Forrás: Horgászat - www.horgaszat.com | 2014.07.25.

ávolság... egy régi változó az eredményes pontyhorgászat több ismeretlenes egyenletében, mely napjainkban egyre kiemeltebb figyelmet érdemel. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért akarunk mi pontyhorgászok egyre távolabb horgászni a parttól? Bár kicsit továbbgondolva a kérdés úgy pontosabb: Miért akarunk távolabb horgászni a többiektől? Az átlagostól, a megszokottól való eltérés meglepő eredményeket hozhat, ez érvényes a meghorgászott távolságra is! Ha egy vízen a horgászok nagy többsége jellemzően a 100-120 méter közötti távot horgássza meg, kimagasló eredményt érhetünk el, ha mi ugyanezt 140 méterre tesszük.

Olyan vizeken, ahol, behordásra és etetőhajó használatra sincs lehetőség, valóban a távolság lehet a siker záloga? Azt kell mondanom, hogy igen! De azért mégsem ilyen egyszerű ez. Ha van olyan törés vagy víz alatti akadó, amelyet előszeretettel látogatnak a pontyok, akkor érdemes ott is próbálkozni, még akkor is, ha ez közelebb van a parthoz. Azonban azokon a mesterségesen kialakított, teljesen egyenletes mederfenékkel rendelkező tavakon, ahol ilyen víz alatti haltartó helyek nincsenek, a távolság az, ami eredményesebbé teheti a horgászatot.
A kellő távolság eléréséhez azonban szükséges a jól megválasztott és összehangolt felszerelés - ennek határai végesek -, és egy ügyes horgász. Az utóbbi, azaz egy horgász "ügyessége" dobótechnikája, végszereléke és minden olyan aprónak tűnő praktikája, amely eredményessé teheti, fejleszthető. Nem véletlen a mondás, "jó pap is holtig tanul". Úgy gondolom, ez a horgászatra is teljesen igaz. Azonban, ha a felszerelés nem a kitűzött célnak megfelelő, abból maximum újat vehetünk. Éppen ezért a vízpartokon és minden más fórumon is keresem azt, ha valaki egy adott felszereléssel nagyobb távolságot tud elérni, mint én, mert az azt bizonyítja számomra, hogy a felszerelésben még van tartalék és a különbség bennem rejlik, amit gyakorlással tudok fejleszteni és nem új felszerelés vásárlásán kell gondolkoznom. Ezért, ha valakinek a 140 méteres táv a kitűzött cél, annak garantálhatom azt, hogy a Cormoran Carpforce 3,9 m-es 3,5 lbs botjával és a Cormoran BBS 7PiF orsóval elérheti .

Ha erre a távra úgy gondolunk, hogy fogunk egy botot orsóval és a zsinór végére egy végólmot kötünk, majd azzal próbáljuk meg elérni, lehet, nem tűnik olyan nehéz feladatnak. De ha figyelembe vesszük azt, hogy ezt a 140 métert egy felcsalizott végszerelékkel, változó időjárási viszonyok mellett is el akarjuk érni, már egy kicsit másként hangzik. Sőt tovább megyek, a meghorgászni kívánt távolságot nem csak az határozza meg, hogy a csalinkat milyen messzire tudjuk bejuttatni, hanem az is, hogy mi az a táv, amit partról pontosan meg is tudunk etetni. Ha ezek összességét nézzük, akkor máris komolyabbnak hangzik a 140 méter.
A pecát az egyik kedvenc vizemre a Harsányi horgásztóra terveztem. Volt egy kis „elszámolnivalóm" a tóval, mert egy kora tavaszi randevún egy nagyon szeszélyes és halban szegény arcát mutatta, miközben tudtam, hogy hihetetlen halállománnyal rendelkezik. Szerencsére most kegyesek voltak hozzám az égiek.
Mivel a tó körbehorgászható és nincs olyan haltartó hely vagy kíméleti rész, amely el lenne zárva a horgászok elől, a halak az évek alatt „rájöttek" arra, hogy a tó közepén találnak menedéket. Itt van az a hely, ahol még nem érte őket a megakasztás kellemetlen élménye. Ezért ha valaki beljebb tud horgászni, úgymond behorgászik ebbe a „kíméleti" részbe, jóval eredményesebb lehet.
A Cormoran a termékpalettájával szinte teljes spektrumban lefedi a horgászat különböző ágazatait, de ami nekünk, pontyhorgászoknak a legérdekesebb, az a ProCarp család, ebben minden megtalálható, ami a pontyhorgászathoz szükséges. Jelenlegi tesztalanyomat is ebből a családból választottam. A Cormoran Carpforce 390 cm-es 3.5 lbs botját és ehhez a Cormoran BBS 7PiF 4500-as orsót, melyet 0.27-es zsinórral töltöttem fel. Igyekeztem a dobós horgászatra optimalizálva kiválasztani a felszerelést, ezért esett a választásom a 390 cm hosszra és 3.5 lbs tesztgörbére. Azonban az orsóválasztásnál kicsit könnyelmű voltam a Cormoran BBS 7PiF 4500-as orsó paraméterei alapján tökéletesen megfelel a pontyhorgászatra, első gyorsfékes rendszerével könnyen beállítható a kívánt nyelető, illetve a fárasztás fékereje, de fizikai méretei inkább egy könnyed, partközeli pecához teszik alkalmassá. Ugyanebből a típusból az 5500-as modell már egy jobb választás lett volna, de véleményem szerint egy hosszított dobbal és nagyobb dobátmérővel rendelkező orsóval még többet ki lehetett volna hozni a botból. Az embernek azt is el kell ismernie, ha nem a legjobb döntést hozza meg...

