Amúgy ugye államosították az egészségügyet, azaz elvették az intézményeket az önkormányzatoktól, ahol a legjobb helyen voltak, még ha adódtak is nehézségeik. Továbbá államosították az úgyszintén önkormányzati tulajdonban lévő iskolákat, és egy központi szervezet irányítása alá helyezték. Tudjuk, hogy léteznek szegény települések, amelyeknek gondot jelentett az iskola fenntartása. Sok, gyéren lakott kistelepülésen működtetett iskola helyett lehetett volna egy, a környező településeket kiszolgáló összevont intézmény, ahová, mondjuk, iskolabuszokkal szállítják a gyerekeket. Ilyesmi létezik és működik a világ több országában.

Nálunk viszont jól működő iskolákat szüntetnek meg, példa erre a budapesti, Janikovszky Éváról elnevezett 12 évfolyamos iskola. Vagy a nagyon szegény vidékeken, kisegyházak által működtetett iskoláktól vonják meg a támogatást. Ezekben az intézményekben éveken át sikeresen folyt a roma gettók gyerekeinek tanítása, valódi fölzárkóztatása. Kinek, kiknek szúrta a szemét?

Most íratják be a szülők az elsős osztályokba a hatéves csemetéiket. Ez mindeddig egy egyszerű, átlátható aktus volt. A szülő a gyerek és a saját okmányaival felkereste a körzetileg illetékes iskolát. Ha párhuzamosan több első osztály indult, akkor persze a szülő próbált előzetesen tudakozódni, hogy melyik tanítónéni a legkedvesebb, legbarátságosabb. Ha nem a körzeti iskolába kívánta a gyerekét beíratni, akkor annál a másik intézménynél jelentkezett. Ennek volt bizonyos kockázata, mert minden iskolának elsősorban a körzetben lakó gyerekeket kellett fölvennie, és csak ha maradt üres hely, akkor vehetett föl körzeten kívülieket. De hát a dolog többnyire a szülői szándékok szerint megoldódott, mindenesetre gyerek nem maradt iskola nélkül. Egészen mostanáig. Mert az idei beiratkozás kaotikusra sikeredett. Mert kiderült, hogy több gyerek kezdi meg a 2013/14-es tanévet, mint amennyi első osztály indul az iskolákban. Szülők rohangáltak iskolából-iskolába, hátha az egyik vagy a másik intézményben mégiscsak lesz helye a gyerekének.

A kaotikus helyzet azért állt elő, mert a tankötelezettség kezdete nem a május 31-éig betöltött hat év, hanem meghosszabbították: azok a gyerekek is iskolakötelesek, akik augusztus 31-ig töltik be a hatodik életévüket.

Nem tudom, hogy 2007. május 31-e és augusztus 31-e között hány gyerek született.

A jelek szerint sok. Olyan sok, hogy az iskolák az eddigi 25–27-es létszámú osztályok helyett kénytelenek 36-os létszámú osztályokat indítani. Ami már közel van a Ratkó-korszakban született gyerekek negyvenes létszámú osztályaihoz. Tanítani, tanulni ilyen létszámú osztályokban, ha finoman fogalmazok, nem volt egyszerű. Csakhogy az egy másik korszak volt. Akkor a taneszközök könyvből, füzetből, írószerszámokból álltak. Ma azonban, noha a számos oktatási reform ellenére alapvetően még mindig a poroszos iskolarendszer működik, számos modern eszköz, elsősorban a személyi számítógép, eleve feltételezi a gyerek és a pedagógus közötti interakciót.

Állítólag új osztályokat is létrehoznak. E szerint bővítik majd az iskolákat? Vagy szertárakat, egyéb célra épült helyiségeket fognak osztályteremmé átalakítani?

De nem is ez a legfogasabb kérdés.

Kérdés, hogy mindez miért történik.

Azért, mert 2014-től kötelező hároméves kortól az óvoda. Ám ettől az intézkedéstől nem bővültek az óvodai férőhelyek. El kell hát küldeni a hatéveseket, hogy a hároméveseket fölvehessék. Érthető, nemde?

Az új törvény szerint a gyerek iskolaérettségéről már nem szülő és óvónő együttesen döntenek, a döntés kizárólag az óvoda vezetőjének joga. Ezzel csorbulnak a szülők jogai. Eddig, ha a szülő úgy gondolta, jobb a gyerekének, ha még egy évet az óvodában tölt, ezt a kívánságát általában méltányolták. Most majd a vezető óvónő bizonyos kritériumok alapján eldönti, hogy a gyerek iskolaérett-e vagy sem.

Az iskolaérettség azonban nemcsak az értelmi képességeken, a gyerek koncentrációs képességén múlik. Mindezeken kívül legalább olyan fontos tényező a gyerek szociális érettsége: működik-e a közösségben, képes-e tudomásul venni, hogy nincs egyedül, hogy nem ő van a figyelem központjában; megsértődik-e vagy sem, hogy ha jelentkezik, nem őt, hanem a Jancsikát szólítja föl a tanítónéni?

Az iskola más, mint az óvoda. Az iskola számos sérülés forrása lehet. És az a három hónap, amennyivel fiatalabban kezdik az iskolát az augusztusban születettek, ebben a korban nagyon sokat számít.

De hát a jogszabálygyártókat a legkevésbé az érdekli, hogy mi jó a gyerekeknek.

Elhangzott a Civil Rádió  2013. április 24-i Kávészünet című műsorában.