalandó – állami támogatást egyáltalán nem egy utolsó, intenzív regisztrációs hullámra költené el (ezt tervezi például a német önkormányzat), hanem a pénzt épp ellenük használná fel az őszi helyi, területi és országos nemzetiségi önkormányzati választások előtt.

„Srácok, ezt ne így csináljátok!”

„Antidemokratikus és céltalan, az ötfős lista pedig visszatetsző, közülük senkire nem bíznám a képviseletemet” – mondja a hvg.hu-nak egy pilisszentkereszti szlovák fiatal, utalva az Országos Szlovák Önkormányzat tervezett listájáról. Szerinte a községben élő és onnan származó barátai közül senki nem kéri a felvételét a névjegyzékbe, magukat a téma iránt teljesen érdektelennek, közönyösnek mondja, ő inkább egy párt listájára szavaz majd. A fiatalok körében ugyanilyen apadó érdeklődésről, nehezebb mozgósításukról beszél Sedró János is, a Budapesttől délre fekvő Pilis város szlovák önkormányzatának elnöke is. Szerinte ugyanakkor az idősebbek egyre fontosabbnak érzik a visszatérést a gyökereikhez, és megvan az igény a kultúra intézményes ápolásra.

A szlovákoknál ugyan a szemben álló felek tisztán látják, hogy csupán a nemzetiségi szószóló delegálása lehet a valós kimenetele a regisztrációnak, de ellentétes állásponton vannak ennek jelentőségében. A korábban említett szlovák fiatalok szervezete nem foglalkozik „kicsinyeskedéssel”, szerintük nem szabad lebecsülni a szószóló szerepét. „Nem azzal foglalkozunk, hogy nem érjük el a küszöböt, hanem azzal, hogy egyáltalán lesz képviseletünk” – mondja Kiszely András, aki szerint mindenképpen lehetőségük adódik majd hozzászólni őket érintő ügyekhez, és kifejezésre juttatni a problémáikat, vagy épp szólni, hogy „srácok, ezt ne így csináljátok!”.

Kétnyelvű utcanévtábla Pilisvörösváron Fotó: Stiller Ákos

Fuhl Imre ezzel szemben a szószólók csekély jogosítványait említi, az interpellációhoz való jog, így a végrehajtó hatalom ellenőrzésének hiányát, valamint a lobbizási lehetőségek visszaszorulását. Az országos önkormányzat törekvése mögött kizárólag politikai ellenfelének vagyonszerzési ambícióit látja, híveit pedig a látszatmegoldások elutasítására szólítja fel. Bojkottjának hatására ő maga is minimum pár százra teszi azok számát, akik szándékosan nem élnek a regisztráció lehetőségével, azt ugyanakkor nem vonja kétségbe, hogy egy párbeszéden alapuló közös listán bekerült képviselő elviekben sokat tehetne a hazai szlovák kultúra megőrzéséért.

Megtartani az identitást és a nyelvet

A két, szlovákok lakta településről származó adatok egyébként is szomorú képet mutatnak. Az egykor tisztán szlovák többségű Pilisszentkereszt és Pilis népességének összetétele is megváltozott, egyre kevesebben beszélik a nyelvet, és a szlovák öntudat megélése nem képezi olyan szerves részét a mindennapoknak, mint a sváb vidéken. Bár 2011-ben többen vallották magukat szlováknak, mint tíz évvel korábban, a nyelvet kevesebben beszélik. Pilisszentkereszten 2001-ben még a lakosság több mint fele szlováknak mondta magát, 2011-ben viszont már csak alig több mint 20 százalék vállalta fel az identitását.

A nemzetiségi regisztrációt támogatók mind a németek, mind a szlovákok körében ugyanazokat a célkitűzéseket fogalmazzák meg: elsősorban az oktatásra, ezen belül is a valós kéttannyelvű intézmények működésére, illetve a nemzetiségi nyelveken is hallgatható felsőoktatási képzésekre, Magyarország EU-s integrációjának mélyítésére, a nemzetiségi önkormányzatoknak átlátható és igazságos támogatási rendszerének megteremtésére irányulnak – amellett, hogy maguknak a nemzetiségieknek a kettős identitását tovább erősítenék.

Koch Emil, a Magyarországi Német Fiatalok Közösségének (MNFK) korábbi elnöke szerint a nyelvtudás javítása elsődleges eszköze lehet a kisebbség tudatuk megélésének, hiszen elgondolkodtató, a magukat németeknek vallók körében is csökken a sváb nyelvtudással rendelkezők száma. A Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete három fő irányt jelöl ki identitásuk fennmaradásához. Ezek szerint el kell fogadtatniuk a többségi társadalommal, hogy ők nem azonosak a szlovákiai szlovákokkal; az anyaországiakkal, hogy ő hozzájuk is ezer szállal kötődnek; végül a sajátjaikkal, hogy igenis számít, amit kulturális identitásukként élnek meg.