Van úgy, hogy az embernek nincs kedve, még a morgáshoz sem! Talán, mert rádöbben, hogy a „Ius murmurandi” fontos feltétele, maga a plebs, a befogadók összessége, úgysem volna jó másra, mint egy évek óta dúló végtelen csődtörténet újraélesztésére, a parttalan vitatkozásra…

A valaha volt Druska, Derechke, majd Döröske település 1244-ből először említett templomával, – mely a Csörnöc-patak völgye fölé magasodó Szentegyházhegy legtetején állva tiszta időben a Rába partjáig is ellátszik -, feledhetetlen nevezetesség a megyénkben megforduló messziről tévedt vándornak. Aki a kegyhely magasát gyalogszerrel megjárva örömmel pillantja meg a völgykatlan csillogó tavát, vagy, ahogy a közelmúltban újra keresztelték, a Döröskei Halastó Szabadidőközpontot…

Mi vasiak, – mindegy, hogy ifjak, vagy öregecskék -, mindahányan kedves emlékek sorával kötődünk e  legendához. A hetvenes évek közepén tóvá duzzasztott, – olykor Malom-pataknak, néhol Bogrács pataknak nevezett aprócska vízfolyás által táplált – állóvíz strandját, horgász-helyeit, a tavat körülölelő sétányokat jól ismerő honfitársainknak nem kell sok festői képet bemutatnunk, ha emlékezetükben szeretnénk felidézni az ott töltött perceket, órákat, napokat!

Mert szinte mindenkinek más és más emlékezetes kép ugrik be a lombokkal ölelt lankákról, a csendről, meg a lágy szellőről, mely gondolatainkban ma is a szelíd tó partjára varázsol minden olvasónkat…

Mielőtt átadnánk magunkat egészen ennek az idillnek, szeretném a figyelmükbe ajánlani a Döröskei Halastó Szabadidőközpont jelenét!

Azt a minden képzeletet felülmúló látványt, állapotot, melyről a minap aggódó gyermekemtől értesültem:

- Baj van!

Útnak eredtem, ahogy egy vérbeli katasztrófa-turistához illik!

Nem szeretném, ha a vészbanyák sikongatásaihoz hasonlítanák soraimat, – meg aztán edződtem is már eleget, végignézve a Kámoni Arborétum béli tó halainak pár évvel ezelőtti haldoklását, meg a szombathelyi Csótó szigetének legutóbbi fazonigazítását -, de amit itt láttam, az  elszorította a szívemet.

Kerestem kedvenc helyünket, ahol jókat pecáztunk cseperedő fiacskámmal, a nádast, ahol megbújva lestük a fészket építő gázlómadarakat, meg a hegy mögötti öblöt, ahol millió béka zengte túl a tücsökzenekart sok átmulatott éjszaka után, de csak a kifosztott, letarolt meder január eleji, langyos fájdalma köszönt rám minden irányból.

Egy pillanatra elém villant az erdélyi Gyilkos-tó, felidéztem Mártély halhatatlan holtágát, a rengeteg összetört kagylót látva felidéztem gyermekkorom balatoni emlékeit, de valahogy minden szép emlékkép után kinyílt a szemem és csak egyetlen szó ismétlődött bennem:  l e h e t e t l e n !

Tudom jól, a természet csodákra képes, "ez a bolygó már túlélt néhány iszonyatos támadást, miért éppen a homo sapiens játszmái jelentenének gondot”? Meg aztán a tó nem Isten teremtménye, „csak” néhány lelkes ember fantáziájának szüleménye, most mások a gazdák, nyilván más álmok gyötörték a jelen helyzet kiagyalóit!

Ráadásul én voltam, vagyok rosszkor, meg rossz helyen, jöjjek vissza később, lesz itt csoda, tillárom-haj, meg mulatozás újra, hajnalig. A fészkes fenének kell itt riogatni a nyomorult bambulót!

Ez a tó látott itt már néhány tavaszt, néhány gazdát, meg néhány lidércnyomásos helyzetet. Volt már pár temetés, meg bőven újjászületés is. Akadtak, akik büszkén odaálltak egy-egy jól sikerült képen a víztükör elé: no lám, megmondtuk, ugye! Ez lesz most is, nyilván, nagy csoda, meg ünnep, miután a tél elandalog, aztán a kikelet, meg a többi erre kószál majd a következő tavaszon.

Talán a Bogrács patak feltámad, s víz is akad majd a medrében, ahol most a leginkább a törmelék, meg a kidőlt fák keresztezik a habok útját! Talán a tuskók is megindulnak, s kitotyognak rendre a mederből, az iszap, meg a rengeteg kagyló-maradék meg majd elillan – tudom is én! Csak amit ma láttam, január harmadikán, csak az ne fájna annyira!

Nem keresem a válaszokat a miértre. Az erre hivatottak sem lelték – mondják -, csak veszekedni tudnak folyton! Nem vagyok kíváncsi arra, vajon miért van az, ami most van, mert nincs értelme a parázs felpiszkálásának. És számomra éppen elég, ha elolvassák a legújabb kor propagandafelületének igazságát, a tó facebook oldalán található levelet, attól az embertől, aki jelenleg a kezében tartja a kulcsokat… szóról szóra, pontosan idézve! A többit az olvasóra bízom…

Íme:                                                                                                                   

Kedves Mindenki!

