Forrás: Horgászat - www.horgaszat.com | Ferenczi Csaba | 2014.09.07.

A nagy folyónkon való horgászatok mindig jobban érdekeltek, mint a tavi pecák, bár mind a kettőnek meg van a saját szépsége. A dunai horgászat, ha az ember komolyan foglalkozik vele, úgy nagyon sok munkával és persze rengeteg kitartással jár; egy-egy szép, vagy akár kapitális hal megfogása viszont kárpótol bennünket a sok kiült nullás éjszaka után.

Én általában a ragadozó halakat veszem célba és persze a keszegeket. A keszegek, vagy egyéb fehér halak felkutatása a legfontosabb feladat, így mindig ezt vegyük előre. Küszök, karikák, vagy akár a dévérkeszegek környezetében mindig lapulnak korgó gyomrú ragadozók.

A ragadozók közül is a leginkább a Harcsák érdekelnek!

Ebben az írásban megmutatom hogyan szoktam partról célzottan harcsákra horgászni és az ahhoz használt felszereléseimet, technikákat, prezentálva mellé az idei fogásaimat.

A Dunán nagyon megnehezíti a dolgunkat a halászat, illetve a rabsicok tevékenysége! Ez az elmúlt években fokozódott igazán, sokszor olyan emberek teszik ezt, akiktől a megoldást várnánk... Reméljük az új halászati törvény megoldja a helyzetet, de ehhez elsősorban a Duna ellenőrzését kell megoldani! Napokig ülök kint a folyón úgy, hogy egy halőr vagy rendőr oda jönne hozzám ellenőrizni... Az a baj, hogy valószínű másokhoz sem akik ellenőrzésre szorulnának, fogalmazzunk így...
De se baj, mi is figyelünk!! ;)

Év elején pár parthoz közeli gödröt szoktam vallatni, amikben általában vermelnek a hareszok. Ilyenkor általában nagyon kicsi még a víz, így elég közel tudok partról is kerülni ezekhez a gödrökhöz. Ilyenkor a legegyszerűbb megoldás lehet a legjobb!! Szereléknek ilyenkor egyszerű de nagyszerű fenekező módszert választok, mellyel talán éves szinten a Dunán a legtöbb halat fogom! A főzsinórra, (ami nálam mindig fonott, nem túl vastag pergető zsinórokat használok, olyan 20-30 kg közötti szakító szilárdsággal) felhúzok egy gubancgátló csövet, utána jön a gumi gyöngy és a forgó. A gubanc gátló kapcsába 0,35-ös monofil zsinórból rakok egy 50-80cm-es „ólom előkét" attól függően mennyire akarom, hogy magasan legyen a csalim, erre 100-150g közötti ólmok kerülnek. Azért jó az ólom előke, mert ha beakadna fárasztás közben, vagy csak szimplán, úgy az ólom le tud szakadni. A horog előkének 0,60-0,70 monót használok, az ólom előkének a 2/3-ad hosszában. Ilyen formában, ha a bedobás után felállítjuk a horgászbotot a csalink a talaj felett lesz közvetlen így a sodrás könnyen bele tudd kapni és a csalink a talaj felett lebeg.

Csalinak leggyakrabban Harmatgilisztát használok. Szürkület előtt ritkán dobom be, mivel a rengeteg Géb és az apróbb keszegek hamar jól járnak felkínált csalimmal. Ezzel a módszerrel szinte minden tipusú halat fogtam már „melléktermékként", mint például: gyönyörű Márnákat, hatalmas Dévérkeszegeket, Süllőt, nagy Domolykókat, Balinokat. Mindig okoz meglepetést a vastag mono előke ellenére is, érdemes használni!

Horgoknak 2/0-6/0-s horgokat használok a sok giliszta befogadás érdekében. Horgászbotként erősebb pergető botokat javaslok.Személy szerint az Uni Cat által forgalmazott Dreamfish Spin 2,80m/90-250g-os botját és az Aquantic Target Extreme 2,70m/40-180g-os tengeri pilker pálcáját használom , Penn orsókkal azon belül is SSM650, illetve Slammer460-as modelleket. Függőlegesen lerakott botoknál nagy előny az érzékeny spicc, akár a Feeder, vagy a pilker botoknál, hogy lássuk rajta már az ólom húzását is nyugalmi helyzetben és a lényeg, hogy a kapást jól mutassa! Általában a Dunán a jó kapásokat nehéz nem észrevenni. Pont emiatt fontos a biztos, erős bottartó, amiből nem tudja kivenni a hal a botot semmi féle képen!!!

Ezzel a módszerrel az év nagy részében sikeresek lehetünk, finomítva ez a technika süllőzésre és persze márnázásra is eredményesen alkalmazható, de télen menyhalra is alkalmas!
Idén eddig ilyen formában 40-92cm közöttieket sikerült fogni, a Dunai nagyátlag méreteket.

