Dull Szabolcs 2019 végén lett főszerkesztő – Fotó: Bődey János / Telex.hu
2020. június 21-én vasárnap délután Dull Szabolcs főszerkesztő egy új Facebook-csoportot hozott létre Index Staff 2.0 néven, ahova felvette a szerkesztőség minden tagját. Ebben közzétett egy posztot, amelyben leírta, hogy azért ebben a csoportban kommunikál, mert az Index belső levelezőlistájában már nem bízik, és egyúttal kijelentette, hogy a portál helyzete „sajnos, minden ellenlépésünk és óvintézkedésünk ellenére, végzetessé vált”.
Dull azt írta, hogy néhány nappal korábban az Index.hu Zrt. igazgatóságának ülésén egy „vérfagyasztó koncepció hangzott el az Index jövőjéről”. A főszerkesztő egy olyan tervre utalt, amelynek értelmében az Index egyes rovatait kiszerveznék különböző gazdasági társaságokba, és az újságírók így lényegében az Index külső beszállítóivá válnának.
„A koncepció, bárhogy szépítjük, az Index szerkesztőségének megszűnését jelentené. Hisz nem lennénk többé egy szerkesztőség” – írta Dull.
Az elképzelés Gerényi Gábor médiavállalkozótól származott, aki pár hónappal korábban tűnt fel a hírportál körül. A szakmai körökben csak GG-ként emlegetett Gerényi az Index egyik alapítója volt, de idővel háttérbe szorult, majd 2012 elején elhagyta a céget, és saját médiavállalkozásaira, előbb a Mandinerre, majd a Schmidt Mária fiával, Ungár Péter LMP-s politikussal közösen tulajdonolt Azonnalira fókuszált. Az Index azonban továbbra is kitüntetett szerepet töltött be az életében, amit az is mutatott, hogy a blogján egy 20 részes, könyvterjedelmű beszámolót közölt arról, hogy ő miként látta a portál történetét.
Az Indexnél töltött időszakából jól ismerte Vaszilyt, és amikor ő 2020 márciusában tulajdonos lett az Indamediában, Gerényi előtt is megnyílt a lehetőség arra, hogy újra szerepet kapjon a portál életében. Az Indamediától kapott felkérést régi ismerősével, a Superman becenéven ismert Erdélyi Zsolt reklámszakemberrel együtt, hogy adjanak tanácsokat az Indexnek.
Bodolai áprilisban szólt Dullnak Gerényiék tanácsadói megbízatásáról. Ezt ellenérzéssel fogadták a portálnál, nem értették ugyanis, hogy az Indexhez miért egy másik cég küld tanácsadókat. Azt is problémásnak tartották, hogy egy konkurens újság, az Azonnali tulajdonosát kérték fel erre a szerepre.
Hamar kiderült, hogy a két oldal nem találja meg egymással a hangot. A szerkesztőségi vezetők úgy érezték, hogy Gerényiék kioktatóan bánnak velük, a tanácsadókat viszont az zavarta, hogy szerintük az indexesek nem voltak nyitottak az új ötletekre. A megbeszélések hangulatára jellemző volt, hogy előfordult, hogy Erdélyi rászólt Dullra, hogy ne grimaszoljon. Az egyik értekezleten Erdélyi összeugrott az Index stratégiai igazgatójával, Szabó Zoltánnal is, mert nézetkülönbségeik voltak a portál támogatására kitalált, „Nincs másik” szlogennel futó kampány hatékonyságáról.
Azt az Index vezetése is tudta, hogy a hírportál megújulásra szorul. Szabó már 2017-ben megosztott a szerkesztőség vezetőivel egy összefoglalót egy általa szervezett találkozóról, amelyen befolyásos médiapiaci szereplők beszéltek neki arról, hogy az Index „régi fénye megkopott”, és eltűnt az oldal „markáns hangja”. Később az is figyelmeztető jel volt, amikor a 2019-es önkormányzati választás napján az Index elveszítette a látogatottsági versenyt a szavazási eredményeket profibban tálaló 24.hu-val szemben.
Részben ezekre a problémákra válaszul készített el Szabó 2019 végére egy hosszútávra szóló, 125 oldalas stratégiai tervet, amely nemcsak az Index piaci pozíciójának erősítéséről, hanem az ehhez szükséges belső szervezeti átalakításokról is szólt. Közben az Index visszanyerte egyértelmű piacvezető pozícióját is: a koronavírus járvány berobbanásával a portál még tovább növelte előnyét a versenytársaihoz képest. 2020 márciusában látogatottsági rekordot döntött az Index azzal, hogy volt olyan nap, amikor több mint 1,7 millióan keresték fel az oldalt, és ezzel kimagaslott a többi hírportálhoz képest.
Gerényiék szerint azonban ez kevés volt, és ragaszkodtak a saját elképzeléseikhez. Bár voltak tartalmi ötleteik is (például, hogy a portál adjon ingyenes megjelenési lehetőséget kulturális projekteknek), a konfliktus egy olyan elképzelésen éleződött ki, amely az Index szervezetét érintette volna. Ez volt a később Gerényi-tervként elhíresült, a rovatok kiszervezéséről szóló javaslat. Ennek lényege az volt, hogy az Index szerkesztősége csak egy szűkebb címlapszerkesztői csapatból álljon, a tartalmat pedig külső beszállítók adják.
A terv szerint a címlaposok versenyeztették volna a beszállítókat, és akár más újságoktól is vásárolhattak volna anyagokat. Gerényi szerint ezzel egyrészt költséghatékonyabbá lehetett volna tenni a működést, másrészt minőségi javuláshoz is vezethetett volna. Gerényi nem rejtette véka alá, hogy szerette volna, ha a tulajdonában lévő Azonnali is felülethez juthatott volna az Indexen ennek az átalakításnak a részeként.
A terv első lépését sikerült végrehajtani. Május végén átírták mintegy 20 dolgozónak a szerződését úgy, hogy bekerült egy új címlaposi feladat a munkaköri leírásukba. Ők lettek volna azok, akik a terv végrehajtása esetén az Index szűk magját alkották volna, de ezt akkor senki nem mondta el nekik. Így akkor még csak annyi történt, hogy többen értetlenkedve fogadták a szerződések átírását, de ez a lépés önmagában még nem váltott ki nagyobb felhördülést a szerkesztőségben. Nem sokkal később azonban nyilvánvalóvá vált a terv maradék része, és ez már robbanásközeli helyzethez vezetett.
