Forrás: [origo] | Elter Tamás | 2020.06.13.

A közeli Adriai-tengerről sokan tarják úgy, hogy szegényes az élővilága, és csak kisebb, nem túl érdekes, illetve közönséges tengeri lények lakják a vizeit. Ez azonban koránt sincs így, hiszen éppen a közelmúltban láttak megtermett barázdásbálnákat a dalmát partvidéken, de az Adriai-tenger medencéjét a nagy fehér cápa, valamint egy másik hatalmas, tíz-tizenkét méteres porcos hal, az óriáscápa is felkeresi időnként. Most egy másik különlegesen ritka és emberi szem által alig látott óriás, a leghatalmasabbra növekvő medúza bukkant fel az észak-adriai térségben, a Trieszti-öböl vizein.

Ritka látványban volt része a búvároknak

Rendkívüli szerencsében volt része azoknak a búvároknak, akik a nagy észak-adriai olasz kikötőváros, Trieszt partvidékén, a Trieszti-öbölhöz tartozó Miramare tengeri természetvédelmi terület vizein merültek, június tizedikén.

A Drymonematidae család óriásmedúzáit mindössze három faj képviseli a világtengerben FORRÁS: JENETTE MCCURDY

A búvárok a felszínhez közeli régióban egy hatalmas és furcsa kinézetű medúzára figyeltek fel,

amint óriási harangjával és hajkoronaszerű fogókarjaival lüktetve komótosan úszott el előttük. A búvárok videón is megörökítették a különleges óriást.

A Drymonema dalmatinum tudományos fajnevet viselő csalánozó nemcsak hogy a legméretesebb ma élő medúzák közé tartozik, hanem egyike e legritkábban megpillantható tengeri élőlényeknek. Az Adriai-tenger észak-olasz partvidékén megfigyelt medúza harangjának átmérője „mindössze" csak 40-50 cm közötti volt, holott a Drymonematidae családhoz tartozó három faj

alkotja a recens medúzák leviatánjait,

egyméteres, vagy annál is szélesebb átmérőjű harangjukkal, valamint 40-50 kilogrammos testtömegükkel.

A Drymonema dalamatinum csak extrém ritkán látható az adriai vizekben FORRÁS: LIZA GOMEZ DAGLIO

Utoljára 2014-ben ugyancsak a Trieszti-öbölben látták az Adriai-tengernek ezt a különleges és extrém ritka óriásmedúzáját.

Mindössze kilenc alkalommal látták az Adrián az elmúlt száz évben

A fajt a világhíres német természettudós, Ernst Haeckel írta le először, 1883-ban. Az Adriai-tengeren a felfedezése óta - a mostani alkalmat is beszámítva – mindössze kilenc alkalommal sikerült megfigyelni ezt a medúzafajt, háromszor a Kotori-öbölben (1908-ban, majd 2001-ben illetve legutóbb 2014-ben) kétszer pedig a Miaramare tengeri természetvédelmi terület vizein, a Trieszti-öbölben.

Rejtőzködő életmódjuk miatt csak nagyon keveset tudunk a Drymonematidae család óriásmedúzáiról FORRÁS: PINTEREST/JULIE GARRETT
 

Az Adria horvátországi partszakaszán 1937-ben a híres isztriai Limski-fjordban látták,

ezen kívül 2014-ben Neum közelében, 2010-ben Murternél, korábban pedig a Zrnovnica-öbölben illetve a Hvar-sziget közelében figyelték meg. Rendkívül ritka észlelhetősége arra vezethető vissza, hogy a Drymonema dalmatinum - eltérően a többi, pelágikus életmódot folytató medúzától - élete legnagyobb részét jelentős mélységekben, a tengeraljzathoz tapadva tölti el.

Száz év alatt mindössze kilncszer látták az Adriai-tengeren FORRÁS: ELTER TAMÁS
 

A Drymonema dalmatinum a Földközi-tengerben, illetve az Atlanti-óceán nyugat-afrikai partvidékén bukkanhat fel, Marokkótól Szenegálig.

A Földközi-tengerben elsősorban a mediterrán medence középső területein fordulhat elő,

különösen az Adriai-tenger térségében.

Egy szerencsés búvár 2014-ben, Neum közelében bukkant rá egy felszínre emelkedett kisebb példányra az Adriai-tengeren FORRÁS: ANDREJ GAJIC
 

A Drymonematidae család óriásmedúzáit mindössze három faj képviseli a világtengerben, amelyek közül a Drymonema larsoni-t alig egy évtizede, csak 2010-ben fedezte fel illetve írta le Bayha és Dawson.

Csak nagyon keveset tudunk róla az életmódja miatt

A Drymonema dalamatinum a csalánozók törzsébe (Cnidaria) azon belül pedig a medúzaalakúak altörzsébe (Medusozoa) tartozó valósi medúzaféle. A valódi medúzák közös jellemzője, hogy a szintén csalánozó virágállatokkal illetve hidraállatokkal szemben – amelyeket a polipforma jellemez – egész életükben megtartják a medúzaalakot.

Vékony, hajkoronaszerű tapogatók övezik a Drymonema dalmatinum szájnyílását FORRÁS: THE DOCK
 

Ugyancsak valamennyi medúza jellegzetessége, hogy a testüket felépítő sejtek valódi szöveteket alkotnak, és testük 97 százaléka vízből áll.

Régebben űrbelűekként is emlegették a csalánozókat,

mivel csak egyetlen szájjal rendelkeznek, és nincs végbélnyílásuk. A szájnyíálás körül helyezkednek el a tapogatók, többnyire koszorúformába rendeződve.

Élete nagy részét a mélyebb vizekben az aljzathoz közel tölti
FORRÁS: PINTEREST/DANIEL MCGOUGH
 

A medúzák többsége ragadozó, amelyek a tapogatóikon található csalánsejtek segítségével bénítják meg az áldozatukat.

Egyes fajoknak rendkívül erős, és még az emberre nézve is veszélyes a mérgük.

A Drymonema dalamatinum életmódjáról nehéz megfigyelhetősége miatt csak nagyon keveset tudunk. Társaihoz hasonlóan ez a faj is ragadozó, amely elsősorban más, kisebb medúzákat zsákmányol.

Források:

Area Marina Protetta Miramare,

THE LESSER-KNOWN MEDUSA DRYMONEMA DALMATINUM HAECKEL 1880 (SCYPHOZOA, DISCOMEDUSAE) IN THE ADRIATIC S, Annales Ser. hist. nat. • 24 • 2014 • 2