Az egyszerűség híve vagyok, ezért a végszerelékemet sem bonyolítom túl. Bemutatom egyik kedvenc végszerelékemet, amit már évek óta megelégedéssel használok. Ezzel volt a legkevesebb problémám, nagyon ritkán gubancolódik össze dobásnál, így minimalizálható egy felakadt horogelőke miatti hiábavaló várakozás, ami nagyon fontos dolog a dobós horgászatnál.
Lássuk mi szükséges az elkészítéséhez:

A kellékek

A végszerelékeim elkészítéséhez általában Leadcore-t használok, ez jelen esetben a Procarp camou 45 lbs leadcore-ja. Ennél a legjobb „kötési" módszer a visszafűzés.
5-8 centiméternyi ólomszálat kitolok és levágom, majd a külső fonatot visszafűzöm saját magába.

fűzőszállal visszafűzöm saját magán keresztül

A Leadcore visszafűzéséhez nem fűzőtűt, hanem fűzőszálat használok, még a legvékonyabb fűzőtűknél is vékonyabb és nincs visszahajtott kampós rész amely megakadhatna a visszafűzésnél.

visszafűzve

Az ólom clip felfűzése után a végébe egy Quick Change forgót rögzítek, erre akasztom majd az előkét. Ennek a rendszernek köszönhetően nagyon egyszerű az előke cseréje.

a végét megolvasztom

A visszafűzött szál végét gyújtóval megmelegítem, a hő hatására megolvad és megvastagodik, így sosem csúszik szét.
A Leadcore-t kb. 80 centiméteresre készítem. Lehet ugyan hosszabbra is, de az sem jó, ha túl hosszú, mert fej felőli dobásnál nem lehet kellően leengedni a botot és ezzel csökkentjük a dobótávot.
A másik végébe a fent bemutatott módon készítsünk egy hurkot, azzal a különbséggel, hogy nem kötünk bele forgót. Ezzel tudjuk a dobóelőtétünkhöz rögzíteni.

A leadcore másik végén készített hurok

Elkészült...

Az ólom kiválasztásakor érdemes odafigyelni arra, hogy egy aerodinamikus formát válasszunk, mellyel könnyebb a nagy távolság elérése. A Procarp család abszolút távdobó verziója a „H" típus, ez egy nagyon jó választás lehet ebben az esetben.
Most jön a végszerelék legfontosabb része az előke, amelyet a quick change forgóba akasztok. Évek óta megelégedéssel használom a Claw rig-et, vagyis a karom előkét, de nevezhetném akár Blowback rig-nek is főleg akkor, ha a zsugorcsövet elhagyom. Végül is mindegy is melyik csoportba tartozik, a lényeg az, hogy fogós és nagyon jól működő előke.
A ponty jellemzően az aljzaton, a felszív – kifúj módon keresi a táplálékot és eközben szelektálja ki a számára hasznosítható élelmet. A fémkarika a csali felszívásakor a horgot a megfelelő helyzetben tartja, de amikor megpróbálja kifújni a csalit, akkor a horogszáron csúszó karika megakadályozza, hogy a horgot a csalival együtt kifújhassa.

