Forrás: hvg.hu | Gyükeri Mercedesz; Sztojcsev Iván | 2021.05.21.

© Fülöp Máté 

Élelmiszerek

Rég elmúlt már az az idő, amikor az államnak bármilyen beleszólása volt abba, hogy mi mennyibe kerül az élelmiszerüzletekben – vagy, ha még pontosabbak akarunk lenni, ma már igencsak korlátozott ez a hatáskör. A kormány kezében a legfontosabb eszköz erre az áfa meghatározása, és az egyes élelmiszeripari ágazatok részéről folyamatos elvárás, hogy – ahol még nem tették ezt meg – a világrekorder 27 százalékos forgalmi adó helyett kedvezményes kulccsal adózzanak ezek az alapvető termékek.

Ám az áfacsökkentés sem csodaszer. Az elmúlt évek ilyen irányú döntései (például a sertéshús vagy a tojás esetében) után az árkülönbözetet egy idő után lenyelték a feldolgozók. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, hiszen a magyarországi cégek jövedelmezőségét javítja a pluszpénz, márpedig ez hosszabb távon akár olyan fejlesztésekre is teret adhat, amelyek végső soron versenyképesebb árakhoz (vagyis fájdalommentes árcsökkenéshez) vezetnek.

Az árakat azonban elsősorban nem ez mozgatja: azt, hogy a fő alapanyagok mennyibe kerülnek, a nemzetközi piaci viszonyok határozzák meg Magyarországon is, ezek a folyamatok pedig akár egészen extrém kilengéseket produkálnak.

Ha Kínában rákapnak a vajra, nálunk is megugrik az ára, ha beüt a madárinfluenza, drágul a tojás, ha a világ nagy részén afrikai sertéspestis pusztít, akkor az egekbe ugrik fel a sertéshús ára.

© Túry Gergely 

A hús esetén az elmúlt időszakban a takarmánygabonák 50-70 százalékos drágulása húzta felfelé az árakat, a feldolgozott termékeknél pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni a forint gyengülését is. A csomagolóanyagok például szinte teljes egészében importból érkeznek a nagy feldolgozókhoz, ezeknek az ára pedig akár a teljes költség felét is kitehetik. Mindezek alapján állítják azt az ágazati szakértők, hogy hiába látszik most éves alapon (a tavalyi nagyon magas árhoz képest) a sertés esetében pár százalékos visszaesés, a baromfinál pedig stagnálás, ez aligha lesz tartható a következő időszakban. A gabonák, olajos magvak esetében már az év első hónapjaiban tapasztalható volt a jelentős áremelkedés, ez vezethetett oda is, hogy az étolaj drágulása az elmúlt három hónapban meghaladta éves szinten a 20 százalékot is, de a lisztnél vagy a rizsnél is már a 7 százalék felett van.

Tehát hiába mért mindössze 2,4 százalékos áremelkedést átlagosan az élelmiszereknél a KSH, ha néhány fontos termék esetében ez vagy már eleve nagyon magas árhoz képest értendő, vagy igen kiugró drágulást takar. És ezt napról napra tapasztalhatja az, aki boltba megy.

Szeszes italok, dohányáruk

Az egyik legfeltűnőbb drágulás a dohánytermékekhez volt köthető az elmúlt időszakban: az év eleje óta két számjegyű árnövekedés szintje áprilisban már meghaladta a 20 százalékot. A drágulás sokaknak fáj, hiszen a lakosság negyede rendszeresen dohányzik.

A kiugró áremelkedést elsősorban az uniós adóemelési szabály határozta meg: idén márciusban az Európai Bíróság is elítélte Magyarországot amiatt, hogy nem teljesítette a dohánytermékekre vonatkozó jövedékiadó-előírásokat. A korrekció természetesen kényszerű áremelés lett – és ez folytatódhat is, a szabály ugyanis többek között azt mondja ki, hogy a fogyasztói ár legalább 60 százalékát el kell érnie a jövedéki adónak.

© Túry Gergely

Egyéb cikkek, üzemanyagok

Ha keressük a rekordert az idei inflációnál, elég a benzinkutak tábláira nézni: az üzemanyagok ára több mint 39 százalékkal nőtt áprilisban az egy évvel korábbihoz képest. Ez a kategória tükrözi talán legjobban mindazt, ami az elmúlt egy évben történt: a koronavírus-járvány terjedésével gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra állt le a közlekedés a világban, ez rövid távon elképzelhetetlen szintre, mínuszos tartományba lökte a nyersolaj árát. Idáig (főleg a finomítói és egyéb árrések, valamit a jelentős adótartalom) miatt az üzemanyagok fogyasztói ára nem jutott, ám jelentős visszaesés következett be tavaly áprilisban, aminek következtében 300 forint alá került a 95-ös benzin ára. Majd fokozatosan indult el újra felfelé az ár – ennek fényében érthető a jelentős éves drágulás.

