A The Guardian elemzése betekintést nyújt abba, hogyan néz ki egy klímatudatos fenntartható város, ahol minden épület elsődlegesen a környezetvédelmi célokat és az energiahatékonyságot szolgálja.
A Svédország északi részén fekvő Skellefteå város repülőterén leszálláskor egy fából készült, végtelennek tűnő fenyő- és lucfenyőerdőből kiemelkedő légiforgalmi irányítótorony fogadja a látogatókat.
A városba biogázzal működő busszal lehet bejutni, ahol a lakóházak és iskolák, sőt a közúti híd anyaga is fából van, a központban pedig felépítették a világ egyik legmagasabb faépületét.
"Mi nem vagyunk fa-talibánok" - mondja Bo Wikström, Skellefteå idegenforgalmi ügynökségének munkatársa. "Más anyagok is megengedettek." De miért is építenének bármi másból - amikor 480.000 hektárnyi erdő veszi körül a várost?
A klímatudatos jövő iránt érdeklődők számára ez a város számos ötlettel szolgálhat.
A város szélén található tisztáson jelenleg Európa legnagyobb akkumulátorgyára épül.
Az elektromos járművek akkumulátorainak következő generációját nemcsak gyártani fogják itt, hanem újrahasznosítani is. A gigantikus Northvolt gyárba hamarosan elektromos helikopterek szállítják majd a látogatókat, a közelben pedig elektromos repülőgépeket tesztelnek.
Skellefteå 100 százalékban megújuló, víz- és szélenergiából származó energiával működik, és évente 120.000 tonna elektronikai hulladékot hasznosít újra, a folyamatból származó felesleges hőt pedig visszatáplálják az egész város fűtési rendszerébe. Továbbá, 20 emelettel az alacsonyan fekvő városrészek fölé emelkedve, a város emlékművet húzott fel a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. A Sara Kulturális Központ és a hozzá tartozó, szintén fából készült hotel megmutatja, hogy mi mindent lehet kihozni a fából. A kulturális központ két színháznak, egy múzeumnak, művészeti galériának és könyvtárnak is otthont ad.
Amikor megláttam a pályázati javaslatot, nem gondoltam, hogy valóban meg is lehet ezt építeni"
- mesélte a polgármester, Lorents Burman. "Húsz emelet fából? Skellefteå-ban?" A három statikusmérnöki csapatnak és a régió előregyártási szakértelmének köszönhetően a fatorony most a "fakitermelők" új generációjának tervrajza.
Az épület technológiája valójában meglepően egyszerű.
A két fő anyag a ragasztott rétegelt fa (glulam) és a keresztsíkosított fa (CLT). Az előbbi egymáshoz ragasztott fűrészáru rétegekből készül, a szálak azonos irányban futnak, ami így a súlyához képest nagyobb teherbírást biztosít, mint az acél és a beton. A keresztsíkosított fa olyan, mint a szuperméretű rétegelt lemez, amelynek minden rétege derékszögben ragasztva van a következőhöz. Ez így minden irányban erőssé teszi. A dupla héjú üveghomlokzat télen szigeteli, nyáron pedig hűvösen tartja a szobákat. Az acélhoz és a betonhoz képest a fa használata révén egy teljes évvel megrövidült a munka, így kétnaponta egy emelet készülhetett el. A teherautó-szállítások száma is mintegy 90 százalékkal csökkent, és gyakorlatilag nulla hulladék keletkezett a helyszínen.
Úgy tűnik, hogy a fával való építkezés pozitív hatással van az építőmunkásokra is. Egy átlagos, egyéb anyagokat használó építkezés területe zajos, mérgező, füsttel és porral teli hely, ezzel szemben azok, akik fával dolgoznak, tiszta és csöndes munkakörülmények között végezhetik feladataikat. Van azonban egy hátránya is, legalábbis a szálloda szempontjából:
A nyers fából készült falak sokkal gyorsabban szívják magukba a vörösborhoz hasonló foltokat, mint egy festett fal"
- mondja Sara Johansson, az Elite hotelcsoport munkatársa.
A hotel azonban nem csak fából készült – kicsit túlzás ezt állítani. Az ötödik emeleten ugyanis hatalmas acéllemezek vannak átcsavarozva az óriási rétegelt lemezfalakon, felfedve egy nagy acélgerenda jelenlétét - ezt arra használták, hogy a torony súlyát a kulturális központ falaira tereljék, lehetővé téve, hogy alatta oszlopmentes tér legyen. A felső két emeleten betont is használtak, hogy a torony ne lengjen túlságosan a szélben.
A város fejlett energiahálózatának részeként az épület mesterséges intelligenciát használ az energiafelhasználás nyomon követésére és a fűtési igények előrejelzésére,
valamint a környező épületekkel való kommunikációra. Az épület napkollektorai által termelt felesleges energiát például a közeli utazási központba lehet küldeni, vagy az alagsorban lévő akkumulátorokban lehet tárolni. Ha a kulturális központnak több hőre van szüksége, a szomszédos, hűtés alatt álló épületből származó többlet átvihető.
Az építészek hangsúlyozzák, hogy ugyanezt az építkezést bárhol meg lehetne ismételni, sok száz kilométerre az erdőtől. "Jelenleg azt vizsgáljuk, hogy milyen messzire tudnánk szállítani ezt az épületet anélkül, hogy a szén-dioxid-megtakarítást visszacsinálnánk" - mondja Robert Schmitz, a White Arkitekter munkatársa. "Úgy gondoljuk, hogy valószínűleg kétszer is körbe lehetne vele utazni a világot, és még mindig szén-dioxid-semleges lenne."
A fával történő építkezés elterjedését számos tényező gátolja ma még: a betongyártók lobbiereje, az innovációtól idegenkedő biztosítási ágazat, és a változástól vonakodó építési kultúra. De a jövő a faé, hiszen ez az egyetlen valóban fenntartható építőanyag - amely a szén-dioxid-megtakarításon túl a gyorsaság, az egészség és a jó közérzet terén is előnyökkel jár.
