„Rogán Antal fideszes csúcsvezér nemes egyszerűséggel a forint zuhanórepülését szokásos januári fejleményként állította be, ám szerény véleményünk szerint januárban a hideg és a fagy a szokványos, nem az árfolyamgyengülés. Ha a mostani, 310 és 315 forint/euró közötti kurzuson tartósan beragad a forint, az a devizahitelesek milliós seregét vérezteti ki, s az akár az áprilisi parlamenti választások eredményét is befolyásolhatja. Hiszen a polgárok a magas benzinár, a meglóduló infláció és a nagyobb törlesztőrészlet képében heteken belül megérzik a gyenge pénz negatív hatását.
Akkor jöhetnek a cirádás szófolyamok a nemzetközi spekulánsokról, esetleg indíthatnak Békemenetet a brókerek, a bankárok ellen. Pótcselekvésben, verbális vágtákban a magyar kormányvalóban jobban teljesít, de a valóságot ez sem változtatja meg.
Vajon miért Magyarország szenved mindig egy-egy pénzügyi szélviharban? Valószínűleg a gazdasághoz értők nem az egyszeri statisztikajavító trükköknek hisznek, nem a kierőltetett rezsicsökkentéssel lenyomott inflációt, a növekedést megfojtó, brutális ágazati adókkal leszorított államháztartási hiányt, az éhbérrel járó erőltetett közmunkaprogramokkal felturbózott foglalkoztatási adatokat tekintik mérvadónak. Ehelyett azt látják, hogy a magyar gazdaság most is legfeljebb ha a 2006-os szinten teljesít, a reálbérek máig nem érték el a 2008-as vásárlóerőt, leálltak a beruházások, az államadósság az elvett 3000 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári megtakarítás ellenére sem csökken, csak a magas jegybanki kamat miatt vették a magyar állampapírokat. De napjainkban már az utóbbi sem igaz.”