De nézzük lépésről lépésre hogyan is készül.

A hozzávalók

Előkének a Procarp Striped line bevonatos előkét választottam 15 lbs változatban. 14-15 centiméteren távolítsuk el a bevonatot az előkéről, ennyi elegendő a kötéshez. A bevonat egyfajta merevséget ad az előkének, ezzel csökkentve dobásnál a gubancolódás lehetőségét, ezért leggyakrabban ilyen előkét használok.

A horog öble felől fűzzük át az előkét, húzzuk fel rá a fém karikát és kössünk egy véghurkot.

A Procarp T5 teflonbevonatú horga kimondottan az ilyen anti-eject típusú előke elkészítéséhez ajánlott, melyet most 6-os méretben használtam. Fém karikát pedig a Procarp család 3 féle méretben kínál, én a középső, azaz a 3.1 milliméterest választottam az előke megkötéséhez.

A használni kívánt csali méretétől és attól függően mennyire akarjuk elengedni a horogtól a csalit, dupla csomóval rögzítsük a fém karikát. Ez jelen esetben 1-1.2 cm a csalitól.

Állítsuk be a csali horogtól való távolságát.

5-6 menetet tekerjünk a horogszárra.

A horogszemen keresztül fűzzük vissza az előkét. Ügyeljünk arra, hogy mindig a horog öble felé hagyja el az előkezsinór a horogszemet.

Az előke már így is használható, de egy darab zsugorcsővel elősegíthetjük, hogy a horog biztosabban akadhasson a hal szájába. A zsugorcső a horogszárra tekert 5-6 menetet fedje el, a másik irányba pedig kb. fél centiméterrel érjen túl.

Vízgőz fölött zsugorítsuk össze a csövet és közben a horogszárhoz képest kb. 45 fokkal hajlítsuk meg.

Kössünk rá egy végfület és kész is van az előkénk, amit a quick change forgóba akaszthatunk.

Kellemes nyárvégi találkozás

A partra megérkezve már forrt a vérem, valami volt a levegőben, éreztem, hogy ez a peca emlékezetes lesz, lehet azért, mert a párom is elkísért. :) A táborverést követően a bójázás következett. Fogtam a spod botot és egymástól pontosan 10 méterre leszúrt két ágas segítségével kimértem a 140 métert, mégpedig úgy, hogy a zsinór végére kötött végfület az egyik ágasra akasztva hétszer körbetekertem majd itt megjelöltem a zsinórt. Mivel ismertem a helyet, ezért tudtam, hogy a meder egyenletes és melyik az az irány, amerre a bóját érdemes elhelyezni. Így már csak arra kellett figyelnem, hogy a bóját a 140 méteres jelölésig vigyem be. Javaslom mindenkinek, ha van rá módja, úgy tegye le a bójáját, hogy tudja, milyen messze van a parttól. Nagyon sokan meg fognak lepődni, hogy „mennyi az annyi". Hallottam már olyan vad számokat, hogy ki milyen messzire tud horgászni, igen csak kikerekedett a szemem, szinte rohantam, hogy a csodájára járjak. De a valóság általában mást mutatott.

A bója lerakása után csónakból elvégeztem az alapozó etetést, amely csak bojliból és pelletből állt, mert magokat csónakból nem lehet etetni a tavon. A botok a helyükre kerültek és bele is kezdtem a parittyás anyag bekeverésébe, amibe természetesen bőven került kukorica és aprómag, de emellett bojli és pellet is.

