Forrás: MTI/Múlt-kor | 2021.05.28.

137 éve, 1884. május 28-án született Edvard Beneš, a csehszlovák állam második elnöke. Hazájában elismerik érdemeit az önálló Csehszlovákia megteremtésében, de sokan vitatják második világháború utáni politikáját, a magyar- és németellenes intézkedéseket is tartalmazó Beneš-dekrétumok kiadását, valamint ellentmondásos szerepét a kommunisták 1948-as hatalomátvételében.

Edvard Beneš

Parasztcsaládból származott, iskoláit Prágában végezte, diákévei alatt a Sparta Praha futballklub játékosa is volt. A prágai Károly Egyetem filozófia szakára iratkozott be, tanulmányait a párizsi Sorbonne-on folytatta, s Dijonban szerzett jogi diplomát.

Az I. világháború idején Tomáš Garrigue Masaryk oldalán az önálló csehszlovák állam megalapítása érdekében munkálkodott, 1916-ban követte mentorát önkéntes száműzetésébe. Masaryk, Beneš és a szlovák Milan Štefánik Párizsban hozta létre a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, amelyet nem kis részben Beneš finom diplomáciai manővereinek köszönhetően a győztes antanthatalmak 1918-ban ideiglenes csehszlovák kormánynak ismertek el.

Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918. október 28-án megalakult Csehszlovákia, az emigrációból diadalmasan hazatérő Masaryk az új állam elnöke, Beneš külügyminisztere lett. E tisztséget 1935-ig minden kormányban betöltötte, 1921-1922-ben miniszterelnöknek is megválasztották.

A versailles-i békekonferencián sikerült megerősítenie a területi igényeket jóváhagyó korábbi nagyhatalmi ígéreteket. Nagyban hozzájárult az új délszláv állammal és Romániával kötött megállapodások révén a kisantant megszületéséhez, s szoros kapcsolatokat épített ki Franciaországgal, majd később a Szovjetunióval.

Masaryk 1935-ben lemondott az államfői tisztségről, utódául Benešt választották meg köztársasági elnöknek. Amikor a terjeszkedő náci Németország 1938-ban magának követelte a németek lakta Szudéta-vidéket, Beneš az angolok és franciák támogatásában bízva mozgósítást rendelt el. A nagyhatalmak azonban nem akartak háborúba keveredni Hitlerrel, s az 1938. szeptember 29-i müncheni döntéssel a németeknek adták a területet.

Beneš néhány nappal később lemondott és másodszor is emigrációba vonult, innen kellett végignéznie Csehszlovákia széthullását. Angliában hozta létre 1940-ben az emigráns kormányt, kapcsolatot létesített a hazai ellenállással, felépítette a csehszlovák külföldi hadsereget és a németellenes küzdelem érdekében 1943-ban barátsági szerződést kötött a kommunista Szovjetunióval is.

Beneš a csehszlovák légierőkkel

Beneš 1945. május 16-án tért vissza Csehszlovákiába és ismét átvette az elnöki hivatalt, formálisan 1946. június 19-én választották meg ismét államfőnek. A nemzetgyűlés létrehozásáig elnöki dekrétumokkal kormányzott, az 1945 májusa és októbere között kiadott 140 rendeletet később törvényerőre emelték amelyek ma is hatályosak.

Nagy részük az ország újjáépítésével foglalkozott, de 33 közvetlenül vagy közvetve a nem szláv nemzetiségek ellen irányult. A dekrétumok az ország széthullásáért a magyar és a német lakosságot tették felelőssé, s a kollektív bűnösség elvéből kiindulva alapvető jogaikat korlátozták.

A mélypontot az 1945. augusztus 2-án hatályba léptetett 33. számú dekrétum jelentette, amely megfosztotta őket állampolgárságuktól, a 88. számú rendelet pedig lehetővé tette a közmunkaszolgálatot az ország teljes területén: e dekrétum nyomán mintegy 40 ezer felvidéki magyart telepítettek Csehországba.

Edvard Beneš visszatérése Prágába 1945-ben

A felvidéki magyar lakosság egy további részétől a magyar-szlovák lakosságcsere révén szabadultak meg, valamint hárommillió németet kitelepítettek az országból. A rendeletek lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását is, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását. (A Beneš-dekrétumokról bővebben itt lehet olvasni.)

Az idős és beteges Beneš 1948-ban nem állt ellen, amikor a kommunista pártvezető Klement Gottwald pártja embereivel teletűzdelt kormányt erőszakolt rá, de az új alaptörvényt már nem volt hajlandó aláírni és június 6-án lemondott.

Utóda Gottwald lett, Beneš három hónappal később, 1948. szeptember 3-án halt meg. A cseh parlament 2004-ben érdemeit méltató törvényt szavazott meg, 2005-ben emlékmúzeuma nyílt és szobrot emeltek neki, s emlékműve áll szülőfalujában.