Június 18-án, egy csütörtöki napon tartották az Index.hu Zrt. igazgatóságának ülését, amelyen napirendre került a kiszervezési terv. A testületnek Dull mellett tagja volt Pusztay András vezérigazgató is, és ők már korábban egyértelművé tették az igazgatóság elnöki posztját betöltő Bodolainak, hogy nem értenek egyet a kiszervezés ötletével. Az igazgatóságnak ugyanakkor tagja volt még rajtuk kívül az Indamedia egyik tulajdonosa, Ziegler Gábor és a cég gazdasági igazgatója, a korábban az Index.hu vezérigazgatói posztját is betöltő Andacs Botond. Így várható volt, hogy az indexes vezetők tiltakozása ellenére nem lehet olyan könnyen lesöpörni a tervet az asztalról.
Az ülésen Gerényi személyesen adta elő a tervét, és Pusztay is beszámolt arról, hogy ő milyen takarékossági intézkedésekkel tenné költséghatékonyabbá az Index működését. Végül a testület az indamediás tagok és Bodolai támogatásával elfogadott egy olyan határozatot, amely elodázta a döntést. A határozat értelmében felkérték Pusztayt, hogy az igazgatóság következő, egy hét múlva esedékes ülésére Dull-lal együtt dolgozzanak ki egy „működési koncepciót”, és ehhez Pusztay saját javaslatai mellett vizsgálják meg a Gerényi tervét is.
Amikor pár nappal később a szerkesztőség átállította a függetlenségi mutatót, és a sajtóban is megjelentek a hírek az Indexet fenyegető állítólagos veszélyről, akkor Bodolai épp a határozatnak ezzel a felemás jellegével próbálta csillapítani a feszültséget a szerkesztőségben és a más újságoknak adott nyilatkozataiban. Hangsúlyozta, hogy ez a határozat csak annyit mondott ki, hogy Pusztayéknak meg kell vizsgálniuk Gerényi tervének elemeit, de nem volt benne szó arról, hogy mindenképp fel is kell azt használni.
A megelőző napokban azonban történtek olyan fejlemények, amelyek alapján Dull és Pusztay számára úgy tűnt, hogy a terv mögött erős hatalmi érdekek állnak, és ezért komolyan kell vele számolni.
Szerdán, az igazgatósági ülés előtti napon Dull és Gerényi leültek egy budapesti kávézóban, hogy beszéljenek a kiszervezési tervről. A Direkt36 birtokába került egy hangfelvétel a találkozóról, és ebből az derül ki, hogy Gerényi nyíltan beszélt arról, hogy politikai szempontok is állnak az Index átalakításáról szóló tervek mögött.
A beszélgetés során visszatérően emlegette azt, hogy az Index újságírói teljesítménye gyenge, és a találkozót is azzal indította, hogy az a „percepció” alakult ki, hogy „munkamódszer hiányosságok” vannak a hírportálnál. Itt még nem említett konkrét politikai szereplőket, de amikor Dull visszakérdezett, hogy mégis kinek a percepciójáról van szó, hiszen a Fideszen belül is különböző nézetek vannak, akkor Gerényi válasza az volt, hogy „a legesleg központnak”. Azt nem részletezte, hogy kit ért ez alatt, de kijelentette, hogy „én meggyőztem mindenkit arról, hogy ez pusztán szervezeti és munkamódszerbeli kérdés”, és azért hozta elő az általa egyébként már 2010-ben kidolgozott kiszervezési tervet, „hogy hajtsuk végre, legyen sokkal jobb, és akkor van túlélés”.
Amikor Dull rákérdezett arra, hogy miért annyira sürgős a kiszervezési terv végrehajtása, hogy már egy hónapon belül el kell kezdeni megvalósítani, akkor arra Gerényi azt mondta:
„Ez a része politika. Kurva nagy a türelmetlenség, mert nagyon-nagyon sok rossz fát tett az Index a tűzre.”
Hozzátette, hogy ez alatt azt érti, hogy szerinte sok szakmai hibát követ el az Index, amelyek szerinte „egy irányba húznak” és jellemzően a kormányoldalnak ártanak. Példaként mondta, hogy Karácsony Gergely és Fürjes Balázs egyik akkori vitájában az Index szerinte nagyobb teret adott Karácsony álláspontjának. Dull elismerte, hogy előfordulnak hibák, de hangsúlyozta, hogy az Indexen napi 140-150 cikk jelenik meg, és ekkora mennyiségnél óhatatlanul becsúszhatnak tévedések.
A főszerkesztő később a kiszervezésre visszatérve konkrétan rákérdezett arra is, hogy Rogán Antalnak „az miért jó, ha az Index nyolc cégben van”, vagyis miért áll érdekében ez az átalakítás. Gerényi erre ezt válaszolta: „A Rogánnak nem az jó. A Rogánnak az a jó, hogy én elmondtam, hogy az a szerkezeti váltás, ami nekem már készen volt tíz évvel ezelőtt, az az Index minőségére garancia lesz. És ő elfogadta.”
Dull megkérdezte, hogy mi lesz, ha nem hajtják végre a kiszervezési tervet, mire Gerényi közölte, hogy szerinte végre fogja hajtani a cég, de “ha nem, akkor nem lesz”. (Gerényinek több kérdést is feltettünk például arról, hogy mit értett „legesleg központ” alatt, és hogy honnan tudta, hogy Rogánnak mik voltak az érdekei, de ezekre nem adott érdemi válaszokat. Rogán sem reagált a kérdéseinkre.)
Nemcsak Dull kapott olyan jelzéseket ezekben a napokban, hogy a kiszervezési tervet komolyan kell venni, hanem Pusztay is. Az igazgatósági ülés után következő nap, pénteken délelőtt volt egy találkozó Vaszily Miklósnál, az ő TV2-nél lévő irodájában, ahol szintén a kiszervezés volt a téma. Ezen az Index.hu Zrt. részéről Pusztay mellett Bodolai vett részt, az Indamedia részéről pedig Vaszily mellett a másik tulajdonos, Ziegler Gábor volt még jelen. Az összejövetelen rajtuk kívül ott volt még Gerényi, a kiszervezési terv ötletgazdája is.
A találkozó részleteit ismerő források szerint Pusztay és Gerényi között emelt hangú vita alakult ki a portálra vonatkozó elképzeléseikről, majd egy ponton megszólalt Vaszily is. Ő is kemény hangot ütött meg, és jelezte Pusztaynak, hogy azt szeretné, hogy már hétfőre dolgozza ki azt a tervet, amelyet az igazgatóság határozata alapján csak csütörtökre kellett volna elkészítenie. Pusztay erre már nem adott egyértelmű választ, hanem feldúltan távozott a találkozóról. Dull-lal ugyanakkor megosztotta, hogy mivel állt elő Vaszily, így a főszerkesztő is tudott arról, hogy az Indamedia részéről tovább növekedett a rájuk nehezedő nyomás.
