Forrás: Új Világtudat | 2019.12.18.

Számtalan televíziós műsor és sorozat készült az UFO-k, szellemek, telepátia és egyéb természetfeletti jelenségek témájában, melyek az "igaz történeteket" igyekeztek a nézők elé tárni.

Az egyik ilyen téma az észak-amerikai és ázsiai erdők és hegyek óriás lényeivel, a nagylábúval és a jetivel történt találkozásokat öleli fel.

Fotók, videók, filmek és interjúk készültek, amelyek arra a következtetésre vezetnek, hogy létezik egy úgynevezett evolúciós "hiányzó láncszem" az emberi civilizáció történetében, és hogy ezek a lények mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az emberekkel való találkozást.

Időnként valaki talál rájuk "bizonyítékot", de eddig senki sem tett le az asztalra megcáfolhatatlan információt.

Létezik azonban egy zavarba ejtő lelet, amely Nepálban, egy távoli buddhista kolostorban található, egy ismeretlen lény skalpja és az egyik keze.

A Khumjungban, Nepál fővárosától, Katmandutól kb. 130 kilométerre keletre fekvő kis buddhista kolostorban úgy vélik, hogy ez a jeti fejbőre. A jeti a lény leggyakoribb neve, de van más neve is, attól függően, hogy Nepál vagy a Himalája melyik régiójában tartózkodik valaki.

Néha "Mirka"-nak vagy "Migoi"-nak, vagy "vad embernek," vagy "Miche"-nek, vagyis "ember-medvének" hívják. A nyugatiak 1921-ben kezdték el utálatos hóembernek hívni, miután egy brit katonatiszt eljutott a Mount Everestre az egyik korai nyugati expedícióval.

Amikor medve vagy farkas nyomait látta a hóban, a tiszt megkérdezte a serpákat, akik meghökkentően reagáltak, és elmesélték neki a hegyekben élő "vad emberek" történetét. A történetet rögzítő riporter a serpák által leírt lénynek az "utálatos hóember" nevet adta, és ez ráragadt.

A Himalájában és Dél-Szibériában az emberek évszázadok óta beszélnek a hegyekben élő vademberekről. Időnként egy szellem megnyilvánulásának tartják, vagy az ember és a medve sikertelen keresztezésének, más esetekben a jeti egy Isten.

A lényről szóló elbeszélések többnyire csodálattal töltik el a környéken élő embereket, nem pedig félelemmel. A lény visszahúzódó, és kényelmesen el tud futni vagy elrejtőzni az emberek elől.

Miután Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay 1953-ban sikeresen feljutott az Everestre, és arról számoltak be, hogy nagy azonosíthatatlan lábnyomokat láttak a hóban nagy magasságban, a jetiről szóló történetek egyre népszerűbbek lettek nyugaton.

Természetesen abban az időben Nepál, valamint a Himalája többi nemzete és régiója sokkal megközelíthetetlenebb volt, mint manapság, ami még inkább lenyűgözővé tette a jeti rejtélyét. A Hillary által talált lábnyomokat elkönyvelték azok mellett, amelyekkel állítólag az Everest korábbi sikertelen felfedezésére indult brit felfedezők találkoztak.

Edmund Hillary-t azonban nem csak a régió hegyei, hanem népei, kultúrája és meggyőződése is lenyűgözte. Természetesen a legszokatlanabb ezek közül a jeti volt. Khumjungban 1960-ban hallott az ismeretlen lény skalpjáról, amikor egy újságíróval visszatért a régióba egy expedíció során, hogy bizonyítékokat találjon a teremtmény létezésére.

Abban az időben a fejbőr egy idős asszony tulajdonában volt, aki biztonságban tartotta a falusiak számára, akik azt hitték, hogy jó szerencsét hoz nekik. Hillary haza akarta vinni, hogy zoológusok vizsgálják meg, majd visszajuttassák Nepálba.

Az idős asszony addig nem volt hajlandó odaadni, amíg Hillary meg nem ígérte, hogy adományban részesíti a helyi kolostort és az iskolát, valamint magával visz egy helyi férfit, aki megőrzi a skalpot a falu számára.

Hillary végül hazavitte a rejtélyes leletet, ahol a szakemberek megvizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy az egy helyi antilop vagy kecske bőréből készült, és koponyaszerű alakra formálták.

Ahogy megígérte, Hillary visszavitte a "fejbőrt," amikor a vizsgálat befejeződött, és visszatért az egyik gyakran látogatott helyre, amelyet a szárnyai alá vett, és számos iskola és egyéb állami projekt építésében vett részt a környék lakosságának érdekében.

A brit tudósok következtetése ellenére az egész világot lenyűgözték a fejbőrről készült fényképek, és sokan úgy gondolták, hogy ez valóban egy lény skalpja. Jelenleg a kolostorban élő szerzetesek feladata az őrzése, amit egy üvegezett tárolóban tartanak.