A másik kedvelt módszerem Harcsára folyókon a vízközti úszós módszer, mellyel már szép darabokat lehet zsákmányolni! Európa szerte a legeredményesebb módszerek közé sorolják! Ezzel a felkínálási lehetőséggel nagy a csali méretek variálhatósága, milyensége. Általában élőhallal használom, de lehet gilisztát, nadályt, tintahalat, polipot is mögé tenni! Ennek a módszernek a lényege, hogy az előkénkre a horgok fölé teszünk egy úszót melyeknek a felhajtó erejét, nagyságát a csalink mérete szabályozza. 10-120g közötti úszók léteznek ehhez a módszerhez, mely az Uni Cat palettáján megtalálható, hihetetlen strapabíró anyagból készülnek – ezeket használják a wobbler gyártásban is! Ez az úszó elemeli a csalinkat a fenéktől még nagy sodrásban is, és így kelteve ingert a Harcsákban! Az inger kiváltás fokozása érdekében ezekbe a vízközti úszókba csörgőket is tesznek. Az úszót a horogtól 10-20cm re helyezem el és stopperolom, hogy fixen maradjon. Az előke hosszát leginkább a vízmélység szabályozza, 1-1,70m között vannak lekötve. Tavakon is szoktam használni, ott előre megnézem a vízmélységet és ahhoz igazítom úgy, hogy a halam majdnem fel tudjon jönni a tetejére. De a folyón sodrás erőssége is fontos tényező, hogy mennyire nyomja el az úszónkat. Nagy sodrásnál növelni kell az úszó méretét is, hiszen ha túl kicsi az úszónk, akkor lenyomja a fenékre és nem érvényesül a technika!

Lehetőséghez képest mindig törekedjünk a legkisebb úszóra! Én általában 20-40g közöttieket használok. Küszökhöz, kisebb csalihalakhoz elég a 10- 20g-os, tenyeres és kicsit nagyobb halakhoz 30g-os, nagy sodrás esetén 40g-os, 50-60 dkg-os halakhoz 40-50g-os úszók jönnek szóba, de az extrém nagy csalihalakhoz vannak a 80 és 120g-os úszok is!

Az előke milyensége - monofil legyen vagy kevlár - sem utolsó szempont. A Dunán szinte csak monofilt használok ehhez a módszerhez, mivel a mononak nagyobb a felhajtóereje mint a kevlárnak, és így nem nyomja le a sodrás a fenékre az előkét, mint fonott társát! Csak kagylós pályán használok vékony kevlárt az Uni Cat Tractive Leader 0,52 és 0,32mm-es előkéket, melyeknek nagy a kopás állósága, konkrétan leszedi a kagylót a gallyakról! Régebben használt kevlár előkék nemegyszer szakadtak el nehéz terepen... Extra akadós terepeken használom az Uni Cat Pump Up Leader 1,20mm-es előkét melynek nincs ellenfele!

Ezeket az előkék nem egy halas előkék, van olyan előkém mellyel már több nagy harcsát is fogtam és még remélem fogok is, mert teljes bizalommal rakom fel újra és újra!

Mivel ez alapjában fenekező módszer valamivel le is kell súlyoznunk! Ha dobni szeretnénk ezt a módszert - mert nincs lehetőség behordásra -, akkor az Uni Cat Seeboom-ra rakott ólomot használok 150-250g között helyzettől függően. Folyókon viszont tépőzsinórral is meg lehet oldani egy jó nagy kő segítségével!

Ehhez csónak szükséges, vagy ha elérünk mellcsizmával a „terasz" szélére, akkor úgy is bevihetjük. A köves megoldásnak nagy előnye, hogy nem viszi el a sodrás a csalinkat és így végig a kívánt helyen marad a legnagyobb sodrásban is! Tavakon ólommal használom, folyón kővel! Ha követ használunk, akkor az legyen legalább 4-5 kg!! Ezt kössük meg cukorspárgával(1-2 hét alatt lebomlik a vízben!) biztosan úgy hogy maradjon egy 10-20cm-es fül, melybe a tépőzsinórt akasztjuk, a főzsinórra kötünk egy erős nagyméretű forgót (Uni Cat Power Swivel 140kg) és persze ebbe akasztjuk a kívánt méretű előkénket. A forgó főzsinór felé eső fülébe kötjük a tépőzsinórt. Ez azért fontos, mert így a főzsinór nem tekeredik össze és az előke pedig az esetleges forgásokat kidolgozza a forgón! Tépőzsinórnak 0,30-0,40mm monokat használok. Ha élőhalat teszünk fel, akkor folyón az egyágú horgot a hal orrába, a hármas horgot a végbélnyílás környékére akasztjuk és stopperoljuk, hogy ne csússzon ki a horog, így a halunk beáll szembe a sodrásba természetesen. Tavon pont fordítva tűzőm, hogy mindig elfelé veressen a csalink a szereléktől!

