Mára a magyar állam céges különadókból többet szed be, mint a társasági adóból, mivel azonban a társasági adó minden vállalkozásra érvényben van, addig a különadók csak a vállalkozások szűkebb körét érintik, így számukra komoly megterhelést jelent. A LeitnerLeitner által készített anyag rámutat, hogy a jogalkotók szándékával szemben az adók beépülnek a szolgáltatások áraiba, és így végső soron a fogyasztók, illetve az adókkal közvetlenül nem érintett ágazatok is viselik a terheket.

A felmérést végző tanácsadó cég szakértői minden olyan adónemet - a nevétől függetlenül - különadónak tekintettek, amely bizonyos iparágakat különböztet meg adóztatási szempontból. Pillanatnyilag 12 ilyen adó van a hazai adórendszerben. A különadók összességében ugyan kisebb súllyal jelennek meg a költségvetés bevételei között, mint a hagyományos adónemek, de szerepük egyre nő, mutat rá Siklós Márta és Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető adótanácsadói.

Többségüket 2010-ben, illetve utána vezették be. (Ilyen például a bankadó, a kiskereskedelmi különadó, a telekomadó, az energiaszektor különadója, a telefonadó.) Ugyan ezt megelőzően a különadók szerepe kisebb volt, az energia-, a pénzügyi és a gyógyszerszektort már korábban is terhelte speciális teher. A különadókból befolyt összeg nagyságrendjében a legjelentősebb ugrás 2009 és 2010 között tapasztalható. 2009-ig a különadók az összes központi költségvetési bevétel 1 százalékát sem érték el, azonban 2010-2011-ben már 4,5-4,8 százalék volt a mértékük. Idén már az összes államháztartási bevételnek a 7 százalékára rúghatnak a különadók. A második Varga-csomag biztosíthatja ennek teljesítését.

Jelenleg a különadók a társasági adóval azonos nagyságrendű forrásnak felelnek meg, amelyek közvetlenül csak a gazdaság egyes kiválasztott szektorait sújtják, így számukra komoly megterhelést okoz.

A különadók bevezetésével kapcsolatban a tanulmány megállapítja, hogy a gazdasági válság hatására több európai országban megfigyelhető a különadók szerepének növekedése. Hazánk ugyanakkor vezető szerepet tölt be mind az adónemek számát, mind azok változatosságát tekintve.

A különadók bevezetése mellett szólnak ugyan érvek, de a valóságban nem mindig hozzák az elvárt hatást. Hazánkban vizsgálva a tervezett és a ténylegesen befolyt összegeket, megállapíthatjuk, hogy a tényadatok rendre elmaradtak a tervektől. Az ágazatok is rugalmasan reagáltak az új terhekre: vagy a fogyasztás csökkent, vagy a vállalatok fogták vissza a termelésüket, vagy akár ki is vonultak a piacról. Ez pedig újabb költségvetési elmaradáshoz, hiányhoz vezetett, ami újabb intézkedéseket tett szükségessé. Ez lehet az oka a folyamatos újratervezésnek, de a bevezetés gyorsaságának is. A különadók átlagos bevezetési ideje ugyanis közelíti a 45 napot, ám az is előfordult, hogy a vállalkozásoknak csupán 32 napjuk volt az év közbeni újratervezésre.

A különadók hatással vannak az érintett szektorok beruházásaira is. Az adók kitermelése érdekében az érintett ágazatok saját magukon végezték el a megszorításokat. A beruházások visszaesése a különadókkal leginkább sújtott pénzügyi és energiaszektorban a legjelentősebb. Az adók tovagyűrűző hatása, valamint a sorozatos és gyors bevezetéssel keltett bizonytalanság azonban a különadók által közvetlenül nem érintett iparágakat is megszorításokra, a beruházások halasztására ösztönözte.

Ugyanakkor a fogyasztók sem ússzák meg az adófizetést: miközben papíron csak két adónemet fizetnek közvetlenül a fogyasztók, valójában a különadók körülbelül fele beépül a szolgáltatások árába. (Az egyik legszembetűnőbb példa erre a pénzügyi tranzakciós adó, amelyről hiába sulykolja azt a kormányzat, hogy nem az emberek fizetik meg, valójában a pénzügyi szektor az adónak csaknem a teljes összegét áthárította az emberekre, céges ügyfelekre.)

Az adók, különadók egyértelműen megjelennek a termékek árában. Ha nem lenne ennyire pénzéhes a magyar állam, csak annyira, mint mondjuk Ausztria, akkor egy sor termék, szolgáltatás (így a sör, a mobilozás, a cigaretta) érezhetően olcsóbb lenne.