Orbán Viktor vasárnap reggel, miután leszavazott saját magára, odaállt az újságírók elé, és a Telex "maradhat-e a rezsicsökkentés" kérdésére azt a választ adta, hogy a választás után majd szembenéz a kérdéssel. A választásnak vége, Orbán ismét elsöprő győzelmet aratott, záros határidőn belül tehát foglalkoznia kell a problémával.

A miniszterelnök később, április 6-án tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján megismételte, ő azt szeretné, ha a rezsicsökkentést jelenlegi formájában (vagyis a jelenlegi árakon) meg lehetne őrizni. De lehet, hogy a kibontakozó válságban, az elszállt energiaárak mellett ez nem fog menni. Arra ellentmondásos választ adott, mitől függ, marad-e a rezsicsökkentés, és hogy ez mikor derül ki. Egyrészt a gazdasági növekedést említette - ez biztosan kisebb lesz a vártnál, de egyelőre valóban csak nagy bizonytalansággal dolgozó előrejelzések vannak arra, mennyivel. Másrészt azt mondta, három javaslata van a többi EU-s vezetők számára, amelyekkel lejjebb lehetne szorítani a piaci energiaárakat:

• függesszék fel a fosszilis energiák megadóztatását,
• a villamosenergia ára ne legyen összekapcsolva a földgáz árával,
• szüntessék meg, hogy kötelező bioüzemanyagot kelljen bekeverni a sima üzemanyagok mellé.

Ha ezeket az unió meglépi, Orbán szerint a rezsicsökkentés tartható. Ez előre vetíti, hogy ha az EU nem hozza meg ezeket az intézkedéseket, és a kormány (akár ettől teljesen függetlenül) kénytelen lesz emelni a lakossági fogyasztói energiaárakat, akkor "Brüsszel" lesz a bűnbak. Hogy a fentiek közül mit sikerül kikönyökölni, és az milyen hatással lesz a gázárakra, az a jövő zenéje, most annyi mindenesetre elmondható, hogy a rezsicsökkentés nagyobb bajban van, mint politikai termékként való 2012-es bevezetése óta valaha.

Üres a kamra

Számtalan cikkben foglalkozott azzal a sajtó kormánymédián kívül eső része, hogy a Fidesz választást megelőző, tavaly kezdődött gigantikus osztogatása milyen terheket ró a költségvetésre, aztán a Központi Statisztikai Hivatal előrukkolt a kormányzati szektor 2021. évi hiányának előzetes adataival, melyek szerint a lyuk 3736 milliárd forintnyi volt, ami a GDP 6,8 százalékának felel meg. Ezek az előre betervezettnél jobb adatok, a hiánycél 3860 milliárd forint, a GDP 7,5 százaléka volt, de túl sok ok nincs az örömre, mert a hiányt úgy sikerült összehozni, hogy a GDP közben tavaly robbanásszerűen, 7,1 százalékkal nőtt a koronavírus-krachból visszapattanva.

Ekkora növekedésre azonban idén még a legoptimistábbak sem számítanak. Varga Mihály már két héttel ezelőtt le is nyilatkozta, hogy az infláció súlyosbodása és a romló növekedési kilátások miatt a választás után át kell írni a költségvetést, a háború okozta gazdasági nehézségekhez és károkhoz kell igazítani a magyar államháztartást. Az osztogatás után most óriásit kell húzni a nadrágszíjon.

Megvédeni bármi áron

A választási kampányban a kormányoldaltól egyebek mellett megtudhattuk, hogy az ellenzék háborút akar, és eltörölné a rezsicsökkentést, míg a Fidesz-KDNP garantálja a békét, és azt, hogy a lakosság továbbra is fikszált áron kapja a gázt - ami nem mellesleg többségében Oroszországból jön. Ez a két fő üzenet maradt meg a kampányfinishre, ez is jelzi, hogy a rezsicsökkentés szent és sérthetetlen - azaz a kormányoldal belsős kutatásai megmutatták, hogy a megfizethető fűtés a szavazóik egyik top prioritása.

Jelen helyzetben mellékes, de nem árt tudni, hogy a rezsicsökkentés, vagyis az, hogy a lakosság hatósági áron kapja a gázt - és például a villanyt, távhőt is - nem a Fidesz találmánya, ez korábban is így működött, a "népnyúzó" Gyurcsány-érában is. Így aztán pláne különös megoldás lett volna az ellenzéktől, ha hatalomra kerülése esetén "eltörölte volna" azt. A korábbi kormányoknak egyszerűen csak nem jutott eszébe, hogy politikai termékként adja el ezt az általánosan bevett intézkedést.

