Forrás: 444.hu   Boros Juli | 2022.06.19.

2017-ben Omar el-Basír, Szudán akkori diktátora Szocsiba utazott. Vlagyimir Putyinnal találkozott, akiben szövetségest keresett. Ekkor már látszott, hogy közel három évtizede fenntartott autokrata rendszere meggyengült, ezért úgy határozott, Moszkva segítségéért cserébe felajánlja országát az orosz elnöknek, mint „kulcsot Afrikához”. Putyin meglátta a lehetőséget és rábólintott.

A diktátor barátja

Háromszáz kilométerre Szudán fővárosától, Kartúmtól, a sivatag mélyén szigorúan őrzött telep van. Aranyércet dolgoznak itt fel, de hogy pontosan kik, senki se tudja. A helyiek csak úgy nevezik, „az orosz cég”. Az aranybánya és a feldolgozóüzem valójában minden jel szerint az egyre erősebb Wagner csoport, a hivatalosan nem is létező orosz zsoldossereg kiterjedt birodalmának része. A sereg és a csoporthoz köthető bányavállalatok Putyin közeli szövetségese, az oligarcha Jevgenyij Prigozsin irányítása alatt állnak. A New York Times legfrissebb, Oroszország szudáni térnyeréséről szóló cikke alapján a helyi politikusok támogatásával működő aranybánya újabb bizonyíték arra, hogy az orosz jelenlét Afrikában egyre aggasztóbb méreteket ölt.

Hiába házalt Putyinnál, Basír számítása végül nem jött be: 2018 decemberében tüntetések kezdődtek, a következő év tavaszán börtönbe vitték a diktátort. Basír bukása után az emberek békés felvonulásokon tüntettek a demokratikus átmenetért: őket lőtték halomra aztán 2019 júniusában Kartúmban.

2019 októberéig katonai-civil tanács irányította az országot, de annak vezetője, Abdel-Fattáh al-Burháni tábornok megpuccsolta az átmeneti kormányt, és bejelentette, hogy hamarosan új, „technokrata kormányt" alakítanak. Novemberben megállapodás született a katonai vezetőkkel arról, hogy a miniszterelnök visszatérhet a hatalomba, de idén januárban lemondott, ezzel pedig teljesen a hadsereg kezébe került a hatalom.

Az orosz cég

A Wagner csoporttal csak 2018-ban kezdett komolyabban foglalkozni a sajtó, miután egyik egységük egy olyan kurd katonai bázist támadott Szíriában, ahol amerikaiak szolgáltak. A szervezet, ami nem is önálló entitás, hanem egy letagadott hálózat Putyin kezében, az orosz elnök ambícióit szolgálja olyan helyeken, ahol Oroszország támogatottsága viszonylag magas. Bár a csoport csak néhány éve került a figyelem középpontjába, 2013-ban már jelen voltak Szíriában, 2014-ben pedig fontos szerepük volt a Kelet-Ukrajna ellen indított támadásban. A brit hírszerzés szerint az elmúlt hónapokban legalább ezer fegyveresük tűnt fel újra Ukrajnában.

A Wagner mozgását és akcióit minden jel szerint Jevgenyij Prigozsin irányítja, az orosz oligarcha, akit Putyin séfjeként ismernek, és aki ellen azért emeltek vádat az Egyesült Államokban, mert megpróbált – a közösségi média segítségével, trollhadsereg bevetésével – beavatkozni a 2016-os elnökválasztásba.

2017-ben a csoport megjelent Afrikában, ahol a zsoldosok nagyon fontos szerephez jutottak, elsősorban a konfliktusokkal küzdő országokban, így Líbiában, Mozambikban, a Közép-afrikai Köztársaságban, de legfőképp Maliban. Tavaly decemberben tizenöt nyugati hatalom jelentette be, hogy Moszkva segítségével a Wagner csoport fegyvereseket vonultatott fel Maliban, de a junta ezt tagadta. A zsoldosokat többször is az a vád érte, hogy civilekkel kegyetlenkedtek.

Aranybánya

A Wagner csoport nemcsak katonákból áll, annál sokkal súlyosabb polip Afrika testén. A New York Times a cikkében arról ír, elég egy pillantást vetni szudáni tevékenységükre, hogy kiderüljön, milyen messzire elér a kezük. Szudán Afrika harmadik legnagyobb aranykitermelő országa, és konfliktusból is van ott elég. Ebben pedig Putyin meglátta a lehetőséget.

A Wagner jól jövedelmező bányakoncessziókat szerzett meg, ami rengeteg aranyat jelent. Annyira sokat, hogy ez akár 130 milliárd dollárral növelheti meg Moszkva aranykészleteit. A szám azért is aggasztó, mert ebből úgy is tudják finanszírozni az Ukrajna elleni háborút, hogy érvényben maradnak a meghozott szankciók.

