Forrás:[origo] |  | 2017.03.17.

A munkavállalónak lehetősége van arra, hogy a munkavégzéssel járó költségeinek megtérítését követelje a munkáltatótól. Erről a Munka Törvénykönyvének 51.§-a rendelkezik. A törvény szövege alapján, azonban csak és kizárólag a munkavégzéssel összefüggésben indokoltan felmerült költségek megtérítésére van lehetőség – mondta el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

A munkába járással kapcsolatban felmerült kiadások, ilyen költségnek minősülnek. A megtérítés és elszámolás módjáról és szablyairól egyrészt a 39/2010 (II.26.) kormányrendelet, másrészt a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezik.

A kormányrendelet 2.§ a) pontja alapján változatlan az, hogy a munkáltató mikor köteles a munkába járás költségét megtéríteni. Ennek két, alapvető esete van – húzta alá dr. Burján Zsuzsanna.

A két alapvető eset

Az első eset, a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti, napi munkába járás és hazautazás.

Míg a második: a közigazgatási határon belüli, napi munkába járás és hazautazás, ha a munkavállaló, a munkavégzés helyét közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy csak olyan tömegközlekedési eszközzel tudja megközelíteni, amelynek útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató miatt létesítették. Ez utóbbinak a tipikus esetei például az ipari parkokban létesített munkahelyek.

Fontos, hogy amennyiben a munkáltató saját maga megszervezi – szerződött buszokkal – a munkavállalók szállítását, akkor nem köteles a költségtérítésre sem.

Melyek azok a költségek, amelyek a térítés kapcsán szóba jöhetnek?

Ezek elsősorban a közösségi közlekedés költségei, úgy, mint például a másodosztályú vonat vagy buszjegy, illetve bérlet ára. Ezek a költségek 86%-ig térítendőek, melynek 2017-ben a havi felső korlátja 35 340,- Ft.

Ami újdonság, az az, hogy az üzemanyag térítésének további esetei kerültek rögzítésre. A kormányrendelet 4.§-a szerint, a közösségi közlekedés fentiek szerinti térítése helyett, „a személyi jövedelemadóról törvény 25. § (2) bekezdésében munkába járás költségtérítése címén meghatározott összeg 60 százaléka" az alábbi 4 esetben járhat:

Vagy nincs közösségi közlekedés a munkavállaló lakhelye és munkavégzési helye között, vagy van, de azt csak hosszú várakozással tudja igénybe venni. Ha a munkavállaló mozgáskorlátozott, vagy súlyos fogyatékossága miatt nem tudja igénybe venni a közösségi közlekedést, vagy emiatt a hozzátartozója szállítja járművel, akkor is követelhető az üzemanyag költségtérítése.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

És ami újdonság az az, hogy amennyiben a munkavállalónak bölcsődei, vagy egyébként 10 év alatti, óvodában vagy iskolában tanuló gyermeke van, és a szállítást járművel oldja meg, akkor is kérhető az elszámolás.

Ez utóbbi két esetben a munkáltató dönthet úgy, hogy a közigazgatási határon belüli járműhasználatot is téríti – utalt rá a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Mekkora összeg számolható el üzemanyag költségtérítés címén?

A munkáltató, az üzemanyag térítésre - az Szja törvény 25.§ (2) bekezdése és a Kormányrendelet 4.§-a alapján - 15,- Ft/km összeg erejéig, de csak 60%-os mértékig (9,- Ft/km) és a fentiekben részletezett 4 esetekben köteles.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy továbbra is maximum 9,- Ft/km összeggel számolható el a követelés. Tehát a szép köntösbe öltöztetett és az összegszerűségre vonatkozó kötelező költségtérítés valójában változatlan. Annak azonban nincs akadálya, hogy a 9,- Ft és a 15,- Ft közötti különbözetet a munkáltató – saját döntése alapján – mégis megfizesse a munkavállalónak – mondta végezetül dr. Burján Zsuzsanna.