Több helyütt téma volt, hogy a rezsicsökkentést finanszírozni idén iszonyatos teher lesz, és a helyzet súlyosságát jelzi, hogy erről nemcsak a független média cikkezett, hanem a Világgazdaság is. Ráadásul a kormányközeli KESMA gazdasági napilapja a korábbi becsléseknél is borúlátóbban azt írta, idén a 700–800 milliárd forintot is elérheti a rezsicsökkentés fenntartása. Mindezt úgy, hogy a lakossági- és a világpiaci gázár közti különbözetet fedező MVM Energetika Zrt.-ben szilveszterkor 208 milliárd forintos tőkeemelést hajtottak végre, így az állami vállalat alaptőkéje 796,612 milliárd forintra nőtt. Erre minden bizonnyal a világpiaci gázár iszonyatos elszállása miatt volt szükség.

A VG a kormány fiskális politikájára rálátó forrásai szerint a 7-800 milliárdos rezsicsökkentési teher fedezetére legfeljebb beruházások átütemezése jöhet szóba, a családtámogatás és a 13. havi nyugdíj továbbra is védettek. A "beruházások átütemezése" virágnyelven a megszorításokat jelenti, ilyenből tavaly decemberben már bemutatott egy több mint 1000 milliárd forintost a kormány, előbb 350 milliárdot zároltak az idei költségvetésből, majd karácsony előtt még 755 milliárdot. Részletesen nem fejtették ki, hogy a visszatartott pénzeket mi helyett mire fordítanák, de annyi azért tudható, hogy a karácsonyi pakkban mások mellett ott van Egészséges Budapest Program több mint 13 milliárdja - esélyes, hogy a fővárosi egészségügyi fejlesztésekből semmi sem fog idén megvalósulni.

Nem az, aminek látszik

A rezsicsökkentésről alapvetően azt kommunikálja a kormány, hogy a magyaroknak minden egyes hónapban megéri. Ez nem igaz, mert a gáz szabadpiaci ára hullámzó, olykor alacsonyabb, mint a fikszált magyar ár, ilyenkor a lakosság bukik a rezsicsökkentésen. Az elmúlt évek trendje az árcsökkenés volt az Európában irányadó holland gáztőzsdén, miután az USA palagáz-forradalma megnövelte a kínálatot a piacon, így leszorította az árakat.

A leszorításból aztán beszakadás lett, amikor beköszöntöttek a koronavírus miatt elrendelt korlátozások, a mélypontról viszont később, a gazdasági újraindítással az égbe lőtt a szabadpiaci gázár, mert a megugró keresletet nem tudta fedezni a kínálat, leegyszerűsítve azért, mert a dinamikusabban újraindító Ázsia felszívta az amerikai gázexport jelentős részét, miközben Európában akkor épp kevés gáz volt betárazva. Ehhez az is hozzájárult, hogy az oroszok vélhetőleg maguk is feljebb nyomták az áraikat, hogy ezzel kényszerítsék ki Németországból a tavaly őszre már üzemkész Északi Áramlat 2 gázvezeték működési engedélyeit - ezeket a mai napig nem kapták meg, és a háború miatt, úgy tűnik, jó ideig nem is fogják. Mindezek miatt tavaly őszre 16 hónap alatt a huszonnégyszeresére emelkedett a földgázár Európában. Ekkor már nagyon is megérte a magyar lakosságnak a rezsicsökkentett gáz.

A gázhelyzet az év elején tovább eszkalálódott, így hát - miután újabb 15 évre elköteleztük magunkat az orosz gáz mellett - Vlagyimir Putyin február elején arról beszélt, hogy "ma Magyarország az európai piaci árnál ötször olcsóbban vásárol orosz gázt.” Ez abban a pillanatban igaz lehetett, de nagyon úgy tűnik, hogy a megállapításból kimaradt néhány lényeges információ. Az orosz-magyar gázszerződés kondíciói titkosak, de nemrég a Népszava a KSH külkereskedelmi adataiból kiszámolta, hogy valójában nincs olyan, hogy a világpiacinál olcsóbban érkezne hozzánk az orosz gáz, ehelyett az orosz fél a gáz tőzsdei árának alakulását két hónapos késleltetéssel vezeti át a saját áraira. Szerintük időszakosan tehát valóban van olyan, hogy olcsóbb nekünk az orosz gáz, később viszont feljebb szökik az ára - miközben a világpiaci gázár akár épp lejtmenetbe kerülhet. Januárban - néhány eurócent "kedvezménytől" eltekintve - pontosan ugyanannyiba került Magyarországnak az orosz gáz, mint amennyibe a holland tőzsdén beszerzett gáz került volna.