Bodolai eközben egymásnak ellentmondó üzeneteket küldött a szerkesztőség vezetőinek a dolgok állásáról. Bár volt, akit azzal hívott fel, hogy sikerült lesöpörni a Gerényi-tervet az asztalról, közben arról is beszélt, hogy legalább a kultúra rovatot ki lehetne szervezni. Dullnak még pénteken, tehát az igazgatósági ülés után is arról beszélt, hogy valamilyen alkut el kell fogadni a kiszervezésről.
Ismerősei szerint jellemző Bodolaira ez a kissé nehezen követhető viselkedés a nehéz helyzetekben. Egyikük szerint Bodolai szava járása az, hogy az ilyen szituációkat „majd kimozogjuk”, és ezekben a napokban is igyekezett úgy beállítani a dolgokat a szerkesztőség felé, hogy a megfelelő manőverekkel el lehet hárítani az Index átszervezésére vonatkozó terveket.
A háttérben azonban ő maga is tett olyan, kétségbeesettnek tűnő lépéseket, amelyek azt mutatták, hogy valójában sokkal sötétebben látta a helyzetet.
VI. AZ ÖSSZEOMLÁS
Az Index előző szerkesztősége 2020 nyarán – Fotó: Bődey János
Néhány héttel a június 18-i igazgatósági ülés előtt Bodolai beszélt egy jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező régi ismerősével. Elmondott neki részleteket arról, hogy milyen kiszolgáltatott pozícióban van az Index az Indamediával szemben, és beszéltek arról is, hogy miként lehetne nemzetközi segítséget szerezni a hírportál függetlenségének biztosításához. Bodolai ismerőse bevont az egyeztetésekbe egy médiaügyekben jártas magyar egyetemi kutatót, akinek szintén voltak nemzetközi kapcsolatai.
Az igazgatósági ülés előtti napokban ők hárman egyeztettek arról, hogy milyen lehetőségeik vannak az Index megmentésére. A kutató szerint Bodolai ezek során világossá tette, hogy valamilyen nagypolitikai megoldásban reménykedik, ugyanis végig azt hajtogatta, hogy
„a németektől kérjünk segítséget”, mert úgy gondolta, hogy a németek tudnak hatni az Orbán-kormányra, „tehát próbáljuk meg őket rábeszélni”.
A kutató benyomása az volt, hogy a szétesetten beszélő és láthatóan pánikban lévő Bodolai ezt nem gondolta végig, hanem egyszerűen a híreket olvasva azt szűrte le magában, hogy egyedül a német politikai és gazdasági elit tud hatni a magyar kormányra.
Bodolai beszélt a két segítőjének arról, hogy június 18-án lesz egy fontos igazgatósági ülés. Azt kérte tőlük, hogy addig ne szóljanak senkinek, amíg az nem ér véget. Bár később a szerkesztőség számára úgy igyekezett beállítani az igazgatósági ülést, mint amelyen sikerült elhárítani az Indexet fenyegető veszélyt, aznap az ismerősének és a kutatónak ezzel ellentétes üzenetet küldött.
Közölte velük, hogy a veszély továbbra is fennáll, amit a segítői úgy értelmeztek, hogy ezzel zöld utat kaptak arra, hogy megkeressék nemzetközi kapcsolataikat. Még aznap este kiment több nyugat-európai diplomatának és politikusnak egy előre bekészített összefoglaló írás, amelyben szó volt az Indexre nehezedő nyomásról és a portálnak a magyar nyilvánosságban betöltött kitüntetett szerepéről. (A Direkt36-nak mindkét segítő egybehangzóan és részletesen elmesélte a történteket, de Bodolai állítja, hogy ő másként emlékszik bizonyos részletekre. Szerinte ő például nem mondott olyat, hogy a németektől kellene segítséget kérni, bár hozzátette azt is, hogy a beszélgetések minden szavát nem tudja felidézni.)
A Bodolai segítői által június 18-án este kiküldött megkeresésre szinte azonnal érkeztek is reakciók, a nemzetközi mentőakció azonban ezzel lényegében véget is ért. Bodolai ismerőse előzőleg úgy számolt, hogy legalább több hónapra lenne szükség egy diplomáciai lobbiművelet megszervezésére vagy akár arra, hogy külföldi befektetői segítséggel próbálják megteremteni az Index pénzügyi függetlenségét. Miután azonban vasárnap a szerkesztőség átállította a függetlenségi barométert arra, hogy az Index „veszélyben” van, és a sajtó tele lett az erről szóló hírekkel, felgyorsultak az események.
A mutató átállítását követő napon, hétfőn délelőtt állománygyűlést tartottak az Index szerkesztőségében, ahol Bodolai a Direkt36 birtokába került felvétel szerint közölte az újságírókkal, hogy „ágyúval lőttetek verébre”. Szerinte feleslegesen nyúltak hozzá a barométerhez, addigra ugyanis már elhárult a veszély. Bodolai szerint Gerényi a hétvégén közölte vele, hogy nem folytatja tovább a tanácsadói munkát és a kiszervezési tervet is visszavonja. Bodolai közölte, hogy ezt akkor ő Dullnak is elmondta, aki azonban a gyűlésen azzal vágott vissza, hogy ez korántsem volt ennyire egyértelmű.
Dull szerint ő ugyanis jelezte Bodolainak, hogy a Gerényi-terv visszavonását szeretné írásban is látni, de ez nem teljesült, ráadásul közben ő épp azt hallotta Pusztaytól, hogy a kiszervezéssel kapcsolatban hivatalosan elfogadott igazgatósági határozatot a legújabb indamédiás utasítás szerint nem is csütörtökig, hanem már hétfőig végre kell hajtani. A jogi egyetemi tanulmányainak utolsó éveiben járó Dull az állománygyűlésnek ezen a pontján bedobta a „verba volant, scripta manent” latin közmondást (a szó elszáll, az írás megmarad), jelezve, hogy ő ebből azt szűrte le akkor, hogy a kiszervezés egyáltalán nincs még elvetve.
A mutató átállítása és az Index körül kialakult feszült helyzet ugyanakkor megtette a hatását. A kiszervezési terv lekerült a napirendről, amit maga Gerényi is megerősített néhány nappal később a saját blogján. A nyomás azonban nem szűnt meg az Indexen, csak ezúttal más formában jelentkezett.
Ennek kézzelfogható jele volt, hogy július elején Dull Szabolcs és a hírportál néhány más vezetője nem kapta meg a szokásos időben a fizetését. Ezekben a napokban volt egy megbeszélés, amelyen az Indamedia gazdasági igazgatója, Andacs Botond közölte az Index vezetőségével, hogy ennek az az oka, hogy egyszerűen nincs elég pénz a cég számláján. Elmondta, hogy ezekben a hónapokban kevesebb pénz folyik be az Index számlájára, mint amennyibe a szerkesztőség működése kerül.