Az etetésre szánt gombócok

Harsányban nagyon nagy jelentősége van a parittyázásnak. A tó egyik felén vannak a bojlis helyek kijelölve, csak itt van lehetőség bója elhelyezésére és csónakból történő etetésre, de csak napi kétszer, reggel és este. A napijegyes oldalon pedig minden csak a partról történhet, ezért már évek óta az etetést parittyával, etetőrakétával vagy spombbal oldják meg a horgászok. A halakban szinte Pavlovi reflexként kialakult, hogy a vízbe csapódó gombócok hangját a táplálék vízbe jutásával azonosítják. A vízben ezek a rezgések nagyon jól terjednek és messzire szállítják ezt az információt. Ha egy jó minőségű, a halak ízlésének megfelelő, tartalmas etetőanyagot jutattunk be, akkor ott tudjuk tartani a halakat, de szerintem az is nagyon fontos, hogy ez az inger folyamatosan érje őket. Ezért igyekszem a parittyázást ritmusosan, azonos időközönként elvégezni.
Az alapozó etetést követően még nem érkezett érdeklődő, így csali frissítés után a botokat újradobtam és elkezdtem parittyázni. Ehhez a Daiwa Emblem 5 lbs spod botját használtam egy Daiwa Crosscast X 5000 orsóval, amely már a korábbi horgászataim alatt is bizonyított. Most sem volt ez másként, a 140 méterre lévő bóját biztonsággal meg tudtam etetni.

Sok munkával jár ugyan, de megéri a fáradozást

Az első kapás

Az egyik botomat szándékosan eldobtam az etetési területtől néhány méterrel balra. Jellemzően az etetésen a mohóbb „kisebb" példányokat lehet megfogni, - a kisebb szót azért tettem idézőjelbe, mert ezen a horgászaton ezek a példányok is 8-10 kilogrammosak voltak... - az etetés szélén pedig a nagyobb, óvatosabb bajszosokat. Ez most is beigazolódni látszott, hiszen erre a botra érkezett egy kereken 21 kg-os tükörponty, amely a saját készítésű oldódó fűszeres bojlimat vette fel. A megakasztást követően érezhető volt, hogy egy nagyon makacs, de termetes példánnyal van dolgom. Elindult balra és ettől nem lehetett eltántorítani sehogyan sem. Nem szerettem volna galibát okozni a bal oldalamon horgászóknak, ezért inkább átmentem hozzájuk és nem a halat próbáltam visszapumpálni. Igaz ez a parti fák és bokrok miatt csak a vízben gázolva volt lehetséges, de megérte. Az esethez, azért az is hozzátartozik, hogy nagy segítségemre volt ebben a mutatványban horgásztársam Gábor is, akinek ezúton is köszönöm a segítségét.

A túra első és egyben a legnagyobb hala, 21 kg

Gyönyörű

Remélem, még találkozunk

Örömöm határtalan volt, az első hal rögtön egy 20 plusszos és a túra még csak most kezdődött! Ekkor még nem tudtam, hogy mi vár még rám....

A második kapás

Sokat nem kellett várni a következő kapásra. A csali megint csak a sajátkészítésű oldódó fűszeres golyó. Éreztem, hogy ismét jobb hallal van dolgom, így alig vártam, hogy megpillanthassam. Egy pikkelyes testet láttam meg, de csak egy pillanatra, a következő bemutatkozásakor már láttam, hogy szép 15 kg feletti példány. Az igazi meglepetés azonban a mérlegeléskor ért, mivel a mérleg 20,2 kilogrammot mutatott! Hihetetlen! A második hal is 20 plusszos...

Gyönyörű tőponty 20,2 kg

Az első két hal 20 plusszos! Soha rosszabb túrám ne legyen.

A metódus ugyanaz, folyamatos parittyázás és a nagyok keresése az etetés szélén és azon túl. 15 és 20 kg között még 4 halat sikerült fognom és rengeteg 10 kg felettit.

Egy harcias nyurga

Egy igazi mozdony

A rengeteg halnak és kapásnak köszönhetően egy igazán eredményes túrának mondhatom, a teszt tekintetében is. A Cormoran Carpforce bot nagyon nagy meglepetést okozott! Egy egyszerű visszafogott dizájn mögött egy hihetetlen „dobógép" rejtőzik, egy kellemes karakterisztikával, amely a halak fárasztásakor nagyon jól reagál a kirohanásokra, de megvan benne az a hihetetlen tartalék, amivel akár 140 méternél messzebbre is be lehet juttatni a végszereléket. A Cormoran BBS 7PiF orsóból én a 4500-as modellt választottam és ezzel is tökéletesen meg tudtam valósítani az elképzelésemet, elértem a 140 métert, de ha a nagytestvért az 5500-as modellt vagy egy még nagyobb dobátmérővel rendelkező orsót, például a Daiwa Emblem Pro 5000 modellt választottam volna, lehet ezt a teljesítményt is túlszárnyalhattam volna.

Írta: Halász Attila
Fényképezte: Domak Judit és Moró Gábor