Forrás: !!444!!! | haszanz | 2019.09.24.

Kezdjük érteni, hogy Németh Szilárd Edelényben a hvg kérésére, hogy mondjon egy újságot, miért a Kutya magazint és nem a Magyar Nemzetet említette.

Múlt héten Németh Szilárd, a birkózószövetség elnöke még boldogan ünnepelte, hogy a világbajnokságon érmet nyert és olimpiai kvótát szerzett egy magyar színekben versenyező sportoló. Bizonyos Muszukajev Iszamail.

Azt már a bronzérem megszerzése után a Nemzeti Sport is kénytelen volt megjegyezni a Madzsarisztánért című véleménycikkben, hogy a dagesztáni Muszukajev Iszmailnak tavalyig valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy merre van egyáltalán Magyarország. „Mondani sem kell, sohasem volt semmi köze hozzánk a 26 éves sportolónak” - írja a Kesma médiabirodalom sportfelelős lapja. De aztán végül ők arra jutnak, hogy mivel „(sajnos) egyetlen feltörekvő hazai tehetségtől sem vette el a helyet”, jó, hogy Muszukajev Iszmail magyar válogatott lett, és majd megtanítja a magyarokat a szabadfogás trükkjeire, már amikor nem Dagesztánban edz, ahol legalább van kivel. (Muszukajev Iszamail azért lett magyar válogatott, mert három éve a lényegében olimpiai válogatónak számító orosz bajnokság elődöntőjében óriási botrányt csapott, miután kikapott az elődöntőben. Érdemes megnézni.)

Ezen a ponton szállt be a Magyar Nemzet, és vitte tovább a gondolatot, de akkora pofont adva a magyar birkózásnak, hogy belerecsegett a karfiolfül. A Hajrá, Muszukajev?! című cikk inkább azt a kérdést teszi fel, hogy miért ilyen gyenge a magyar szabadfogású birkózás, miközben „ha valahol, hát hazánkban nemzeti ügy a birkózás: 2012 óta Magyarország három világbajnokságnak is otthont adott, miközben még duplázó sem akadt”. Novák Miklós emlékeztet arra is, hogy a kormány 2012 óta a kiemelt sportágakat - köztük a birkózásnak - milliárdos apanázst ad.

„Az egy főre jutó állami támogatást tekintve Magyarország alighanem birkózásban a világ legszűkebb élmezőnyébe tartozik. Ám hét év alatt egyetlen olyan birkózót sem sikerült kinevelni, akit a világbajnokságon, ha nem is érem-, de legalább olimpiai kvótaszerzés reményével el lehetne indítani a szabadfogásúak hatvanöt kilogrammos súlycsoportjában. Sőt, úgy általában elég lehangoló az összkép, szabadfogásban a két orosszal együtt is foghíjas a csapat; s hát kötöttfogásban is inkább a kipróbált harcosok viszik a prímet. ”

Muszukajev Iszmail mellett egy másik dagesztáni, Kuramagomedov Murad is magyar színekben indult a mostani világbajnokságon.

Birkózásban már a tavalyi, budapesti vébén is két honosított ukránnal állt fel a magyar válogatott. Olejnyik Pavlo egy évvel korábban még ukrán válogatott volt, ezért magyarként nem is indulhatna egyébként az olimpián, a hazai vébé miatt volt fontos a szereplése (ötödik lett). Roman Asarin legalább már régebb óta Magyarországon él.

A Magyar Nemzet által felemlegetett elmúlt hét évből négyben Németh Szilárd volt és jelenleg is a honosításban utazó birkózószövetség elnöke.

De a kormánypárti lap nem állt meg a birkózóknál, nagyobb problémára mutatnak rá. Sok pénz, édeskevés eredmény:

„Félreértés ne essék, nem a birkózókon akarom elverni a port. Említhetném a cselgáncsozókat, akik paradox módon éppen 2012 óta szinte képtelenek értékelhető eredményt elérni, a riói olimpián és az azt követő három vb-n is érem nélkül maradtak; vagy a súlyemelőket, ökölvívókat, akiktől ma már a kvótaszerzés is eszelős bravúr. E körben, a nehézatlétikai sportágak közül kétségtelenül még a birkózók azok, akiktől olimpiai érmet remélhetünk.”

Aztán váratlanul kap egyet az állampolgárságot könnyű kézzel osztogató Áder János is, akit a szerző összehasonlít Mádl Ferenc korábbi államfővel.

„Iszonyatos, emberi léptékkel szinte követhetetlen gyorsasággal változik a bennünket körülvevő világ, benne a társadalmi norma. 2003-ban az akkori államfő, Mádl Ferenc a hazai rendezésű jégkorong-világbajnokság előtt vonakodott aláírni a magyar felmenőkkel bíró, magyarul beszélő Sille Tamás állampolgársági kérelmét. S nem erkölcsi aggályai miatt, hanem mert úgy gondolta, a magyar állampolgárság magasztosabb ügy annál, semhogy sürgető sportszakmai szempont miatt gyorsított eljárásban meg lehessen kapni. Az állampolgárság felvételének hivatalosan a mai napig feltétele a magyar nyelv ismerete, helyesebben a kérvényezőnek alkotmányos alapismeretekből vizsgát kell tennie. Eme követelménynek a hazánkba érkező orvosoknak, informatikusoknak, kétkezi munkásoknak – sorolhatnánk még a szakmákat – kivétel nélkül meg kell felelniük. A sportolókat leszámítva – Muszukajev és Kuramagomedov is azok körét gyarapítja, akik magyarul meg sem tudnak mukkanni.”

A cikket Novák azzal zárja, hogy Iszmail Muszukajevet „magát ünnepelhetjük, de a jelenség, miszerint már birkózásban is honosítással tömjük be a tátongó lyukakat, inkább elgondolkodtató. Ha a példa általánossá válik, az kijelöli a magyar birkózás, a magyar sport útját a jövőben”.