Nyitólap Regisztráció Belépés

Nyitólap » 2013 » Május » 5 » Kecskeméti Károly: Orbán beszéde

---

06:52:44 Kecskeméti Károly: Orbán beszéde

Forrás: Amerikai Népszava | 2013. 05. 04. A Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress – WJC) háromnapos ülést tart Budapesten. A vasárnapi megnyitón ott lesz Orbán Viktor is. A rendezvényen – amelyen a világ zsidó közösségeinek ötszáz képviselője vesz részt – megvitatják a zsidóságot globálisan érintő témákat, "a neonáci pártok előretörésének egyre aggasztóbb ügyét és a közel-keleti helyzetet”. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár hétfői tájékoztatóján elmondta, a miniszterelnök beszédet is mond a kongresszuson, ahol határozottan válaszolni kíván azokra a Magyarországot, a magyarságot és a kormányt ért vádakra, amelyekben "mindannyiunkat antiszemitának bélyegez a világ egy része”. Attól félek, hogy L. J., életében másodszor (először, amikor hároméves korában megkérdezték, mit kér a Jézuskától) igazat szólt. Orbán Viktor valóban határozottan fog válaszolni a „Magyarországot, a magyarságot és a kormányt ért vádakra” és hosszan sorolja majd, mi mindent tett ő és az ő gondoskodó kormánya, hogy az ország zsidósága végre elfelejthesse a vészkorszakot, és zavartalan nyugalomban élhessen e honban. Ám sokkal jobban félek attól, hogy – miként oly gyakran itthon és külföldön – ezúttal is meggyőzi, sőt szép jövőképbe szuggerálja hallgatóságát, és az tapssal engedi távozni ezt a sértő pontatlansággal pávatáncosnak hívott szélhámost. (Iktassuk ki végre a méltatlan hasonlatot! Felszólítom az írástudókat, egy kórosan hataloméhes politikus halandzsa szédelgéseit ne emeljék azonos szintre a természet egyik legnagyszerűbb, színpompás jelenségével!) A vendéglátó miniszterelnök a köszöntő szavait még nem olvassa, de később szinte soha nem néz fel a gondosan megírt szövegből. Részben, mert munkássága egyik legnehezebb mutatványát adja elő, biztonsági háló nélkül, részben, mert figyelmeztették, előfordulhat, hogy gúnyos, barátságtalan és megvető tekintetekkel is találkozhat. Ezúttal több szakemberrel, beszédíróval is konzultált, tudja, ügyes mentő mondatok kellenek, hiszen védhetetlen helyzetbe lavírozta magát. Egyre többen tudják alapvető felelősségét abban, hogy a Horthy-korszak óta, már az ellenzékben elkezdett, majd kormányzása három évében gátlástalanabbul irányított piszkos taktikájának következményeként a világ megint antiszemita Magyarországról beszél. Reménykedik, van néhány, talán eladható érve a jelen teljesítményéről, de a múltról is kell mondani valamit, hol kezdje? Tiszaeszlárral, a kelet-közép-európai Dreyfus-perrel nem ajánlatos, inkább udvarol, hízeleg kicsit. Kivételesen megemlékezik olyan tényekről, amelyekről nem csupán a szélsőjobb, de ő és környezete is gondosan hallgatni szokott, például a zsidóság jelentős katonai részvételéről és anyagi támogatásáról 1848/49-ben, amelyet a szegedi országgyűlés az egyenjogúság kimondásával honorált. A szabadságharc idején történt zsidóellenes atrocitásokról persze hallgat, de a meghatározó szerepről a magyar gyár-, textil-, malomipar és más, a polgárosodásunkat segítő rendkívüli munkáról kénytelen beszélni. Kényes időszak következik, a Horthy éra, amelyet buján befon Prohászka püspök és más szentéletűek munkássága gyökereiből táplálkozó zsidóellenesség. Kérdés, itt is ki mer-e jönni az egyik legarcátlanabb elméletével, miszerint a negyvennégyben haláltáborokba elhurcoltak százezreihez a magyaroknak semmi közük, hiszen megszállás alatt, kényszerítésnek engedve cselekedtek. Ez a közönség bizonyára nem hallgatná reakció nélkül, de kihagyja azért is, mert ha védekezésnek szánja, a Magyarországon 1991-ig történteket is felmentené! Inkább kisebb hazugságokat ismétel, mint például, a másokhoz viszonyítva hosszabb ideig tartó biztonságot (sehonnan nem vittek gettókba zsidókat németnélküli országból), Horthy leállította a deportálásokat (de mikor és miért?). Szálasi hatalomátvételének legitimálását szintén átlépi, hiszen akkor kilövi a vádat Károlyival szemben, akinek nagy „bűne”, hogy átadta a hatalmat (nem Kun Béláéknak!) a szociáldemokratáknak. Ötvenhatra