A kutatócsoport az űreszközök új generációjának adatainak elemzésével jutott erre a következtetésre, amelyek mindegyike rendelkezik olyan technológiával, amely lehetővé teszi annak mérését, hogy az egyes csillagok milyen messze vannak tőlünk. A csapat értékelte az űreszközök új generációjának adatait, amelyek mindegyike rendelkezik olyan technológiával, amely lehetővé teszi annak mérését, hogy az egyes csillagok milyen messze vannak tőlünk. Az egyik ilyen műszer a hosszú bázisvonalú interferometria, amely nagyon pontosan meg tudja mérni a mikrohullámokat kibocsátó csillagok távolságát. Ezzel 200 ilyen csillagot mértek meg, amelyek alapján elkezdték a Tejútrendszer térképének összeállítását.
Ezekhez hozzáadták az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrteleszkópjának adatait, amely a csillagok mozgását és a Földhöz viszonyított helyzetüket figyeli. A csillagászok különösen a Gaia-adatokban szereplő forró és nagy tömegű csillagokra, az úgynevezett OB-csillagokra összpontosítottak. Ezek a nagy csillagok forrón, fényesen és gyorsan égnek, ami azt jelenti, hogy életük során nagyon keveset mozognak és viszonylag könnyen nyomon követhetők, ami térképezési célokra tökéletessé teszi őket. A térképhez 24 000 OB csillagról gyűjtött adatokat használtak fel, és közel ezer nyílt halmazcsillag adatait is hozzáadták, szintén a Gaia jóvoltából. Ennek alapján a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Tejútrendszer egy sávos spirálgalaxis, amelynek csak két fő karja nyúlik ki a sűrű központi sávból.
"A Norma és a Perseus karok valószínűleg a belső Tejútrendszer két szimmetrikus karja. Ahogy a belső galaxisból a külső részek felé nyúlnak, elágaznak, és csatlakoznak a Centaurus, illetve a Sagittarius karokhoz". A Tejútrendszer peremén - írják a csillagászok - távoli és széttöredezett szabálytalan karok vannak, amelyek nem kapcsolódnak a galaxis központi dudorához, ahol a csillagok többsége található. A spirálkarok töredezettségét az okozhatta, hogy galaxisunk ősi történelme során más galaxisokkal vagy akár galaktikus halmazokkal ütközött.
A csillagászok csoportja arra a következtetésre jutott, hogy a Tejútrendszer alakjának ez az új modellje alternatív alapot nyújthat a galaktikus szerkezet jövőbeli tanulmányozásához. Elismerik, hogy ez az új galaxismodell nem teljes, és továbbra is hozzáadnak majd adatokat más forrásokból és a Gaia folyamatban lévő eredményeiből. A Gaia 2013-ban indult, és várhatóan még legalább két évig, 2025-ig figyeli a világegyetemet. A kutatócsoport kutatását az Astrophysical Journal című folyóiratban publikálták.