Kelet-Szudánban, a Vörös-tengeren haditengerészeti támaszpont felállítását sürgeti a Kreml, ezt is segíti a Wagner csoport nyomulása és befolyása. A bázison nukleáris meghajtású hadihajók állomásoznának. Nyugat-Szudánban is megtelepedtek, innen irányítják a szomszédos országokban folytatott műveleteket.

Az októberi puccs óta még szorosabb a Wagner csoport és Szudán de facto katonai irányítója, a legjelentősebb milícia, a Rapid Support Forces vezetője, Mohamed Hamdan Dagalo (vagy ahogy általában hívják, Hemeti) kapcsolata. A tábornok februárban, az Ukrajna elleni agresszió első napjaiban Moszkvába látogatott. A Wagner csoport katonai segítséget adott Hamdannak, és segítette a biztonsági erőket a nem túl erős, alulról építkező, a demokratikus átalakulást szorgalmazó mozgalom leverésében.

Samuel Ramani, aki az angol biztonsági agytröszt, a Royal United Services Institute kutatója, és nemrégiben az oroszok afrikai térnyeréséről írt könyvet, a New York Timesnak azt mondta, „Oroszország a kleptokráciából, a polgárháborúkból és a belső konfliktusokból táplálkozik Afrikában, betölti azokat az üres helyeket, amikkel a Nyugat nem foglalkozik". Szerinte Szudán tipikusan olyan ország, amilyenekre a Wagner csoport utazik.

Putyin séfje

Prigozsin fedőcégek egész hálózatát tartja fenn, és konzekvensen tagadja, hogy ő irányítaná a csoportot. Magánrepülőn járja be Afrikát, elnökökkel, junták vezetőivel tárgyal, és hiába titkolja, minden jel arra mutat, ő a felelős azért, hogy a zsoldosok egyre komolyabb befolyásra tesznek szert a kontinensen.

A washingtoni Center for Advanced Defense Studies nonprofit szervezeten keresztül megszerzett orosz és szudáni dokumentumok, nyugati és szudáni tisztviselőkkel készített interjúk alapján egyértelmű, hogy a Kreml Szudán aranyára utazik.

Az amerikai külügyminisztérium május 24-ei közleményében arról írtak, a Wagner csoport Oroszország térnyerése érdekében dezinformációs kampányt folytat több afrikai országban, főleg Maliban, és az egészet Prigozsin irányítja és finanszírozza.

2017-ben, nem sokkal azután, hogy Putyin és Basír Szocsiban megállapodtak, egy új szudáni vállalat, a Meroe Gold által felvett orosz geológusok és mineralógusok érkeztek Szudánba – ez a Dossier Center, Mihail Hodorkovszkij egykori orosz oligarcha által alapított Putyin-ellenes szervezet által megszerzett és a Center for Advanced Defense Studies kutatói által ellenőrzött repülési adatokból derült ki.

A Meroe Gold ellen, amit az amerikai pénzügyminisztérium szerint szintén Prigozsin irányít, 2020-ban szankciókat vezettek be. A Meroe szudáni igazgatója, Mihail Potyepkin korábban az Internet Research Agency, a Prigozsin által finanszírozott trollgyár alkalmazottja volt, és azzal vádolják, hogy bele akartak avatkozni a 2016-os amerikai elnökválasztásba.

A geológusok után tisztviselők érkeztek, akik tárgyalásokba kezdtek arról, hogy a fentebb említett orosz haditengerészeti támaszpontot létrehozhassák. Vámhivatali dokumentumok szerint a Meroe Gold a következő másfél évben 131 szállítmányt küldött Szudánba, ezek egy része bányászati és építőipari felszerelés volt, de katonai teherautók, kétéltű járművek és két helikopter is érkezett az országba. Az egyik helikoptert egy évvel később lefényképezték a Közép-afrikai Köztársaságban, ahol a Wagner zsoldosai védték az ország elnökét, és ahol Prigozsin gyémántbányászati koncessziókat szerzett. Az országban a Wagner után kutató orosz újságírókat 2018 júliusában rejtélyes módon gyilkolták meg.

Közben Basír helyzete egyre ingatagabb lett. 2018 végén, amikor a tüntetések elkezdődtek, a Wagner csoport tanácsadói arra biztatták a diktátort, hogy kezdjen lejárató kampányt a tüntetők ellen a közösségi oldalakon. Azt is javasolták, hogy néhány tüntetőt nyilvánosan végezzenek ki. Aztán Basír bukása után gyorsan átálltak, és egy héttel később már a katonai vezetés embereit utaztatták Moszkvába, köztük Hamdan tábornok egyik testvérét.

Hat héttel később, 2019. június 3-án Hamdan csapatai halomra lőtték a tüntetőket Kartúm központjában. Június 5-én Prigozsin cége, a Meroe Gold 13 tonna rohamrendőrségi pajzsot, sisakokat és gumibotokat importált egy Hamdan tábornok családja által ellenőrzött vállalat számára – ez is vámhivatali iratokból és céges dokumentumokból derült ki.