Ez önmagában nem volt rendkívüli helyzet, a hirdetési piacra ugyanis jellemző, hogy ciklikusan működik, és a nyári hónapokban mindig is kevesebbet költöttek a hirdetők az Indexen. A korábbi években az Indamedia – amelynek kizárólagos szerződése volt az Index hirdetéseinek árusítására – ezekben a hónapokban előfinanszírozta az Index költségeit, tehát akkor is átutalta a működéshez szükséges összeget, ha épp nem volt ehhez elég hirdetési bevétel. Tudták ugyanis, hogy később, például a karácsonyi hirdetői szezonban majd befolyik a hiányzó pénz.
Az Indamedia ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ezúttal nem akarják ezt megtenni. Azzal érveltek, hogy az Index szerkesztősége a mutató átállításával olyan helyzetet teremtett, amely gazdasági károkat okoz az újságnak. Andacs az egyik júliusi megbeszélésen közölte, hogy több médiaügynökség is jelezte, lehetséges, hogy az újság körül kialakult zavaros helyzet miatt le fognak mondani kampányokat.
Hozzátette azt is, hogy az Indamedia azt is fájlalja, hogy az Index-ügy miatt rossz fényben tűnnek fel a tulajdonosok, és Ziegler és Vaszily a „patás ördögök, akik nem akarnak pénzt adni az Indexnek”.
Andacs egyik javaslata az anyagi problémák megoldására egy megszorítási terv volt. A javaslata az volt, hogy az Index vezetői minden rovatban jelöljék meg a két leggyengébb embert, majd nézzék meg, hogy közülük hány embert kell kirúgni ahhoz, hogy elérjék a szükséges költségcsökkentést. Ez azt jelentette volna, hogy mintegy 10 ember került volna rá a potenciálisan kirúgandók listájára.
Miközben indexes vezetők is elismerték, hogy vannak olyan újságírók, akik nem dolgoznak hatékonyan, közölték azt is, hogy a jelenlegi feszült helyzetben akár egyetlen ember elküldése is felrobbanthatja a szerkesztőséget. Szabó Zoltán stratégiai igazgató azzal érvelt az egyik júliusi megbeszélésen, hogy most nem lehet elmagyarázni az embereknek, hogy pusztán gazdasági okokból történne egy ilyen lépés, és helyette ez „azt fogja jelenteni, hogy az Inda politikai nyomást helyezett a szerkesztőségre”. Más indexes vezetők rámutattak arra is, hogy a megelőző hónapokban már több megtakarítási intézkedést is bevezettek. Még márciusban elküldtek több újságírót, majd később lefaragtak a hétvégi pluszmunkáért járó pénzekből, és így többeknek is csökkent a fizetésük.
Andacs jelezte, hogy a költségcsökkentés pontos módjára még visszatérhetnek később, de világossá tette, hogy az Indamediának alapvetően a barométer átállításával van gondja. Szerintük addig nem fog rendeződni a cég körüli piaci helyzet, amíg azt nem állítják vissza.
Az egyik megbeszélésen ki is jelentette, hogy „én legeslegelőször azt a kibaszott mutatót nem szeretném az Index oldalán látni.”
A mutató visszaállítását szerette volna elérni Bodolai is, aki több körben is egyeztetett erről a szerkesztőség vezetésével. Ezekben a hetekben kívülről nagyon zaklatott helynek tűnt az Index: a címlapon továbbra is sorra jelentek meg a portál szorult helyzetéről szóló cikkek, a zavaros képet pedig fokozta, hogy az Indexet működtető cég vezérigazgató nélkül maradt. Pusztay már a Vaszilytől kapott utasítást követő napokban bejelentette a távozását, majd a Bodolai által a helyére hívott Ződi Zsolt pedig mindössze néhány munkanap után arra hivatkozva mondott le, hogy rájött, „túl nagy feladat” lett volna számára az Indexnél elvégzendő munka.
Eközben ugyanakkor Bodolai és a szerkesztőség között ehhez képest egészen higgadt és konstruktív beszélgetések folytak arról, hogy milyen feltételek mellett képzelhető el a függetlenségi mutató visszaállítása. Ezek a követelések főként arra irányultak, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatottak az Indamedia felé. A szerkesztőség vezetői szerették volna látni azt is, hogy pontosan milyen szerződések vannak a cég és az Index között, és betekintést akartak kapni abba is, hogy az Indamedia konkrétan milyen szolgáltatásokért és mennyit számláz az Indexnek. Abban bíztak, hogy így javulhat az Index pozíciója az Indamediával szemben.
Bodolai egyik javaslata az volt, hogy állítsanak fel egy felügyelő bizottságot. Június 24-én, három nappal a mutató átállítása után, egy megbeszélésen azt mondta a szerkesztőség képviselőinek, hogy ez a testület erős jogosítványokkal rendelkezik, mert ennek tagjai hozzáférhetnek minden belső irathoz, és nemcsak bírálhatják az igazgatóság döntéseit, de az aggályaikat nyilvánosságra is hozhatják. Bodolai közölte, hogy a szerkesztőség javasolhatna tagokat a felügyelő bizottságba, és amikor Dull megkérdezte tőle, hogy lehet-e tag a „mindenkori főszerkesztő”, akkor azt válaszolta, hogy „lehet”. Ennek azért volt jelentősége, mert Bodolai épp két nappal előtte távolította el Dullt a cég igazgatóságából, arra hivatkozva, hogy kiadta az ott elhangzott információkat a kiszervezési tervről.
A felügyelő bizottság ötlete elsőre tetszett a szerkesztőségnek, Bodolai későbbi javaslatai azonban már kevésbé tették vonzóvá. Alig több mint egy héttel később egy másik megbeszélésen Bodolai közölte a szerkesztőségi vezetőkkel, hogy a korábbi ígéretével szemben a főszerkesztő mégsem lehet tagja az új testületnek. Emellett bejelentette azt is, hogy az új testületbe az Indamedia is delegálna tagot. Ezt megütközéssel fogadták az indexesek, mert szerintük ennek a szervnek pont az lenne a dolga, hogy az Indamedia és az Index viszonyát ellenőrizze. Bodolai viszont azt mondta, hogy „csak így tudom megoldani”, majd hozzátette azt is, hogy az Indamedia azért akar jelen lenni a testületben, mert bizalmatlanok a szerkesztőséggel szemben.