A pletykákat és téves információkat elkerülendő néhány információt szeretnénk közölni a Döröskei tóval és üzemeltetésével kapcsolatosan.

Úgy kötöttünk 3 éves bérleti szerződést az osztrák tulajdonossal, hogy a tónak a rendezetlen dolgait, engedélyeit, a tóparttal szomszédos területek tulajdonosaival a horgászat ellenőrizhetősége végett a körbejárhatóság lehetőségének biztosítását, az önkormányzati területek használatának lehetőségét rendezni tudjuk. Mindezt tettük olyan szándékkal, hogy az osztrák Kft. tulajdonos, mivel eladási szándéka van a tóval, ha az általunk felsorolt feltételek rendezhetőek és megvalósíthatóak, úgy szeretnénk a tavat megvásárolni. Ezekről megállapodva kötöttünk bérleti szerződést és dolgoztunk keményen azért, hogy a bérlés megkezdésekori "romos” állapotot mostanra már kultúrált és valamelyest szebb környezetté tudtuk tenni.

Halat telepítettünk, kipucoltuk a strandrészt, homokoztuk a partot, kaszáltuk a gátat és a partterületeket, hivatalosan engedélyezetté tettük a fürdést, a szétvert büfét és vizesblokkot felújítottuk, rendezvényekkel próbáltuk színesebbé tenni a nyári hétvégéket. A törvényben meghatározott kötelezettségünknek eleget téve minden hatósághoz bejelentettük a víz leengedését olyan céllal, hogy az előre ütemezett és tervezett munkákat folytatni tudjuk. A strand területének a vízleengedés utáni kituskózását, az iszappal és növényekkel szennyezett részek kitisztítását, homokkal való feltöltését és a strand területnek a megnövelését. A Vízügyi Igazgatósággal egyeztetve az üzemvízszint meghatározása végett a tó határának kimérését és a tó körül megépítendő sétaút leendő útvonalának kijelölésére is megkezdtük az előkészületeket. A víz leengedése néhány emberben (saját érdekeik miatt) felháborodást váltott ki, egyszerű indok miatt, mert a területükre kiérő vizet a sajátjuknak tekintik és a körbesétálás lehetőségét más emberektől megtagadni szeretnék, sőt kikérik maguknak. Itt kívánom még megjegyezni, hogy a bennünket feljelentők annyira nincsenek tisztában saját környezetükkel, hogy a parton maradt kagylóhéjakat (mert az élő kagylók a víz vonulásával a vízzel visszavonulnak), a gáton növő cserjék kivágását mind a mi környezetrombolásunknak tekintették.

Szeretnénk mindenkivel tudatni, hogy ez a gyönyörű tó nem lehet egyéni érdekek áldozata, ezt nem engedjük és nem engedhetjük meg! Aki Döröskén megfordult és látott itt legalább egy napkeltét vagy napnyugtát az segít nekünk, hogy ez a tó a köz érdekében mindenkié maradhasson és ne legyen egyéni érdekek alárendeltje.

Továbbá az osztrák tulajdonos a szerződésünk ellenére megpróbálta értékesíteni a tavat (szerencsére az új leendő tulajdonos aki szintén osztrák állampolgár, elszólta magát) így időben értesültünk róla és a szerződésünk érvényességét fent tudtuk tartani. Mindent megteszünk azért, hogy a tóval végzett munkánk ne fölösleges energia és pénzkidobás legyen. A megvásárlásáért mindent megteszünk, úgy hogy az egy nagy közösségé lehessen, hátha helyre tudjuk hozni azt, amit valamikor a falu nem tudott megtenni, de nem a saját hibájából. Mindenkit arra kérünk, hogy a véleményüket nyugodtan mondják el, ha tudnak segítsenek, de őszintén tegyék ezt! Azoknak üzenjük, akik a szemünkbe eddig is pozitív dolgokról beszéltek, de a hátunk mögött teljesen mást mondtak, azok ezen a magatartásukon változtassanak. Aki rendszeresen látogatott bennünket észrevehette, hogy mindenkinek mindenben próbáltunk a kedvében járni és mindent megtenni a szép és jó célokért.

Nem jótékonyságból dolgoztunk, csak azért kértünk pénzt amiért kérhettünk és mindent a legjobb tudásunk és lehetőségeink szerint tettünk.

A szakhatósági hozzájárulás alapján a víz leengedésre szeptember 1. és február 28. között van lehetőségünk, a tervezett munkákat szeretnénk minél gyorsabban elvégezni, hogy a tavaszi szezonra a vízszint a régi lehessen. A kötelezettségünknek megfelelően a zsilip javítására és a gát karbantartására szolgáló munkálatok folyamatban vannak. A lehalászás a halak szelektálása miatt meg fog történni, lehetőség lesz a megtekintésre, az időpontját fogjuk közölni. A szezonnyitót és a haltelepítést május 1-4.-ig tervezzük, négynapos rendezvénnyel szeretnénk a jövő évadot indítani.

A bérleti szerződésünkben rögzített vásárlási jogunkkal élni fogunk és mindent megteszünk azért, hogy a munkánk meghozza gyümölcsét.

Tisztelettel: Horváth Gyula

Köszönet Christina múltbéli és mai fotóiért!