Ezen a téren a jövedéki adóval kapcsolatban van mozgástere az államnak: a szabály szerint csökken a közteher, ha 50 dollár fölé nő a hordónkénti ára a nyersolajnak a nemzetközi piacon. Ez azonban jóval kisebb hatás, mint az árfolyam változása, amely épp úgy beépül az üzemanyagok árába, mint az üzemanyagok drágulása minden olyan termék árába, amelyet szállítanak. Így fordulhat elő, hogy ugyan az üzemanyagok súlya csupán 6 százalékos a fogyasztói kosárban, hatása ennél jóval kiterjedtebb.

© MTI / Koszticsák Szilárd

Tartós cikkek

Ebben a csoportban átlagosan 3,4 százalékkal nőttek az árak – azért csak ennyivel, mert a számítógépek, telefonok ára csak 0,3 százalékkal nőtt, a tévéké pedig 0,2 százalékkal még csökkent is. A csoport fontosabb termékei közül a legnagyobb áremelkedést, 10,4 százalékosat, az új autóknál mérték – főleg azzal összevetve látványos ez, hogy a használt autók átlagára 2,2 százalékkal csökkent. Összetett kérdés, hogy itt mi mozgatja az árakat, nem lehet egyetlen okra visszavezetni, de azt azért kimondhatjuk, hogy aki az új autók vásárlására adott állami támogatás bevezetésekor arra figyelmeztetett, hogy ez majd dráguláshoz vezet, az nem lőtt mellé. (Ugyan a program 2019-ben indult el, de pénz nagyobb részét 2020-ban és idén osztották szét, ezért mondhatjuk, hogy a hatása látszik a mostani inflációs adatokban is.)

A háztartási tartós cikkek ára 4,1 százalékkal nőtt – főleg a bútorok húzták fel –, az ékszereké pedig 13,1 százalékkal ugrott meg. Azon kívül, hogy a világrekorder forgalmi adó csökkentése itt is mérsékelhetné az árakat, ha az állam szeretné valahogy visszafogni a drágulást, a forint erősítése lehetne a megoldás, mivel a teljes termékcsoportban sok az olyan áru, amelyet külföldről hoznak be Magyarországra. Ha az MNB elkötelezné magát az infláció letörése mellett forinterősítéssel, annak az eredménye ennél a csoportnál nagyon látványos lehetne.

© AFP / STEFAN SAUER

Márpedig könnyen lehet, hogy szükség lesz erre. Az év elején jól látszott a kereskedelem számain, hogy ami nem étel vagy más napi fogyasztási cikk, azon nagyon sokan próbáltak spórolni, egy hosszan elhúzódó válságtól félve. Most, hogy úgy tűnik, nem túl soká kijöhet a gazdaságunk a gödörből – ráadásul az állam ösztönzőkkel igyekszik felpörgetni például a lakásfelújítást –, egyre többen mernek vásárolni tartós termékeket, ami a GDP-t ugyan pörgeti, de az árakat is felhajtja.

Ruházkodási cikkek

Ez az a termékcsoport, amelynek az átlagára még csökkent is, 0,2 százalékkal, és a részleteire lebontva sem látunk durva eltéréseket az átlagtól. Ami a politika mozgásterét illeti, nagy különbség nincs ahhoz képest, amit a tartós cikkeknél írtunk: az áfacsökkentés vagy a forint erősítése mérsékelhetné még jobban az árakat.

Más kérdés, hogy itt az ármozgásokat egészen más tényezők is irányítják. A koronavírus-járvány miatt látványos volt a visszaesés ebben a kereskedelmi kategóriában, ez pedig két dolgot is jelenthetett: csökkenő keresletet a ruhák iránt, illetve az olcsóbb árkategóriák terjedését. Sokan már nem is a fast fashion kategóriákból öltözködnek, hanem még olcsóbb helyek felé fordulnak – ilyen kényzerhelyzetben a piac fogja vissza az áremelkedést.

© Varjas Ádám

Energia

Rezsicsökkentés – vághatja rá akárki, aki olvasott híreket az elmúlt lassan tíz évben, és igaza is lenne. Annak, hogy az energiaárak csak 0,4 százalékkal nőttek az előző egy évben, egyértelműen az az oka, hogy az áram, a vezetékes gáz és a távfűtés lakossági árát is befagyasztották. A szén (+5,2 százalék), a brikett, koksz, és a tűzifa (+2,7 százalék), és a palackos gáz (+1,4 százalék) ára is nőtt, tehát ha a kormány még lejjebb akarja vinni az árakat, akkor ezeknél lehet mozgástere. Vagy újabb rezsicsökkentést rendel el (vagyis még lejjebb löki a hatósági árakat) – erre most nagy összegben nem érdemes fogadni, de az elvi lehetőség megvan.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a világpiaci földgázárak 2018 és 2020 közepe között nagyon nagyot estek, ezért akkoriban a magyar rezsi befagyasztása azt jelentette, hogy drágább volt az itteni gáz, mint a világpiaci ár szerinti. Nem csoda, hogy többen pedzegették, a választásra időzítve a kormány újabb rezsicsökkentést jelenthet be – csakhogy az elmúlt 10-12 hónapban újra nőni kezdtek a világpiaci árak is.

