Forrás: Portfolio.hu | Szabó Dániel | 2024.05.25.

Az olyan válságok társadalmi és gazdasági hatásainak enyhítésére, mint a közelmúltbeli energiaár-emelkedés, az extraprofit-adók fő célja a vagyon igazságosabb elosztásának biztosítása kell, hogy legyen. Az ilyen terhek bevezetése azonban kihívást jelent, mivel a vállalatok a profitjuk áthelyezésével vagy a költségszerkezetük kiigazításával megpróbálják elkerülni azokat. Egy alternatív módszer lehetne a piaci kapitalizáció alapján kivetett adó, amelyet a vállalatok nehezebben tudnak manipulálni – mondta Manon Francois, az EU Tax Observatory és a Paris School of Economics kutatója a Portfolio-nak adott interjújában. A szakértő egy új megközelítést javasol az eddig alkalmazott többletnyereség-adók helyett.

Miért kellene megadóztatni a vállalatok rendkívüli nyereségét?

Nem új gondolat, hogy megadóztatjuk a vállalatok többletnyereségét vagy bevételeit, amelyek nem a vállalat termelési tényezőiből következnek. Ezek a többletnyereségek nem a cégek túlzott termelékenységéből adódnak, hanem olyan külső tényezőknek köszönhetők, mint a mostani energiaválság.

Az általam javasolt elképzelés az, hogy ezt a pluszbevételt úgy adóztassuk meg, hogy közben ne torzítsuk teljesen a piacokat, a vállalatok pedig ne változtassák meg teljesen a viselkedésüket. A jelenlegi ágazati extraprofit-adókkal az a baj, hogy a nagy multinacionális cégek a külföldi jelenlétük és az alacsony adózású helyeken lévő leányvállalataik miatt átcsoportosíthatják a nyereségüket.

Azt is állítom, hogy a többletprofitra kivetett adók elsődleges célja a javak igazságosabb elosztásának biztosítása és olyan költségvetési bevételek generálása, amelyeket közjavakra vagy közszolgáltatásokra lehet fordítani.

Az energiaválsággal összefüggésben ezek az adók segíthetnek enyhíteni a társadalmi és gazdasági hatásokat azáltal, hogy az energiavállalatok által szerzett váratlan nyereség egy részét újraosztják. Ez pedig hozzájárulhatna az olyan problémák kezeléséhez, mint az energiaszegénység, valamint a fenntarthatóbb és igazságosabb energiaellátásra való áttérés előmozdításához.

A mostani energiaválság alatt a vállalatok nagy része a profitátcsoportosításokkal, vagy egyéb trükkökkel, amennyire lehetet kijátszották a rájuk kivetett adókat. A globális minimumadó rendszere jó modell lehet-e az adóelkerülés megelőzésére?

A cégek a jelenlegi, a globális minimumadó rendszerében is átcsoportosíthatják a nyerségeiket azáltal, hogy kiigazítják, hol számolják el a költségeiket. Ez történhet transzferárképzéssel vagy az alacsony adózású joghatóságokban történő bevételszerzéssel. A globális minimumadó célja annak biztosítása, hogy a cégek egy bizonyos minimális adóösszeget fizessenek, de koncepcionálisan a cégek továbbra is játszhatnak a nyereségük lejelentésével, hogy elkerüljék az adózást.

Ebben az összefüggésben a többletnyereségre kivetett adó bevezetése kihívást jelenthet, ennek kezelésére a különadók olyan módon történő kialakítása, amely minimalizálja a nyereségátcsoportosítás lehetőségét, és biztosítja, hogy az adó hatékonyan célozza meg az energiavállalatok rendkívüli profitját.

Milyen megközelítést javasol a többletnyereség kiszámítására?

Az EU Tax Observatorynak készített javaslatom a piaci kapitalizáció túlzott növekedésének megadóztatásán alapul. Ez a módszer a jövőbeli nyereséget tükrözi, és azt, hogy egy cég jelenleg mennyire jól teljesít. Azzal, hogy az adót a nyereség helyett a piaci kapitalizációra alapozzuk, a cégek számára sokkal nehezebbé válik az adókötelezettségük kiigazítása.