A felügyelő bizottság mégsem került le teljesen a napirendről, és ennek alapján úgy tűnt, hogy van még esély a szerkesztőséggel való megegyezésre a mutató visszaállításáról. Július 20-án Bodolai ismét tartott a szerkesztőség képviselőivel egy megbeszélést, ami kifejezetten nyugodt, már-már baráti hangulatban zajlott. Az elején például viccelődtek azon, hogy Dullt megcsípte egy bogár, és ezért leöntötte magát kávéval, mire Bodolai megjegyezte, hogy rajta meg azért vannak pöttyök, mert leette magát pacallal.
Ezen az ülésen Bodolai bedobott egy kompromisszumos javaslatot a felügyelő bizottságra. Hangsúlyozta, hogy Dull azért nem kerülhet be a testületbe, mert szerinte ha egyszer már vele szemben felmerült a bizalomvesztés az igazgatóságban, akkor nem nevezheti ki egy másik tisztségre. Hozzátette azonban, hogy az ő kompromisszumos megoldása az, hogy Dull tanácsadói joggal ott lehet a felügyelő bizottság ülésein. Bodolai kérte a szerkesztőséget, hogy fontolják meg ezt a lehetőséget, és ha elfogadják, akkor a felügyelő bizottság „két perc alatt fel tud állni” és át tud tekinteni dolgokat.
A szerkesztőség képviselői több kérdést is feltettek neki arról, hogy a gyakorlatban miként működne a testület, majd a megbeszélés azzal zárult, hogy készülni fog egy írásos feljegyzés, amelyet először egymás között egyeztetnek, majd körbeküldik az egész szerkesztőségnek.
Erre azonban már nem került sor, a feljegyzést nem véglegesítették, és nem folytatódott a mutató visszaállításáról szóló párbeszéd sem. Két nappal később, július 22-én ugyanis Bodolai bejelentette Dull kirúgását, amit a hivatalos közleményben azzal indokolt, hogy „a főszerkesztőnek nem volt módja a piaci helyzetet kedvezőtlenül befolyásoló belső folyamatokat megállítani vagy kontrollálni”.
Dull a Direkt36-nak most azt mondta, hogy Bodolai a felmondáskor láthatóan meg volt rendülve, el is sírta magát, és utalt arra, hogy nem a saját döntése volt a kirúgás. „Kért, hogy értsem meg, nem személyes dologról van szó, hanem válaszút elé állították” – idézte fel Dull, hozzátéve, hogy Bodolai azt nem közölte, hogy kik állították válaszút elé. Bodolai ugyanakkor úgy emlékszik, hogy a megbeszélésen „végig határozott” volt és nem sírta el magát. „Senki sem kényszerített arra, hogy kirúgjam Dullt, kizárólag a saját döntésem volt, és azért, mert rendszeresen átvágott, láthatóan szét akarta verni az Indexet a hátam mögött” – tette hozzá.
A felmondást követő délután Bodolai találkozott a szerkesztőség képviselőivel, és ide már felzaklatott állapotban érkezett. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért rúgta ki most Dullt, hiszen két nappal előtte még a helyzet megoldásáról tárgyaltak, akkor ő azt válaszolta:
„Megszakadt bennem valami.”
Hozzátette még, hogy az Index helyzete tarthatatlanná vált, és ezért tartotta szükségesnek a kirúgást, de ennél konkrétabb okokat nem mondott arról, hogy mi változott a két nappal korábbi helyzethez képest. Az egyik újságíró felvetette, hogy az Indamedia nyomására rúgta-e ki Dullt, de Bodolai ezt tagadta. Megkérdezték tőle azt is, hogy kiáll-e a szerkesztőség elé, hogy megossza velük a döntését, mire azt válaszolta, hogy nem, mert már „pszichésen” nem bírja, és nem szeretné, hogy egyes emberek ordítozzanak vele. Arra kérte a lapvezetés megmaradt részét – Tóth-Szenesi Attila vezető szerkesztőt, valamint Munk Veronika és Haász János főszerkesztő-helyetteseket -, hogy irányítsák közösen a lapot a továbbiakban.
Ők azonban nem voltak hajlandók erre. Pénteken mindhárman kezdeményezték munkaviszonyuk megszüntetését, majd ezzel egyidejűleg több mint nyolcvan másik munkatárs – vagyis szinte a teljes szerkesztőség – is beadta a felmondását. „Évek óta hangoztatjuk, hogy két dolgot tartunk az Index független működése feltételének: se az Indexen megjelenő tartalomba, se a szerkesztőség összetételébe, szerkezetébe ne történjen külső beavatkozás. Dull Szabolcs kirúgásával ez utóbbi feltétel sérült” – írták az erről kiadott közleményükben, amely szerint ezért a menesztésére „nem tudunk másként tekinteni, mint nyílt nyomásgyakorlási kísérletre”.
Ezzel lezárult egy korszak az Index életében, de a története nem ért véget, és a kormányközeli tulajdonos szorítása hamarosan még erősebbé vált.
VII. AZ ÚJ INDEX
Szombathy Pál vette át az Index vezetését az előző szerkesztőség távozása után – Fotó: Bődey János
2020. október 17-én egy büszke bejegyzést tett közzé a Facebook-oldalán Szombathy Pál, aki akkor kevesebb mint három hónapja állt az Index élén. Dull Szabolcs kirúgásának napján lett az Index.hu Zrt. vezérigazgatója, majd később a portál főszerkesztői posztját is elfoglalta, és régi barátjával, Sztankóczy Andrással közösen néhány hét alatt egy teljesen új szerkesztőséget verbuvált az előző helyére. Ez nehezen ment, mert sok általuk megkeresett újságíró visszautasította őket. Volt olyan, aki igent mondott, de másnap visszakozott, miután az ismerősei gyalázni kezdték a közösségi médiában. Mások pont ettől tartva már eleve nemet is mondtak Szombathyék ajánlatára.
Az októberi Facebook-bejegyzésben Szombathy visszautalt arra, hogy „indulatözönben” vették át a hírportált, és hozzátette, hogy ugyan „ütésálló embernek” tartja magát, de arra nem számított, hogy ilyen rövid idő alatt sikerül elérni, hogy legyen olyan nap, amikor a nyári felmondások után olvasóinak egy jelentős részét elvesztő Index újra megnyerje a látogatottsági versenyt. Márpedig a Szombathy által megosztott adatok szerint október 16-án ez történt, az Indexnek volt a legtöbb egyedi látogatója a hírportálok között.
A bejegyzés alatt az egyik gratuláló ismerőse az Indamedia résztulajdonosa, Ziegler Gábor volt, akinek kommentjét Szombathy egy vigyorgó emojival köszönte meg. Az Indamedia és az új Index-vezető viszonya azonban közel sem volt ennyire szívélyes, Szombathyra ugyanis egyre komolyabb nyomás nehezedett a hírportál felett továbbra is szoros kontrollt gyakorló cég részéről.