emlékeztetni rendszerint hoz a konyhára, de az események rendkívül hézagos közismerete ellenére is túl sok az emlék és a dokumentum az azonnal felbukkanó fajvédőkről, történésekről. (Az ötvenéves nyilasok is mindössze tizenegy évvel idősebbek akkor.) Miután a szónok botrány nélkül, szerencsésen túlélte az eddigieket, kissé megkönnyebbülten kijátszhatja a végre ütősnek hitt lapjait. Természetesen a korábbi kormányzásuk idején bevezetett holokauszt emléknappal büszkélkedik először. Lehet, néhány hallgatónak új és kedves a hír. Ám ők arról sem tudnak, hogy elkerülendő a filoszemitizmus vádját, a közelmúltban, ma már teljhatalomban, hírhedten rasszista írókat is beemeltek a nemzeti alaptantervbe. Egyikük, aki képviselőként a nyilas időket is végig buzgólkodta, aki Hitler- és Göbbels-rajongó, annyira kedvencük, hogy újratemetésén az Országgyűlés elnöke búcsúztatta, kiemelve, boldog az a nemzet, akinek ilyen nagyszerű fia született. Nem maradhat ki a Terror Házának nevezett propagandaközpontjuk sem, megkímélve hallgatóságát olyan súlytalan tényektől, miszerint a náci és nyilas bűnöket jelentéktelennek mutatják a kommunizmusé mellett a folyamatosan odaszervezett diákságnak. Jó lenne, de nem lehet hallgatni a világsajtóban is egyre gyakrabban felbukkanó itthoni, az európai közösségben példátlan és szégyenletes eseményekről. Orbán Viktor különös gondossággal készült a végjátékra, tudja, mások előtt is egyértelmű, itt már valóban az ő korszakáról van szó, teljhatalma van, felelős mindenért. Megismétli, amit ő is, munkatársai is szajkóznak rendületlenül: a kormányzat elkötelezetten üldözi a rasszizmus legkisebb megnyilvánulását is, a kisebbségeknek semmi oka a félelemre. Nem tagadja a szélsőjobb veszélyt, de annak oka elsősorban a korábbi nyolc év országromboló politikája, az eladósodás és a világválság miatti szegénység. A nemzet, benne a zsidóság szerencséje, hogy pártja három évvel ezelőtt lehetőséget kapott egy új, gazdag és boldog ország felépítésére, szent küldetésüket bizonyára folytathatják, hiszen egyre nyilvánvalóbb, a nép velük van. Nagyjából ennyit jósolunk. Kedves Vezetőnk érzi, ezúttal ajánlatos minél előbb távozni. Mielőtt mi is megtennénk, két nagy, az egész témahalmazt befedő hazugságot fontos megemlíteni. Orbán gyakran azzal védekezik, ha a szélsőjobb iránti gyengeséggel vádolják, hogy a magyar jelen kényszeríti erre. Nem hagyhatja figyelmen kívül az ország állapotát és az előítéletesség jelenlétét, ki kell fognia a szelet a Jobbik vitorlájából, meg kell akadályozni markánsabb politikai jelenlétét. Ocsmány, átlátszó mellébeszélés! A kétségtelenül egyre magabiztosabb és pökhendibb szélsőséget már régen töredékére lehetett volna zsugorítani, ha Orbán az első komolyabb jelzéskor vállalja az azonnali és kellőképpen szigorú, közös elhatárolódást tőle, ahogy az szokás az EU más országaiban. Csöndben maradt, vagy késve, akkor is lagymatagon reagált. Ez táncrendjének az egyik legvisszataszítóbb sora. Ha nem érezné fontosnak, hogy magához édesgesse a ma még az árpádsávos zászlóért rajongókat, a közmédiájában, fő műsoridőben megmutathatná annak dicstelen szerepét az ország 44/45-ös kirablásában, a főváros elpusztításában. Ehelyett szinte napi megjelenést biztosít azoknak a „szakembereknek”, akik a Magyarország elleni (zsidó) világ-összeesküvésről győzködik a nagyérdeműt. Vagyis arról, amiről teljesen azonos a véleménye Vona Gáboréval. Nincs megfelelő törvényi szabályozás az „Adj gázt!” típusú szégyenségekre? Naponta szavaznak meg újabbakat a legelképesztőbb témakörökben és ellentmondást nem tűrően. Micsoda cinizmus! S végül a Horthy-rendszer restaurációjáról, annak a korszaknak a majmolásáról, amelynek Magyarországát az Európai Unió parkolójába sem engedték volna be. A kongresszus tisztelt résztvevőinek nyilván büszkén mutatják meg a vendéglátók a Parlament előtti tér átépítését. Pontosan úgy néz majd ki, mint annakidején, amikor a rokonaikat bevagonírozták.

1 2 3 4 5 Kategória: Kommentár | Reakció | Vélemény | Megtekintések száma: 659 | Hozzáadta: georgio | Tag-ek(kulcsszavak): Budapest, orbán beszéd, zsidó világkongresszus | Helyezés: 0.0/0