© Stiller Ákos

Szolgáltatások

Egy nagyon szerteágazó csoportról van szó, nem lehet egyetlen választ adni arra, hogy pontosan mi mozgatja az árakat – csakhogy itt az árak annyira nagyon nem is nőttek, mindössze 2 százalékos volt az átlagos drágulás. Az jól látszik, hogy ott ugrottak meg igazán, ahol szerelőket kellett hívni: a 2-3-4. legjobban dráguló szolgáltatás a lakáskarbantartás (+10,3 százalék), a háztartási berendezések javítása (+8,1 százalék) és a járműjavítás (+7,3 százalék) voltak. Azt, hogy a lakással kapcsolatos munkákra örül az ember, ha szerelőt talál, és kifizet neki bármit, részben befolyásolja, hogy a kormány támogatásokkal pörgeti a lakások építését és felújítását, de ebben nagy változás nem várható. A legjobban, 11,1 százalékkal nem meglepő módon a külföldi üdülés drágult – jó eséllyel nem a dráguló ottani szobaárak, hanem megint csak a forint gyengülése miatt.

A problémát ennél a csoportnál főleg az jelenti, hogy a lezárások vége után áremelésekkel kell számolni. A belföldi üdülés például az elmúlt egy évben csak 0,8 százalékkal drágult, ám nehéz elképzelni, hogy ez így maradjon, ahogy a turizmusból élők megpróbálják visszahozni a kiesett bevételeiket – plusz megpróbálják visszacsábítani a gyakran már más területen elhelyezkedett dolgozóikat, ami sokba kerülhet, ami ismét felfelé hajthatja az árakat. De ugyanez igaz a mozira is, ahol 0,1 százalékkal nőttek csak az árak tavaly tavasz óta. Az „autópályadíj, gépjárműkölcsönzés, parkolás” nevű csoport pedig rögtön nagyot fog drágulni, amint eltörlik a jövő héttől az ingyenes parkolást.

© Máté Péter

Az államnak itt már nincs sok mozgástere. Sok olyan szolgáltatás van ugyan, amelynek az árváltozását részben vagy egészben az állam, az önkormányzatok vagy állami cégek határozzák meg – mint a tömegközlekedés, a víz- és csatornadíj, a posta vagy a szerencsejátékok –, csakhogy ezeknél a postai szolgáltatást kivéve már most is nulla vagy majdnem nulla a drágulás. Vagyis hacsak nem lesz valamilyen újabb látványos politikai akció – például ingyenes tömegközlekedés vagy újabb szennyvízdíj-csökkentés –, akkor a politika legfeljebb csökkenteni tudja a versenyszféra szolgáltatásainak áremelkedését.

Akkor bele kell nyugodni a magas árakba?

Hacsak a kormány nem akar beavatkozni a piaci folyamatokba, nagyon nem tudja leszorítani az árak emelkedését. Nehéz elképzelni egy központi kenyérellátót vagy üzemanyagellátót, amely központi áron értékesíti a termékeit – elméletben legfeljebb azt teheti meg az állam, hogy csökkenti például az ezekre a termékekre terhelődő adókat. Biztos, hogy jól hangzana, ha a kenyér áfája lemenne 5 százalékra, még úgy is, hogy ez igazából nem garancia arra, hogy az ára is csökkenne a terméknek.

Arra pedig naivitás számítani, hogy a kormány általános áfacsökkentésbe fog. Amióta a Fidesz kormányra lépett, hangsúlyozza, hogy az adórendszert igyekszik terelni a fogyasztást terhelő adónemek felé. A stratégia pedig működik is: a fogyasztók így is fogyasztanak, az adóbevétel pedig kellő fedezet a jövedelmeket terhelő adók csökkentésére. Vagyis ha valamilyen adót csökkenteni fog a kormány, az inkább az szja, a szocho vagy például valamilyen járulék lehet – ha több pénz marad a munkából élők zsebében, mindjárt kevésbé zavarja őket, hogy drágul a hús.

Az árfolyam más kérdés: miután Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a napokban a monetáris politika szigorítását lengette be, erősödni kezdett a forint az euróhoz képest, ám ez a szigorítás végső soron a pénzbőség visszaszorítását, sőt, akár még kamatemelést is hozhat – ez pedig a lakossági hitelek kamatszintjének az emelkedésével járhat, főleg az új, illetve a még nem fixesített kamatú kölcsönök esetében. Vagyis, még ha más módon is, mint a forintgyengülésnél, mégiscsak drágulnak a pénzforrások. A nagy kérdés tehát az lesz a következő hónapokban, hogyan találja meg az egyensúlyt a jegybank, pláne, hogy a Matolcsy György vezette testület mindig hangsúlyozza: nincs árfolyamcélja.