Pedig a vezérigazgatói poszt elfoglalásakor Szombathy még nagyon magabiztosan kezdett hozzá a munkához. A kinevezésekor az előző Index-stábnak még arról beszélt, hogy ő közel sem látja annyira drámaian a portál helyzetét, mint ők. Azzal érvelt, hogy mivel az általa is rossznak tartott kiszervezési terv lekerült a napirendről, és arról nincs információ, hogy bárki érdemben beleszólt volna a tartalomba kívülről, ezért szerinte nincs veszélyben az újság függetlensége.
Az évtizedek óta a médiában dolgozó, a 2000-es évek elején az akkor még liberális beállítottságú Magyar Hírlapot vezető újságíró már évekkel korábban kapcsolatban került az Indexszel. Bodolai – aki Szombathy gimnáziumi osztálytársa volt – még 2017-ben megkérte arra, hogy csatlakozzon az alapítványi konstrukció létrejötte után felállt új igazgatósághoz. Szombathy részt vett a néhány havonta összeülő testület munkájában, de a szerkesztőséggel nem volt kapcsolata. Bár ő készen állt arra, hogy megossza a tapasztalatait és ötleteit a lapvezetéssel, ők elzárkóztak ettől. Rossz szemmel nézték a különböző nyilatkozatait, például azt, amikor eltúlzottnak nevezte a sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmakat.
Szombathy a nyilvános megszólalásaiban büszkén hirdette azt is, hogy ő nem tartozik sem az ellenzéki, sem a kormánypárti táborhoz. Emellett kritizálta a kormánytól független sajtót is, amely szerinte sok esetben elfogultan, világnézeti alapon számol be eseményekről. Ilyennek látta valamelyest a korábbi Indexet is, és a hírportál átvételekor azt ígérte, hogy ő egy sokkal inkább középen álló újságot fog csinálni: tényszerű tudósításokat fog közölni, és teret fog adni a legkülönfélébb véleményeknek.
Hamar kiderült azonban, hogy ezt nem tudja zavartalanul megvalósítani. Szombathy több hozzá közel álló embernek is beszélt arról, hogy Vaszily Miklós többször is kritikus megjegyzéseket tett az Indexen megjelent cikkekre, és megkérdőjelezett bizonyos szerkesztői döntéseket. Előfordult, hogy kérdezte Szombathytól, mikor kerül már le valamilyen általa problémásnak tartott cikk a címlapról. Vaszily megjegyzései alapján különösen érzékeny témának számítottak a Rogán Antallal és környezetével kapcsolatos cikkek, valamint a koronavírus-járvány kormányzati kezeléséről szóló hírek. Vaszily egyik üzenete például arról szólt, hogy jó lenne, ha minél hamarabb lekerülne a címlapról az a cikk, amely azt a kérdést járta körül, hogy mi történne, ha Orbán Viktor megbetegedne a koronavírustól (mint a cikkből kiderült, Semjén Zsolt vette volna át a helyét).
Az ismerősei szerint Szombathy ezekre a megjegyzésekre azzal válaszolt, hogy a címlapszerkesztők döntik el, hogy egy-egy anyagot meddig tartanak kinn. A szerkesztőség akkori munkatársai közül többen is úgy emlékeznek, hogy ők semmit nem érzékeltek abból, hogy befolyásolási kísérletek lettek volna bármilyen témában. Szombathyék ugyanakkor közben egy másfajta nyomással is szembesültek az Indamedia részéről. Ez hasonlított ahhoz, amivel nyáron nézett szembe az Index előző vezetése. Az Indamedia ugyanis ismét azzal állt elő, hogy nincs pénz, és ezzel próbálta rávenni Szombathyékat olyan lépésekre, amelyeket ők nem akartak végrehajtani.
Az Indamedia azt akarta, hogy az Index.hu Zrt. vegyen fel egy százmilliós kölcsönt a hiány finanszírozására, amit azonban Szombathy és a cégvezetés többi tagja elutasítottak. Attól tartottak, hogy ha ezt meglépik, akkor arra hivatkozva fogják távozásra kényszeríteni őket, hogy eladósították a céget. Az Indamedia felé azzal érveltek, hogy amikor nyáron átvették a hírportált, akkor azt az ígéretet kapták, hogy az Indamedia állni fogja az átállással járó költségeket.
Felháborodva fogadták Szombathyék azt is, amikor Vaszily november elején közölte velük, szerinte át kellene alakítani az Indexet kiadó cég vezetését. Azzal állt elő, hogy Szombathy csak a főszerkesztői posztot tartsa meg, a vezérigazgatói feladatokat pedig adja át a Vaszilyval régóta jó kapcsolatot ápoló Starcz Ákosnak.
Az Index.hu papíron ekkor még mindig egy önálló cég volt, és elvileg Vaszilynak hivatalosan nem volt befolyása arra, hogy ki vezeti a vállalatot. Vaszily kezében volt ugyanakkor egy eszköz, amely lehetővé tette számára, hogy felszámolja az Index addigi tulajdonosi struktúráját, és a Bodolai által vezetett alapítvány helyett az Indamediát tegye meg a hírportál tulajdonosává. Egy régóta fennálló kölcsönügylet miatt ugyanis az Indamediának opciója volt az Index.hu Zrt. részvényeire. Ez azt jelentette, hogy ha az Index nem tudja visszafizetni az Indamediának járó pénzt, akkor ők megkaphatják a hírportál részvényeit.
Szombathy utóbb a 24.hu-nak azt mondta, hogy számára meglepetés volt ez az opció, mert Bodolai nem osztotta meg vele az erről szóló információkat. Amikor szembesült azzal, hogy az Indamedia ennyire könnyedén át tudja venni az Index részvényeit, akkor azzal próbált érvelni, hogy ez a lépés ellentmondana Vaszily néhány hónappal korábbi ígéreteinek. Akkor szerinte még arról volt szó, hogy az Indamedia biztosítani fogja nemcsak az Index pénzügyi működését, de a politikai függetlenségét is.
Szombathyék az előző hónapokban pont azzal csábítottak az Indexhez több, amúgy vonakodva érkező újságírót, hogy az alapítványi struktúra a garancia arra, hogy az újság nem kerül kormányközeli tulajdonba. Most úgy érezték, hogy miután valamennyire sikerült visszahozni az Index látogatottságát, és felállítottak egy működő szerkesztőséget, az Indamedia meg akar tőlük szabadulni.
Ahogy kezdett egyre szorultabbá válni az Index-vezetőség helyzete, volt még egy utolsó próbálkozásuk a szabadulásra. Az eseményeket közelről ismerő források szerint Bodolai közölte Szombathyval, hogy a korábbi néhány évben ő már többször is juttatott el üzenetet Orbán Viktor környezetébe, amikor úgy érezte, hogy nyomás alá került az Index, és ezek hatására, ha ideiglenesen is, de valamennyire sikerült enyhíteni a helyzetet. Bodolai először felvetette, hogy most Szombathy írjon egy levelet, de miután ő jelezte, hogy erre nem hajlandó, végül egy köztes megoldás született.