Ezenkívül azt javaslom, hogy az adót visszamenőlegesen vezessék be, hogy a cégek ne tudják nyereségüket adóoptimilizációs módszerekkel kiigazítani.

A piaci kapitalizációnak a többletnyereség adó alapjaként való használata több előnnyel is jár. Először is, átfogóbb mérőszámot biztosít a vállalat nyereségességéről, mivel figyelembe veszi a jelenlegi és a várható jövőbeli profitot is. Másodszor, a cégek nehezebben manipulálhatják piaci kapitalizációjukat a bejelentett nyereségükhöz képest. Végül az adó visszamenőleges bevezetése segíthet megakadályozni, hogy a cégek adótervezési stratégiákat alkalmazzanak adókötelezettségük minimalizálása érdekében.

Egyes energetikai vállalatok, különösen a közműszolgáltató vállalatok, nem szerepelnek a tőzsdén, ami nehezebbé teszi a piaci kapitalizáció alapú adóztatásukat. Hogyan kezelné a tőzsdén nem jegyzett, piaci kapitalizációval nem rendelkező vállalatok kérdését?

Első körben azt javaslom, hogy olyan globális cégekre összpontosítsunk, amelyek jelen vannak az EU-ban, és az EU tagállamaiban nyereséget termelnek. A legtöbb nagy energetikai vállalat tőzsdén jegyzett, és még a tőzsdén nem jegyzett cégek esetében is léteznek olyan modellek, amelyekből következtetni lehet a piaci kapitalizációjukra.

A tőzsdén nem jegyzett vállalatok esetében alternatív módszerek alkalmazhatók többletnyereségességük becslésére. Az egyik megközelítés lehet a saját tőke könyv szerinti értékének a piaci kapitalizáció helyettesítőjeként való használata. Egy másik lehetőség lehet az összehasonlítható vállalatok elemzésének alkalmazása, ahol a tőzsdén nem jegyzett vállalatok többletnyereségességét a hasonló, tőzsdén jegyzett vállalatok teljesítménye alapján becsülik meg.

Ezek a módszerek, bár nem tökéletesek, ésszerű alapot nyújthatnak a többletnyereségesség becslésére piaci kapitalizációs adatok hiányában.

Nem lehet, hogy egy többletnyereségadó kivetése az energiavállalatokra azt eredményezhetné, hogy a befektetők kerülnék ezeket a vállalatokat, ami a piaci kapitalizáció csökkenéséhez vezetne?

Ha az adó egyszeri és rendkívüli intézkedés, akkor nem valószínű, hogy jelentős hatással lenne a piaci kapitalizációra vagy a befektetésekre. A cégek valószínűleg alkalmazkodni fognak az adóhoz, különösen, ha az állandóbb intézkedéssé válik, de továbbra is folytatni fogják a befektetéseket az ágazatban.

A piaci kapitalizációra és a beruházásokra gyakorolt lehetséges negatív hatás minimalizálásának kulcsa a többletnyereségadó kialakításában és végrehajtásában rejlik. Ha az adót igazságosnak, átláthatónak és ideiglenesnek tekintik, akkor kevésbé valószínű, hogy elriasztja a befektetőket, vagy negatívan befolyásolja az energiaipari vállalatok beruházásait.

Sőt, ha az adóból származó bevételeket az energetikai átmenet támogatására vagy más társadalmi és gazdasági kihívások kezelésére fordítják,

a különadó akár pozitív hatással is lehet az energiaágazat hosszú távú fenntarthatóságára és rugalmasságára.

Ön szerint az extraprofit-adóknak ideiglenesnek vagy állandónak kellene lenniük, hogy hatékonyan segítsék a jövedelmi egyenlőtlenségek kiegyensúlyozását?

