Jan Werner Müller, aki az oxfordi egyetem professzoraként merészelte górcső alá venni Orbán illiberális kereszténységét, egy cseppet megvakarta magát a kereszténydemokráciát is: az emberek a kereszténydemokrácia nevében csatlakoztak a nácikhoz, a hidegháború éveiben is a kereszténydemokrácia nevében üldözték az istentelen kommunistákat, nem ismerik el a pluralizmust, sem a kisebbségeket, sem a másságot, a vallási révületen kívül nem látnak más üdvözítőt. Véleménye szerint Orbánt soha nem érdekelte a kereszténység, se a demokrácia, az ő hite a hatalom birtoklása.

Ám véleménye szerint vagy kereszténydemokrácia van, vagy illiberális demokrácia, a kettő egymásnak ellentéte. Egy igazi kereszténydemokrata elutasítja a soviniszta nacionalizmust, ami Orbán eszmerendszere. Habár fel van függesztve, neki áll feljebb, és zsarnoksággal, a népek rabszolgaságba taszításával vádolja az Uniót, miközben otthon a jogrendet és a demokráciát is szétverve a kereszténydemokrácia egyedüli védelmezőjének kiálltja ki magát, és kijelenti, hogy azok, akik őt vádolják, eladták magukat a liberalizmusnak és Soros kottájából játszanak. Senki ne gondolja, hogy az EPP és a Fidesz (Orbán) konfliktusa politikai jellegű, nem, kérem, mindez csak Orbán hatalmi törekvéseiről szól.

Node, lássuk, hogy a kereszténydemokrácia hős és egyetlen védője milyen is valójában. Első sorban magabiztos, hiszen ő Európa DNS-ének hordozója, valamint az egyedüli, aki Európa jövőjét illetően tudja a tutit, és ismeri a helyes irányt. Mindezt – ahogy Müller is felismerte – korlátlan hatalomvággyal és autoriter működéssel ötvözi. Márpedig minden kontroll alól kiszabadulván gátlástalanul uralkodik mások felett, szabadon dönt bárki sorsáról. Na persze, ez egy állapot nála, ami meglehetősen eltorzítja személyiségét. Elhiszi önmagáról, hogy tévedhetetlen, csalhatatlan és felülmúlhatatlan, ezért vindikál magának minden jogot a mindenfeletti döntésekhez.

Hogy a tükör ne is mutathasson mást, nyaloncokkal, hízelgőkkel veszi magát körül. Nem tűri a kritikát, nem tűr meg maga mellett – de pártja soraiban sem – olyat, akinek önálló gondolata van. Hataloméhsége mellett evidenciává vált, hogy kapzsi is lett. Őseinek génjeit le se tagadhatja. a paraszti kapariság, gyarapítási vágy uralja mindennapjait. Na persze, gondosan vigyáz arra, hogy személyes érdekei rejtve maradjanak, arra vannak a strómanjai, rokonai, iskolatársai. Híveinek köszönhetően – némi csalással és törvények testre szabásával – sikerült olyan embert mindenki fölé helyezni, akinek a hatalom gyakorlása nem teher, hanem életcél, aki hatalmának megtartása érdekében képes bármit – akár az ország jelenét és jövőjét – feláldozni, aki nem ismer se istent, se embert. Eltapos mindenkit, aki úgy véli, nem jó irányba mennek a dolgok. Aki meg nem tudja elviselni a harsogó, gyűlölettel teli, a valóságtól elrugaszkodott kormánypropagandát, az vagy kussoljon, vagy kívül tágasabb, takarodjon, míg megteheti!

George Washington egy cseppet nagyobb formátumú ember volt, mint a Shorty, ám nem szállt fejébe a dicsőség, nem élt vissza hatalmával. Elnöki ideje alatt terhesnek érezte a népszerűséget. Kijelentett: „Inkább vagyok a farmomon, minthogy én legyek a világ ura.” Orbánnak nincsenek ilyen skrupulusai. Hatalomtechnikailag mindezt, természetesen a kereszténydemokrácia jegyében teszi, hiszen annak ő a legfőbb képviselője.

Azonban az orbáni kereszténydemokrácia nem éppen hagyományos. A valódi kereszténydemokraták ugyanis aligha törekednek a nem éppen dicső múlt restaurálására, az ellenzék megbénítására, a Parlament cirkusszá silányítására ( a Fidesz képviselői gondolkodás nélkül megszavaznak mindent, amit eléjük tesznek, akkor is, ha fingjuk sincs arról, ami benne foglaltatik). Az alapvető szabadságjogokat, mint sajtószabadság, tanszabadság, a tudomány és művészet szabadsága, ügyesen leépítette. Na persze, ezek mind-mind veszélyesek Orbán autokráciájára. De semmi vész, erre valók a törvények, amiket az orbáni vezérfonal mentén engedelmes csinovnyikok meg is szövegeznek.

Orbán, aki törvényhozóként egyben ítélet végrehajtó is, 2011-ben megfogalmazta, és mindjárt alapizébe is foglaltatta, hogy Magyarország népének nincs joga a köztársasághoz, az emberi méltósághoz, a tanítás és tanulás, a kutatás és a művészet szabadságához, a boldoguláshoz – kivéve azoknak, akiknek ő megengedi – valamint a hosszú, és tisztességes élethez. Hogy minden simán menjen, a csalhatatlan vezér utasítására sorra születnek az ezeket szabályozó, és ezekre kiható törvények.

Mindehhez járul a Nép Atyjának a karmelita kolostorból kialakított Sasfészek (vagy Turulfészek?)
ablakaiból kitekintve látott múlt, amit sikeresen és országszerte épít újjá. A trianoni lövészárok szépen mélyül, ő pedig messze hangzóan, hősiesen védi a kereszténydemokráciát.

Mármint, az orbánit.

Tweet