Szombathy mint vezérigazgató készített egy feljegyzést az igazgatósági elnöki posztot betöltő Bodolainak, amelyben leírta, hogy szerinte miként fenyegeti az Index helyzetét az Indamediától való függőség, és hogy milyen kockázatot jelent az alapítványi tulajdonlás megszüntetése.
A feljegyzésben szerepelt, hogy ha utóbbi megtörténik, akkor lényegében az fog bekövetkezni, amitől a nyáron távozó Index-szerkesztőség is tartott.
Bodolai azt ígérte, hogy megpróbálja eljuttatni ezt a feljegyzést is Orbán környezetébe. (Amikor Bodolainál rákérdeztünk erre az egész epizódra, akkor azt válaszolta, hogy nem akarja kommentálni.)
Azt nem tudni, hogy a miniszterelnök végül megkapta-e a feljegyzést, de az anyag biztosan eljutott Rogán Antalhoz és Vaszily Miklóshoz is.
Egy Rogán stábjával kapcsolatban álló forrás szerint a miniszter munkatársai „hangos röhögések közepette olvasták” az írást.
Egy Vaszilyhez közel álló forrás szerint hozzá már úgy került vissza a szöveg, hogy megjárt egy „felsőbb politikai szintet”.
A felsőbb politikai segítségkérésnek ezúttal nem volt semmi eredménye. November 23-án az Indamedia bejelentette, hogy átveszi az Index.hu Zrt. részvényeit, és közölték azt is, hogy Szombathy és Sztankóczy távozik a cégtől, az új vezérigazgató pedig Starcz Ákos lesz. Szombathy a 24.hu-nak azt mondta a távozásuk körülményeiről, hogy egyeztetésre mentek Vaszily TV2-nél lévő irodájába, ahol az Indamedia-tulajdonos állítólag ordítva közölte velük, hogy addig nem mehetnek el onnan, amíg alá nem írják a közös megegyezéses elválásról szóló papírokat. Szombathy szerint „verőemberek” is jelen voltak a helyszínen, bár utódja, Starcz szerint ők csak a Tv2-nél szolgáló biztonsági őrök voltak.
Az Index-részvények átvétele azt jelentette, hogy a hírportál ezzel hivatalosan is kormányközeli tulajdonba került. Hamarosan a tartalomban is lettek ennek látható jelei.
VIII. A „FEZÓ-KORSZAK”
Rogán Antal a fő felelőse a médiaügyeknek a kormányon belül – Forrás: Kormany.hu
2021. február 3-án megjelent az Indexen egy cikk, amely két szempontból is feltűnést keltett. Az írás Rogán Antal új feleségének akkoriban nagy port kavart földvásárlási ügyéről szólt, és – mint akkor arra a 444 rámutatott -, a cikk lényegében előrevetítette azt a magyarázatot, amellyel Rogán próbálta védeni az ügyletet. Az még inkább furcsává tette az Index-cikket, hogy nem derült ki, ki volt a szerzője, hanem „Szeredy Dani” álnév alatt jelent meg. Ez nagyon szokatlannak számított az Index addigi gyakorlatában, és nem jellemző más, szakmai alapon működő hírportálokra sem (a kormánypropagandában eközben gyakori, hogy nem közlik a szerzők nevét).
Több indexes forrás szerint a hírportál szerkesztőségi rendszerében utólag lehetett látni, hogy Fekete-Szalóky Zoltán főszerkesztő volt az, aki beszerkesztette a Rogán-cikket, és ő választotta ki hozzá a Szeredy Dani álnevet. Fekete-Szalóky még nyár végén érkezett hírigazgatói pozícióba, majd Szombathyék távozása után ő vette át a szerkesztőség vezetését előbb megbízott főszerkesztőként, majd később állandó jelleggel is megkapta a kinevezést. Az Indexhez való csatlakozása előtt a kormányzati finanszírozású Országút nevű magazin online szerkesztője volt, korábban pedig az Inforádiónál dolgozott sokáig.
A kopasz, mélyhangú Fekete-Szalóky több egykori kollégája szerint is komoly hírszerkesztői tapasztalattal rendelkezik, és általában barátságosan bánik a beosztottaival. Hozzátették, hogy láthatóan most élvezi azt, hogy ő lett az egyik legnagyobb magyar hírportál elsőszámú vezetője.
Erre utal, hogy a szerkesztőségi megbeszéléseken a saját becenevét használva rendszeresen úgy hivatkozik az Index mostani időszakára, hogy ez a „Fezó-korszak”.
Más olyan esetek is fűződnek a főszerkesztő személyéhez, amelyekben sokan az Index kormányközeliségének bizonyítékát látták. Fekete-Szalóky jelentősen módosított például egy olyan cikket, amely a kormányt magyarázkodásra kényszerítő Fudan-ügyről szólt.
2021 áprilisában írta meg a Direkt36, hogy a kormány kínai hitelből és kínai kivitelezővel építtetné meg a kínai Fudan egyetem budapesti kampuszát, méghozzá az eredetileg magyar tanulóknak tervezett Diákváros helyén. Az Index egyik újságírója ennek alapján írt egy hírt azzal a címmel, hogy „Kínai hitelből épít 540 milliárd forintos elitegyetemet az Orbán-kormány”, és az alcímben utalt arra is, hogy ez a beruházás nemzetbiztonsági és korrupciós kockázatokat is felvet. Az újságíró később meglepetten vette észre, hogy a cikket valaki teljesen átírta, kivette belőle a kormány számára kényes részeket, és azt a címet adta neki, hogy „Egyre közelebb a kínai sztáregyetem Budapesthez”. Amikor az egyik újságíró rákérdezett Fekete-Szalókynál, hogy ki nyúlt bele a cikkbe, akkor közölte, hogy ő volt.
A főszerkesztő készítette a 2021 júniusában megjelent, kifejezetten baráti hangvételű Mészáros Lőrinc-interjút is. Az interjú – amely mellett megjelent egy hosszú felsorolás Mészáros jótékonykodásáról – a szerkesztőségen belül is visszatetszést keltett. „A keretes anyaggal az adományokról olyan volt, mint egy fizetett hirdetés” – fogalmazott egy indexes forrás, aki szerint egy értekezleten többen fel is vetették a főszerkesztőnek, hogy problémásnak tartották a cikket. Több indexes szerint a lapvezetés azzal védekezett a Mészáros-interjú ügyében, hogy ilyen cikkekre van szükség ahhoz, hogy az újság finanszírozható legyen.
