Bevezető

Anno a 802.11g-s WiFi támogatást leváltó 802.11n szabványt kitörő örömmel fogadták a felhasználók, ugyanis az új szabvány - pontosabban eleinte szabványtervezet - jóvoltából a korábbi, 54 mbps-os sávszélességet biztosító vezeték nélküli kapcsolat 150 Mbps-os, illetve 300 Mbps-os tempóra gyorsult, sőt, később már a 450 Mbps-os elméleti maximális adatátviteli sávszélesség elérésére is lehetőség volt. Más kérdés, hogy a névleges adatátviteli sávszélességben rejlő lehetőségeket még kis hatótávolságon belül sem sikerült maradéktalanul kihasználni, ám ettől függetlenül mindenki örült az érezhető gyorsulásnak.

Napjainkban egy újabb váltás küszöbéhez érkeztünk, ugyanis elkezdtek beszivárogni a piacra a 802.11ac szabványtervezetre épülő vezeték nélküli hálózati eszközök, amelyek között USB 2.0-s és USB 3.0-s WiFi adapterek éppúgy vannak, mint hozzáférési pontok (AP), PCI Express csatolófelületet használó WiFi kártyák, jelismétlők és hatótáv kiterjesztők (Repeater & Extender), illetve útválasztók (Router). Persze, ahogy az a friss technológiák indulásakor lenni szokott, most is elég szűkös a kínálat, ugyanis a 802.11ac még éppen csak bontogatja szárnyait, de a helyzet az elkövetkező hónapok folyamán egészen biztosan javulni fog - mind árszint, mind pedig választék tekintetében. Fontos kiemelni, hogy a 802.11ac egyelőre még csak szabványtervezetként él, a szabvány véglegesítésére pedig a korábbi ütemtervek szerint idén, valamikor az év vége felé lehet számítani.


A 802.11ac szabvány idővel a noteszgépek piacán sem lesz kuriózum, sőt, a következő generációs, LGA-1150-es processzorfoglalattal szerelt, Haswell APU egységekhez készített Intel alaplapokon is találkozhatunk majd 802.11ac szabványú WiFi adapterrel - legalábbis a felsőkategóriás, jól felszerelt alaplapokon egészen biztosan. A 802.11ac támogatás terjedésének az első időkben leginkább a borsos ár szabhat gátat, de ahogy egyre zsúfoltabbá válik e szegmens, úgy egyre erősödik majd az árverseny is, amely végsősoron az árak mérséklődéséhez vezet. Ezáltal a felsőkategóriás termékek piacáról a felső-középkategóriába, majd idővel az alsó-középkategóriába is leszivároghat a 802.11ac támogatás, amit Gigabites WiFi néven is szokás emlegetni, bár ez az elnevezés nem teljesen helyes. Mindjárt el is meséljük miért.

802.11ac szabványtervezet (Draft) - Az alapok dióhéjban

Mielőtt belevágnánk a tesztelésbe, mindenképpen érdemes tisztázni néhány dolgot az új, ötödik generációs WiFi technológiával kapcsolatban. A 802.11ac szabványtervezet elődjével, a 802.11n szabvánnyal ellentétben nem a 2,4 GHz-es, hanem az 5 GHz-es frekvenciatartományban üzemel. Ez a tartomány jelenleg még viszonylag tiszta, itt ugyanis sem a mikrohullámú sütők, sem a Bluetooth adapterek sem a különböző WiFi hálózatok nem rontják a jeltovábbítás minőségét, azaz ez a tartomány - most még - abszolút nem zsúfolt.

Eddig a 802.11n szabvány esetében 20, illetve 40 MHz-es csatornákat lehetett használni, amelyek sorrendben 75 Mbps-os, illetve 150 Mbps-os sávszélességet biztosítottak egy-egy adatfolyam számára. A 802.11n WiFi szabvány esetében maximum három adatfolyam állhatott rendelkezésére, így elérhetővé vált a 450 Mbps-os elméleti maximális adatátviteli sávszélesség.

Most, a 802.11ac érkezésével alaposan változott a helyzet. A mérnökök az egyetlen adatfolyammal elérhető sávszélesség minél hatékonyabb növelését tűzték ki célul, ennek eléréséhez pedig minden trükköt bevetettek. Persze mindezt úgy, hogy a korábbi, 2,4 GHz-es WiFi hálózatokkal való kompatibilitás megmaradt, de a 802.11ac támogatásban rejlő lehetőségek csak az 5 GHz-es frekvenciatartományban aknázhatóak ki.


Komoly változás, hogy a 802.11ac esetében 20 és 40 MHz-es helyett immár 80 és 160 MHz-es csatornák állnak rendelkezésre. Egyetlen 80 MHz-es csatorna segítségével 433 Mbps-os, míg egyetlen 160 MHz-es csatorna segítségével 867 Mbps-os adatátviteli sávszélesség érhető el.


Ez már önmagában is jól hangzik, de ha azt is megemlítjük, hogy három helyett immár nyolc adatfolyam együttes használatára is van lehetőség, akkor világosan láthatjuk, hogy a 802.11ac esetében 80 MHz-es csatornák alkalmazása mellett 3464 Mbps-os, míg 160 MHz-es csatornák esetén 6936 Mbps-os elméleti maximális adatátviteli sávszélesség elérésére van lehetőség. Utóbbi a 802.11ac szabványtervezet "plafonját" jelenti.


Annak érdekében, hogy a 802.11ac eszközök között minél hatékonyabban történjen a kommunikáció, a mérnökök a Beam Forming-ot (sugár formázás) is bevetették. A Beam Forming a 802.11n szabvány esetében is elérhető volt, de a kellő szabványosítás hiányában nem alakult ki egységes megoldás, így a gyártók nem erőltették az alkalmazását. A 802.11ac esetében már más a helyzet, itt ugyanis szabványosított keretek között működik a Beam Forming, amelynek lényege, hogy az eszközök adatátvitel közben úgy formálják a rádióhullámokat, hogy azok a lehető legoptimálisabb adatátvitelt biztosítsák két eszköz között, a fizikai helyzetüktől függően.

Célkeresztben az ASUS 802.11ac-s termékei

Mivel az új WiFi szabványtervezet köré épülő hálózati kiegészítők piacára egyre csak szivárognak befelé az újabbnál újabb termékek, így elérkezettnek láttuk az idejét annak, hogy magunk is kipróbáljunk néhány szupergyors vezeték nélküli hálózati kapcsolatot biztosító eszközt.


Az ASUS hazai képviseletének köszönhetően egy routert, egy USB 2.0-s WiFi adaptert, illetve egy PCI Express 2.0 x1-es csatolófelületet használó WiFi kártyát is kipróbálhattunk, amelyek mind-mind működnek az 5 GHz-es, illetve a 2,4 GHz-es frekvenciatartományban.

Az új eszközök nem túl meglepő módon elég borsos árcédulát kaptak: az ASUS RT-AC66U router ~50 000 forintba, az USB-AC53-as WiFi adapter ~20 000 forintba, a PCE-AC66-os bővítőkártya pedig ~24 000 forintba kerül. Ezen persze kár is csodálkozni, hiszen friss, ropogós termékekről van szó, amelyek már a jövő WiFi technológiáját kínálják.

Az újdonságok visszamenőlegesen kompatibilisek a korábbi WiFi szabványokat használó eszközökkel is, így meglévő WiFi eszközparkunkat akár apránként is lecserélhetjük 802.11ac támogatású eszközökre.