Közben az oroszok dezinformációs kampányt indítottak a közösségi oldalakon, többek közt hamis fotókkal próbálták növelni a megosztottságot az országban. De a fő cél végig a szudáni arany megszerzése volt.

Orosz arany

A Nílus partján, Kartúmtól északra fekszik al-Ibediyya. Az emberek ide viszik az aranyban gazdag kőzetet, amit a sivatagban bányásznak, és itt nyerik ki belőle higanyos, az egészségre komoly kockázatot jelentő technikával az aranyat. Ipari üzemekben persze jóval fejlettebb módszert alkalmaznak, ami sokkal nagyobb profitot is jelent. Az egyik ilyen üzemet, a legnagyobbat a Meroe Gold üzemelteti.

A New York Timesnak az aranykereskedők azt mondták, az oroszok megjelennek a városi piacon, mintát vesznek és aranyat vásárolnak, és akár 3600 dollárt is fizetnek egy kilenctonnás kamionnyi ércért. Azt is mondták, hogy ezeket az oroszokat néha Hamdan tábornok katonái kísérik. A lap oknyomozó csapata megpróbálta megközelíteni a Meroe Gold üzemét, ebben egy szudáni mérnök volt a segítségükre. Azonban amikor a kapuhoz közelítettek, recsegni kezdett a rádiója, és valaki orosz nyelven üzent. Aztán megjelent egy kisbusz, a mérnököt magukkal vitték, az újságírókat pedig megkérték, hogy távozzanak.

2011-ben Dél-Szudán elszakadt, és magával vitte az ország olaját. Ezután Szudán aranytermelése ugrásszerűen megnövekedett, de az egész iparág csupán néhány kiválasztott kezébe került. Szakértők és szudáni tisztviselők szerint Hamdan tábornok családja uralja az aranykereskedelmet, és a termelés hetven százalékát kicsempészik az országból, nagy részét az Egyesült Arab Emírségeken keresztül. Nyugati források szerint valószínű, hogy az orosz aranyat csempészik így, hogy ne kelljen adózniuk utána. A szudáni arany egy része közvetlenül Moszkvába kerülhet.

2021 februárja és júniusa között a szudáni korrupcióellenes szervezet tizenhat olyan orosz teherszállító repülőt követett nyomon, amelyek a szíriai Latakiából érkezve szálltak le Port Szudánban, Szudán északkeleti részén, a Vörös-tenger partján. Néhány járat, amit az orosz hadsereg üzemeltetett, Moszkva közeléből indult.

Azt gyanították, a gépeket aranycsempészetre használják, ezért 2021. június 23-án razziát tartottak az egyik repülőn, mielőtt felszállhatott volna. Azonban mielőtt felbontották volna a rakományt, egy szudáni tábornok közbeavatkozott. A gépet a repülőtér katonai részlegébe szállították, és néhány órával később átvizsgálás nélkül elindult Szíriába. A korrupcióellenes szervezetet öt hónappal később, az októberi puccs után felszámolták.

Oroszországból szeretettel

2016 óta az Egyesült Államok több szankciót vetett ki Prigozsin és hálózata ellen, az FBI pedig 250 ezer dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki olyan információt ad át, melyeknek köszönhetően letartóztathatják a férfit. De Prigozsin nem aggódik. Tavaly 198 tonna élelmiszert adományozott szudáni rászorulóknak. A csomagokon az alábbi felirat volt: „Jevgenyij Prigozsin ajándéka”. Ami még hátborzongatóbb, hogy hozzátették: „Oroszországból szeretettel”.

A Meroe Gold az egyik leányvállalatán keresztül adományozott 28 tonna Oroszországból importált süteményt. A segélyt szétosztó jótékonysági szervezet vezetője azt mondta, Prigozsin ragaszkodott hozzá, hogy az élelmiszerekből 10 tonnát Port Szudánba küldjenek, oda, ahova a haditengerészeti bázist tervezik az oroszok. Pedig vannak régiók, ahol sokkal jobb helyre került volna az adomány.

Nyugati források szerint a Wagner csoport szervezte meg Hamdan tábornok februári moszkvai útját is az Ukrajna ellen indított háború előestéjén. Papíron azért érkezett az orosz fővárosba, hogy az országnak nyújtott gazdasági segélyről tárgyaljanak, de meg nem erősített értesülések szerint valójában aranyrudakat vitt a gépen, és azt kérte az oroszoktól, hogy segítsenek fegyveres drónok beszerzésében. Egy héttel később, amikor visszatért Szudánba, azt mondta, „nincs problémája” azzal, ha Oroszország haditengerészeti bázist nyit a Vörös-tengeren.