Ennél több részletet nem árultak el az újságíróknak erről, de a Direkt36 birtokába került – a cikk elején már idézett – 2021 tavaszi felvételen Fekete-Szalóky nyíltabban beszélt a Mészáros-kapcsolatról. Nemcsak azt közölte, hogy az Index pénzt kapott Mészárostól, hanem azt is, hogy az Index egy tartalmi jellegű megállapodást is kötött a kormányközeli milliárdossal. Ez arról szólt, hogy a hírportál ne foglalkozzon Várkonyi Andreával, akiről már akkoriban is elterjedt a hír, hogy ő Mészáros barátnője, de a kapcsolatuk még nem volt nyilvános (azóta össze is házasodtak).
„Az lett a megállapodás, hogy az Andreát semmilyen formában említjük. Mészárosnál pedig csak azt, amikor nagyon komoly beruházás van, vagy vesz valamit, vagy elad, ilyen gazdasági jellegű dolgokat” – mondta Fekete-Szalóky.
Megjegyezte azt is, hogy Starcz Ákos vezérigazgatónak „a szemébe mondták” azt, hogy ebben az esetben az Index lesz az első, akiknek nyilatkoznak „erről az egész kapcsolatukról, ha kijönnek vele”. (Ez végül nem így lett, a szintén kormányközeli tulajdonban lévő Hot magazinban erősítette meg először a hírt Várkonyi.)
Már a Mészáros-interjú miatt is kifejezte a nemtetszését több indexes újságíró házon belül, de ennél is nagyobb belső felzúdulás követte azt, amikor a hírportál kirobbantotta a Városháza-ügyet, amelyre aztán gyorsan rácsatlakozott a teljes kormányzati propagandagépezet. A témában az első cikk november 4-én reggel jelent meg a hírportálon azzal a címmel, hogy „Budapest vezetése eladná a Városháza épületét”, és a szerző ebben az esetben is Fekete-Szalóky volt. Ebben semmilyen bizonyíték nem szerepelt a címben szereplő állítás alátámasztására, és ugyan a megjelenés előtt megkeresték a Városházát, de nagyon rövid időt adtak a válaszadásra. Reggel negyed 8 körül mentek ki a kérdések emailben, és mintegy félórával később már meg is jelent a cikk.
Néhány nappal később szerkesztőségi megbeszélést tartottak a témában, ahol Fekete-Szalóky mellett Starcz Ákos vezérigazgató is jelen volt. Ezen a gyűlésen több újságíró is kemény kritikát fogalmazott meg. Egyikük elmondta, hogy a Mészáros-interjút és a Rogán feleségének földügyéről megjelent cikket még szó nélkül hagyta, de most úgy érzi, hogy ezzel átléptek egy vörös vonalat. Többen dühösen kifakadtak amiatt, hogy az ilyen esetek miatt kárba vész mindaz a munka, amit eddig végeztek azért, hogy az Indexet újra komolyan vegyék az olvasók és más újságírók.
Fekete-Szalóky annyit elismert, hogy szakmai hiba történt azzal, hogy nem adtak több időt a Városházának a reagálásra. Azzal védekezett, hogy „időnyomás” alatt voltak, de ennek okait nem magyarázta el világosan.
Bár a megbeszélés több résztvevője firtatta azt, hogy a cikk valamilyen politikus vagy a kormányközeli tulajdonos megrendelésére készült, ezt nem tagadta egyértelműen a lapvezetés, igaz, nem is ismerték el. Amikor az egyik újságíró felvetette, hogy még az is kétséges, hogy vajon valóban Fekete-Szalóky-e az eredeti szerzője az anyagnak, a főszerkesztő erre sem adott világos választ. Úgy fogalmazott, hogy „vállaltam a publikálást”, de nem részletezte, hogy ez alatt mit ért.
Utalt ugyanakkor arra, hogy szorult helyzetben hozta meg a döntést. „22-es csapdáját” emlegetve arról beszélt, hogy a lapvezetésnek lavíroznia kell abban, hogy „van egy tulajdonosi kérés”, és hogy lehetnek olyan dolgok, amelyek a szerkesztőségre rossz fényt vethetnek. Az nem derült ki, hogy pontosan milyen tulajdonosi kérésről beszélt. (Az Indexnek részletes kérdéssort küldtünk többek között erről az ügyről is, de Starcz Ákos azt válaszolta, hogy „nem szeretnénk semmilyen politikai csatározás részévé válni, így a kampányidőszakban nem kívánunk élni a megszólalás lehetőségével”. Azt ugyanakkor közölték, hogy büntető feljelentést tettek a főszerkesztőről kiszivárgott felvétel miatt.)
A Városháza-cikkekről szóló megbeszélésen több újságíró felvetette azt, hogy az Index eljárása ebben az ügyben nagyon hasonlított arra, ahogy a kormánypropagandában visznek végig ügyeket. A propagandagépezet irányításában meghatározó szerepet játszó Rogán Antalnál már valóban számolnak az Indexszel mint a kormányzati arzenál egyik darabjával. Egy Rogán stábjával kapcsolatban álló forrás szerint a Városháza-történetnél tudatosan választották az ügy elindítására az Indexet, mert annak még van annyi hitele, hogy alkalmas legyen erre.
„Ha az Origón jelenik meg, akkor annak más hatása lett volna” – magyarázta a forrás.
Az Index valóban másképp működik, mint a kormánypropaganda gépezete. Jelennek meg rajta továbbra is kormánnyal szemben kritikus vélemények vagy a kormány számára kényes hírek, még ha – mint az a Fekete-Szalókyról kiszivárgott felvételből kiderül – ezeket szűrik is, és nem is feltétlenül kerülnek kiemelt helyre. Így sikerülhet ugyanakkor elérni egy másfajta közönséget, mint akik a kormánypropagandát követik. És ez még mindig egy jelentős tömeg: az Index stabilan az öt legolvasottabb híroldal között van jelenleg is, naponta 700-800 ezer ember mindig felkeresi.
Ez lehetett mindvégig a hatalmon lévők célja az Indexszel. Ahogy Gerényi Gábor megfogalmazta Dull Szabolcsnak még 2020 nyarán, az Index átalakításának politikai hátteréről szóló kiszivárgott beszélgetésben: „Senkinek nem kell itt még egy Origo, senkinek nem kell itt még egy 888. Semmi ilyesmi nem kell.”
Ez a cikk csak a Direkt36 oldalán jelenik meg. Azért döntöttünk így, mert jelenlegi partnerünk, a Telex alapítói érintettek a történetben. Ezért összeférhetetlennek tartottuk, hogy náluk jelenjen meg, ahogy azt is, hogy a publikálás előtt megismerhessék a szöveget.