Tavi megoldásnál a forgó fölé a főzsinórra rakom a Seeboom nevű „mobil" gubancgátlót, melyre akasztom az ólmot. Mind a Dunán, mind tavakon hatékony módszer, de a Tiszán a szakadt partok tövében is jó eredményeket lehet vele elérni!

Az utóbbi időben ennek a módszernek köszönhetem pár sikeremet és egy nagy élményt is...
Barátaimmal kinéztünk magunknak egy helyet a Dunakanyarban ehhez a módszerhez illetve az elején említett módszer volt a terv. Sikeresen radar segítségével feltérképeztük a terület adottságait és a szerint kezdtük el a dolgokat! A parttól hirtelen kezdett mélyülni egészen 2,6m-ig és ez a árok párhuzamosan húzódott a parttal kisebb nagyobb kövekkel benne. Itt használtuk az ólomelőkés fenekezőt melyre érkeztek is kisebb hareszok (62-80-86cm) és egy szép meglepi Márna is megtisztelt pár Bucó társaságában az éjjel folyamán és hajnalban végre egy jobb Karika keszeg aki történet fő szereplője ;)

Messze bent kb. 200-220m-re találtam en nagy elvágást egy 3,5m mélységgel, előtte-mögötte 4.5-5m-es víz. A vízen is szép limányok mutatták a púpot, így a továbbiakban nem is használtam a radart! Keszeget nagyon nem sikerült fognunk csak jó nagy sneciket meg pár bodrit. Jobb hiányában ezeket raktam fel az emelt fenekezős megoldással kettő darabot, hogy kis halrajt imitáljon... de egész éjjel semmi  A hajnali Karika keszeg megfogása után rögtön húztam is ki egy csali cserére a botot és már vittem is vissza. Már pirkadt, kicsit féltem, hogy késő ez a próbálkozás már, de hát mit veszíthetünk?

Délelőtt 10 óra felé látom, ahogy érkezik egy csónak és pont arra pályára rakja rá csónakját ahol a csalim volt és elkezd kuttyogtatni... oda is mentem a botomhoz, hogy figyeljem nem e akadnak belém. Ütöttek párat és a csalim környékére értek, mikor rángatás a boton és ellazul a zsinórom, leszakadt a kőről a szerelék... hirtelen azt hittem ők szedtek össze, de mikor még ugrálni is kezdett a zsinór már tudtam ezt elrontottam  Bizakodva elkezdtem örült módjára tekerni az orsót, hogy utól érjem és még berántsak... Utol értem megéreztem a halat, odaverek egyet és üres... Nagyon mérges voltam... Kihúztam és még rajta maradt a keszeg és látszott is rajta a támadás nyoma, de nem jól akadt ezek szerint... Még volt élet a halamba, így nem tétlenkedtem gyorsan vissza!
Nem telt el fél óra és megint egy felém meginduló kapás! (Ezt nehezebb megfogni, mert van hogy kiköpi hanem ül meg picit a horog mikor leszakad a kőről a szerelék, ilyenkor jobb ha vastagabb monoval van kikötve a szerelék így jobbat húz vissza.

Sajnos ez a kapás se lett meg. Akkora már nagyon ideges voltam!!! Ritkán van olyan hogy nem akad, de most ez egy ilyen nap...

Kihúztam a szereléket és a keszeg még mindig rajta, pikkely már nem volt rajta sehol az oldala kiszakadva... Sajnáltam! De még valami életet láttam bene!

Visszavittem.

Nagyjából egy órát lehetet bent mikor egy gyönyörű húzos kapás látszott a boton! El is kaptam a bot és egy nagyot odavertem neki!! Éreztem azt amikor ilyenkor érezni kell és nagyon-nagyon megörültem neki!!
200m-ről partra húzni egy halat elég fárasztó folyamatos pumpálással irgalmatlanul elég fárasztó! Mire kért én azt hittem legalább 150cm  De mikor felbukkant elmaradt a kívánt méret, de a mosoly nem konyult az arcomon!!
112 cm-es dunai ragadózó a maga 10 kilójával nagy örömet okozott meg egy nagyon nagy élményt a sok munka végére! A keszeget viszont elvette tőlem cserébe!

Természetesen mérés és fotó után visszanyerte s szabadságát!
Baráti körünk egyiktagja, Zsolti egy gyönyörű, pompás színű 5,25kg-os Csukát fogott pergetve eközben! Pár fotó után ő is úszott tovább.

A Duna nagyon szeszélyes folyó, de kellő kitartással szép sikereket érhetünk el! Persze ha kegyes hozzánk az öreg folyó. Remélem idén még beszámolhatok hasonló élményekről meg nagyobbakról is!

Következő írásban a csónakos módszereimet mutatom be és a vertikális harcsázást!

Addig is mindenkinek jó horgászatokat kívánok és nagy harikat!!

Ferenczi Csaba
Uni Cat Hungary