Egy új anyag, amit a vérerek fraktálszerű természete ihletett, hússzor több urániumot képes elnyelni a tengervízből, mint a korábbi módszerek. A módszer mögött lévő csapat úgy hiszi, hogy ez képes megbízható energiaforrást biztosítani, ami több ezer évig tarthat a jelenlegi mértékű fogyasztás mellett.
Az uránium a nukleáris erőművek leggyakoribb üzemanyaga, de véges forrás.
Becslés szerint a Föld tengerei körülbelül. 4-5 billió tonna urániumot tartalmaznak, 500-szor annyi mint amennyi a szárazföld tömegében van, de a vízből kivonni sokkal drágább, mint a sziklából kibányászni. Kísérletek korábban azt találták, hogy akril rostlemezek képesek kivonni kis mennyiségű urániumot a vízből, de mivel a tengervíz csak körülbelül 3 milliomod urániumot tartalmaz, nehéz volt finomítani a folyamatot és versenyezni a bányászati költségekkel.
Linsen Yang a pekingi Kínai Tudományos Akadémia kut és kollégái létrehoztak egy polimer membránt kis csatornákkal átlyuggatva, amik még kisebb, csak 300-500 nanométer átmérőjű kisebb csatornákba ágaznak, utánozva a módot, ahogy az emlősök szerveiben és végtagjaiban lévő véredények egyre kisebb járatokba ágaznak ketté. Az anyagot az urániumionokat megkötő amidoxine vegyülettel itatták át.
A nukleáris üzemanyagként használt urániumot jelenleg bányászattal nyerik ki. Forrás: https://www.newscientist.com/article/2298993-material-inspired-by-blood-vessels-can-extract-uranium-from-seawater/
