Álljunk be a szégyenlős mainstream-be, és ne nevezzük őket mélyszegénységben élőknek, csak tartalék nélkülinek. Mivel ez a réteg esett elsőnek áldozatul a vállalkozások leállásának, a munkahelyvesztéseknek, egyik napról a másikra maradtak jövedelem nélkül. A kormányzat pedig, végtelen szociális érzéke által vezérelve ízibe áttestálta az önkormányzatokra, hogy az ő kompetenciájuk, hát gondoskodjanak róluk. Ráadásul vegyük tudomásul, hogy az íly módon kilátástalan helyzetbe kerültek túlnyomó része roma!
Csakhogy, miből oldják meg? Még közmunka sincs, nemhogy fekete munka! Marad az önkormányzat gyorsan ürülő szociális kerete, a családsegítő szolgálatok kríziscsomagja, a gonosz, rendszerellenes ngo-k segélycsomagja, és néhány jóindulatú, szociálisan érzékeny magánszemély és vállalkozás segélycsomagja, adománya. Azonban ez, mint csepp a tengerben. Valamiért az egyházak kimaradtak ebből. Gondolom, a Fidesz kedvenc házi érsekének véleménye miatt: az egyház nem jótékonysági szervezet! És ez az ember egyházi vezető!
Azonban ez, mint csepp a tengerben. Nomeg, a cinikus kormányzati állásfoglalás: nincs munkája? Hát menjen, és keressen magának! Ám mivel nagyjából mindenholt ugyanazt a képzetlen, alacsony munkaértékű embereket bocsájtották el, mégis, hol keressenek munkát? Különben is nem nagyon látni a gyárkapukon: agysebészt, c++ programozót felveszünk!
Tehát még a „maradj otthon” kampány se valósítható meg, mert ezek a rétegek nem jókedvükben, hanem kényszerből mozognak, élelmet, munkát keresve, ezáltal az amúgy is kockázatnak kitett réteg jó eséllyel fogja terjeszteni szándékán kívül a vírust. Ezt megelőzni csak állami beavatkozással lehet, ami azonban nem a karantén, az esetükben csak felesleges feszültséget generál, hanem a biztonságérzetük megnövelése. Az pedig egyenlő azzal, hogy látják, legalább egy hétre biztosítva van a család alapvető élelmiszerekkel való ellátása.
Sajnos, ártunk és ormányunk másképpen látja a helyzetet: nincs ingyen ebéd, nincs állami támogatás, hogyisne, még rászoknának, egy ilyen munka alapú társadalomban, ami sikerre vitte a gazdaságunkat, ez nagyon rossz vért szülne! Mondjuk, ezt jobb helyen szociális érzéketlenségnek hívják, de Orbanisztán nem jobb hely, itt csak szándékos társadalmi károkozásnak lehet nevezni.
Sajnos, nem látják be, hogy puskaporos hordón ülnek, és a kanóc kurva közel van egy gyertya lángjához. Elég egy nem körültekintően megfogalmazott orbáni rendelet, egy rosszul értelmezett parancs, egy meggondolatlanul kiadott utasítás, és eldől az a gyertya.
Mindazok a túlélési stratégiák, amik a fekete zónában, a leszakadó országrészekben eddig segítettek legalább a holnapot megélni, most egyszerre használhatatlanok lettek. Már nem segít az uzsora, a gagyizás, az újrahasznosítás, a simliskedés, a csempészés, a boltocskázás, a fuvarozá, semmi sem. Eltűntek az alternatív források. A gyerekek meg éhesek.
No persze, biztosan akad –ahogy ezen a fórumon is – tapsikoló, aki a vírusnak drukkol: nagyon helyes, pusztítsa is ki őket, ingyenélők, eleszik előlünk az életet, semmit sem érnek, csak kolonc a nemzet nyakán, a vírus majd megszabadít tőlük! Csakhogy, a vírus, amilyen hülye, nem tud szelektálni, megy, amerre terjedni tud, és egyszer csak beleütközik egy fehér bőrű, kékszemű kaukázusi faj egyedébe, és teljes tudatlansággal haza is vágja.
El kellene gondolkodni, kipcsakok, dunamenti mongolok, türk véreim, biztos, hogy a közöny és a mutogatás a követendő út?
Ille István
Author: 