Ugyanerről beszélt a G7-nek több szakértő is, akik szerint nem az a kérdés, hogy az orosz gáz ára a tőzsdei gázéhoz van-e kötve, hanem az, hogy hogyan. Szerintük azért az időeltolódásos követésen túl lehet az némileg kevesebb vagy több is, "a magyar fél alkupozíciójától függően." Az persze továbbra is igaz, hogy az árhullámzásból a magyar családok semmit sem érzékelnek, az az MVM-en csattan. A lap szerint idén januárban a rezsicsökkentett lakossági gáz köbméterenkénti ára 66 forint volt, míg ugyanekkor az orosz importgáz átlagára 270,11 forint.

A különbözetet kell az államnak kifizetnie - az adófizetők pénzéből.

Orbán Viktor az április 6-ai sajtótájékoztatón nem cáfolta, hogy kedvezményes helyett világpiaci árat fizetünk az orosz gázért. A miniszterelnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az új hosszú távú gázszerződésben egy bonyolult képlettel meghatározott ár "jobb", mint a régi volt. Ezt már Szijjártó Péter külgazdasági miniszter is mondta, mikor bejelentette az új szerződés megkötését. Sajnos mivel mind az új, mind a régi szerződés titkos, nem lehet megállapítani, igazat mondanak-e. Az elemzők és az iparági szakértők nagy része úgy véli, a régi szerződésben az ár a kőolaj világpiaci árához volt indexálva, míg a mostaniban a TTF holland gáztőzsde áraihoz.

Ha a gázárakra vonatkozó cáfolat elmaradását beismerésként értelmezzük, akkor a miniszterelnök némileg ellent is mondott önmagának: amikor "békemisszión" járt Moszkvában arról beszélt, a rezsicsökkentés az orosz gázon múlik. Azt mondta, hogy ha van orosz gáz, van rezsicsökkentés, ha nincs orosz gáz, nincs rezsicsökkentés. Ám ez nem igaz, ha az orosz gáznak valójában nincs árelőnye a piaci, tőzsdei árakhoz.

Az érinthetetlen gázvezeték

Amikor Oroszország február végén lerohanta Ukrajnát, prioritássá vált Európában az orosz energiahordozókról való leválás. Ez az olaj esetében viszonylag könnyebben megoldható - Orbán Viktor és a Mol álláspontjával szemben valószínűleg Magyarországnak sem kellene belerokkannia - , de

az orosz gázt lecserélni már sokkal nagyobb feladat lenne, mivel a csövön érkező orosz földgázt leginkább az USA-ból és Katarból érkező cseppfolyósított gázzal lehetne kiváltani, ehhez pedig a kontinensen még nem épült ki kellő mértékben az infrastruktúra.

Litvánia a kevés kivételek egyike, ők áprilistól már nem vesznek több orosz gázt, és az importot a „Függetlenség” nevű LNG-terminállal oldják meg.

hvg.hu HVG Kiadó Zrt.

Tényleg belerokkannánk, ha nem jönne több orosz olaj és gáz?

A miniszterelnök és a Mol vezére szerint hosszú évekbe és óriási vagyonokba kerülne, ha át kellene alakítani új olajtípusok feldolgozására az orosz olajra belőtt magyar finomítókat. Csakhogy a világpiacon vannak az orosz olajhoz nagyon hasonló alternatívák is, melyek feldolgozását meg lehetne úszni komolyabb átkalibrálások nélkül is.

Elolvasom a cikket itt: hvg.hu >

Az orosz gázról való leválás így Európában egyelőre leginkább szavak szintjén, vagyis célkitűzések formájában történik - Magyarország esetében a függetlenedés szakértők szerint "legalább egy évtizedet" venne igénybe. Nem csoda, hogy az egymillió egyéb EU-s szankcióval szemben egészen eddig komolyan nem is merült fel az unióban az orosz energiaimport szankcionálása - a magyar kormány kommunikációjában mindenesetre már hangoztatta, hogy "az energiapiaci szankciók aránytalanul nagy terhet jelentenének Magyarország számára”.

A nyomás azonban nő, és a borzalmas háborús atrocitásokat látva az orosz gázcsapot eddig kesztyűs kézzel tekergető országok közül egyre többen kezdenek el embargót követelni az orosz gázimportra, köztük több német politikus is. A kedélyeket azonban gyorsan lehűtötte a Deutsche Bank vezérigazgatója, aki arról beszélt, hogy érzelmileg meg lehet ugyan érteni minden embargóra vonatkozó felhívást, de ha ezt meglépnék, akkor az nagy valószínűséggel a német gazdaságot, és minden bizonnyal az európai gazdaságot is recesszióba taszítaná. Christian Lindner német pénzügyminiszter hétfő délután tovább hűtötte a kedélyeket, azt nyilatkozta, hogy "ebben a pillanatban" nem lehetséges az orosz gáz leállítása.