Ha jól értjük, arról van szó, hogy egy csomó magyar állampolgár szerette volna visszaküldeni a nemzeti konzultációs levelet Orbán Viktor kormányának, de annyian álltak sorban a postán, hogy inkább feladták, és dolguk végezetlenül hazaballagtak. Interneten is ki lehet tölteni a kérdőívet, de az internet is túlterhelt, nem bírt el a konzultációs levelekkel.
Nagyon életszerű, ennél életszerűbb magyarázatot ki sem lehetett volna találni. Talán még az volt ennyire életszerű, ahogyan Müller Cecília országos tiszti főorvost odaállították a röszkei kerítés elé, hogy mondjon valamit a migráció és a járvány veszélyéről.
Ami a nemzeti konzultációt illeti, Gajdics Ottó baráti kör lényegében csalásra buzdítja a magyar embereket. Azt írja a Facebookon, hogy aki teheti, több e-mail címről is küldje vissza a konzultációs válaszokat, ezzel ellensúlyozandó, hogy a baloldaliak kilopkodják a postaládákból Orbán Viktor leveleit és odaadják azokat mindenféle rossz embereknek. Például Hadházy Ákosnak, az MSZP-nek, vagy teszem azt, a Momentum valamelyik aktivistájának.
Gajdics Ottó hiteles személyisége a jobboldalnak, amit az is bizonyít, hogy a rendszerváltozás előtt ő szintén azok közé tartozott, akik addig bomlasztották belülről az egypártrendszert, míg az össze nem omlott. Ő volt ugyanis a Nyíregyházi Főiskola utolsó KISZ-titkára. „Én zártam be a Nyíregyházi Főiskola KISZ-irodájának ajtaját”, nyilatkozta erről a 444-nek. Meg hát az Ifjú Gárdának is tagja volt, ami az embert próbáló nehéz időkben nem arról volt híres, hogy ott gyülekeztek Kádár János legádázabb ellenfelei.
Hogy a két dolog között – Gajdics Ottó baráti kör csalásra buzdító akciója és a nemzeti konzultációs határidő meghosszabbítása – van-e összefüggés, azt innen nehéz volna megmondani. Ami biztos, a nemzeti konzultáció sikere minden korábbit felülmúl, és ha sokat támadják, akkor nemcsak augusztus 31-ig hosszabbítják meg, de igény esetén, akár Bicskéig, vagy Lovasberényig.
Tweet
1951 október 4-én született újságíró, író, humorista. A budapesti Metropol munkatársa. 1980-1990 között a Lúdas Matyi újságírója. 1991-1998 között a Kurír rovatszerkesztője volt. Művei: A téma az ágyban hever (1987), Jó játék a rajzfilm (1988), Röhög a belosztály (1988), Adócsalók kézikönyve (1988), A kutyafáját (1988), Autós szextúrák (1988), Ahogy azt Móricka elképzeli (1989), Disznó viccek gyűjteménye (1989), Miért nem bírjuk az ügynököket? (2004), Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! (2005).