Az Európai Bizottság kijelentette, hogy a többletnyereségadónak ideiglenesnek kell lennie. Egyetértek azzal, hogy az EU-tagállamok közötti egyhangúság elérése az állandó adó bevezetése tekintetében kihívást jelentene. De szerintem meg kell fontolni, hogy az ilyen különadók egy mechanizmus szerint automatikusan élesedjenek.

Bár az ideiglenes többletnyereségadók gyors megoldást jelenthetnek bizonyos problémák - például az energiaválság - kezelésére, érvek szólhatnak az állandóbb intézkedések megfontolása mellett.

Például automatikus kiváltó okokat lehetne bevezetni annak biztosítására, hogy a többletnyereség-adó csak bizonyos feltételek teljesülése esetén lépjen életbe, például szokatlanul magas energiaárak idején, vagy amikor a vállalatok rendkívüli nyereségnövekedést tapasztalnak. Ez rugalmasabb és célzottabb megközelítést biztosítana az extraprofit megadóztatására, miközben lehetővé tenné az energiavállalatok számára a hosszú távú tervezést és beruházást.

Melyik lehet hatékonyabb, egy progresszív vagy egy egykulcsos rendszer?

Úgy vélem, hogy a többletnyereségre kivetett adók esetében az átalányadó lenne a megfelelő. Ugyanakkor azt is javaslom, hogy fontolják meg a mentességeket vagy csökkentett adókulcsokat a kisebb vállalatok számára, amelyek nyereségének volatilitása nagyobb lehet, és amelyeket jobban érinthet az egységes adókulcs.

Az egységes adókulcs előnye, hogy egyszerű és könnyen kezelhető. Másrészt viszont nem biztos, hogy figyelembe veszi a vállalatok eltérő képességeit az adóterhek elviselésére. A már említett kedvezmények segítenének abban, hogy az adó igazságosabb legyen, és ne sújtsa aránytalanul nagy mértékben a kisebb vagy sérülékenyebb cégeket.

Nem rontaná az uniós versenyképességet, ha csak itt vetnek ki ilyen adókat az energiacégekre?

A többletnyereségadó kivetése az Európai Unió energiaipari vállalataira potenciálisan torzíthatja a versenyképességet, mivel a vállalatok dönthetnek úgy, hogy más, alacsonyabb adókulcsú régiókban fektetnek be.

A vállalatoknak azonban továbbra is lesz fogyasztói bázisuk az EU-ban, és a kitermelő iparágak nem helyezhetik át egyszerűen máshová a tevékenységüket.

A potenciális versenyképességi problémák enyhítése érdekében elengedhetetlen a többletnyereségre vonatkozó adópolitikák globális szintű összehangolása. Ez magában foglalhatná az olyan szervezeteken keresztül történő együttműködést, mint az OECD vagy a G20, a többletnyereségre kivetett adók közös keretének kidolgozása érdekében. Ezáltal csökkenthető lenne az adóverseny és a nyereségátcsoportosítás kockázata, és egyenlőbb versenyfeltételeket lehetne teremteni a különböző joghatóságokban működő energiavállalatok számára.

Mennyire voltak hatékonyak az európai energiaipari vállalatokra jelenleg kivetett rendkívüli különadók?

A jelenlegi európai adók a vártnál alacsonyabb bevételeket hoztak, és e bevételek újraelosztása Európa-szerte egyenlőtlen volt. Emellett az adók csökkenthették a zöld átmenetbe történő beruházásokat, és egyes esetekben a fogyasztókra háríthatták őket, ezért is van szükség új megközelítésre.

Az EU az energiaválság alatt csak egy keretrendszert dolgozott ki. Az elképzelései szerint milyen szerepet kellene játszania az Európai Uniónak a többletnyereségadó végrehajtásában?

Az az elképzelés, hogy az Európai Bizottság uniós szinten szedje be ezeket az adókat, hozzájárulhatna a bevételek egységesebb újraelosztásához és felhasználásához. Ez a megközelítés azonban jogi kihívásokba ütközhet, és további vitákat igényelhet az uniós tagállamok között.