A vártnál kisebb veszteséget könyvelhetett el a vasárnap véget ért európai választásokon a három nagy pártcsoport alkotta centrum, de a konzervatív-radikális jobboldal sem volt képes jelentősen növelni mandátumainak számát. Ursula von der Leyen esélyei tovább nőttek a bizottsági elnöki poszt megtartására.
Az Európai Parlament politikai irányvonalát és döntéseit az elmúlt öt évben meghatározó három nagy politikai párt megőrizheti vezető szerepét a 2024 és 2029 közötti ciklusban is, a zöldekkel esetleg kiegészülve pedig ellensúlyozhatja a jobboldali és a szélsőjobboldali szárny vártnál kisebb mértékű megerősödését. Ez a felállás rajzolódik ki a vasárnap véget ért pán-európai választás után az EP-ben közzétett előzetes eredményekből, amelyek a következő napokban és hetekben új pártok belépése miatt még változhatnak.
A választások egyértelmű győztese az Európai Néppárt, amely az előzetes eredmények alapján 15 mandátummal, 179-ről 189-re növelte képviselői helyeinek számát a 720 fős Európai Parlamentben. Az EPP frakciója az előző három választás során minden egyes alkalommal zsugorodott, ez a trend azonban most megfordult, ahogy az európaiak trendszerűen a jobboldali pártok felé fordultak a tagállamok többségében.
Az EPP plusz tizenöt helye valamelyest ellensúlyozza a két másik legnépesebb pártcsalád, a szocialisták és demokraták és a centrista-liberális Renew által elszenvedett veszteségeket. Az S-D második helyét megőrizve a jelenlegi állás szerint 139 helyett 135 képviselőt küldhet az EP-be, míg a Renew elsősorban a francia kormánypárt, a Renaissance összeomlása miatt a korábbi 102 helyett 83 mandátummal kell, hogy beérje a következő ciklusban. A három nagy párt így, az EPP jó szereplésének köszönhetően összesen csak tíz helyet veszíthet, a triót gyakorta kívülről támogató zöldekkel (53 képviselő a korábbi 71 helyett) együtt pedig 460 képviselője lehet a következő EP-ben. Majdnem éppen százzal több, mint amennyi a néppárti bizottsági elnökjelölt, Ursula von der Leyen parlament általi újraválasztásához minimálisan szükséges (361 szavazat, azaz 50+1%).
Ehhez kapcsolódóan: Az első európai becslések: Le Penék nagyot mentek, de a néppárt biztosan őrzi az első helyet
Mindez azonban még nem jelenti azt, hogy a német bizottsági elnök elé vörös szőnyeget terítenének ki a pártok. Von der Leyen a kiszavazók nagy száma miatt öt éve is csak kilenc szavazattal szerzett többet a minimálisan szükségesnél. Az első reakciók alapján ugyanakkor biztosra vehető, hogy az említett négy párt, de első körben a három legnagyobb kísérletet tesz egy közös program alapján egy „demokratikus progresszív többség” létrehozására. Ursula von der Leyen, az EPP listavezetője, egyúttal bizottsági elnökjelöltje a szavazás után a sajtónak nyilatkozva egyértelművé tette, hogy első lépésként „már választás másnapján” megkezdi a tárgyalásokat a szocialistákkal és a liberálisokkal, majd második lépésben más demokratikus erőkkel is.
A zöldpárti csúcsjelölt, Baas Eickhout és a zöldek távozó társelnöke, Philippe Lamberts határozott jelzést küldtek a bizottság elnökének, hogy bizonyos feltételek mellett – ezek a zöldmegállapodás továbbvitele és a jogállam melletti elkötelezettség – készek rászavazni és mellé állni egy közös program megvalósításában. Manfred Weber, az EPP elnöke és frakcióvezetője világossá tette, hogy a tárgyalások kiindulópontja az, hogy mind a szocialisták, mind pedig a liberálisok és Macron-pártiak megerősítsék Ursula von der Leyen támogatását a bizottság élére.
Ursula von der Leyen kérdésre válaszolva bizakodásának adott hangot, hogy megkapja majd a 27 tagország állam- és kormányfőinek támogatását. Elemzők szerint ennek valószínűsége az EPP meggyőző választási sikere után jelentősen nőtt, nem csak azért, mert az Európai Tanácsban 13 néppárti vezető foglal helyet, hanem azért is, mert von der Leyen az elmúlt hetekben fáradtságot és időt nem kímélve kampányolt (17 tagállamban és 31 európai városban járt), és kivette részét a győzelemből. Ennek ellenére még nem lefutott a jelölése (az Európai Tanács jelöl), mert több tagállami vezető sincs elragadtatva tőle.
Az előzetes eredmények alapján megkockáztatható, hogy a többek között a magyar miniszterelnök által is várt jobboldali-szélsőjobboldali áttörés nem következett be, az ezt az irányt fémjelző két pártcsalád, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) legalábbis a még nem végleges helyzet alapján csak tíz képviselővel növelte a létszámát, ami aligha lesz elég a palotaforradalomhoz a házon belül. Ezzel együtt a következő napokban és hetekben még növekedhet mindkét párt létszáma, hiszen például az ECR-ba vagy az ID-be tartó Fidesz-képviselőket is jelenleg a függetlenek közé sorolják, akár más formációkat is. Arról nem is szólva, hogy körülbelül 50 olyan tagja is lesz az EP-nek, amelyeket küldő pártok először lépnek európai porondra.
A parlament egyelőre régi vezetése úgy tűnik nem kíván időt veszíteni és az elnökök konferenciája már kedden összeül, hogy megtervezze a következő lépéseket. Az EP láthatóan nem kíván abba a hibába esni, hogy döntésképtelenségével (miként az 2019-ben történt) átadja a teret és a kezdeményezést a tagállami kormányoknak. Ezért az előzetes tervek szerint a három nagy párt már július 18-án, tehát az alakuló plenárison szavazna az Európai Bizottság következő elnökéről. Ennek ugyanakkor előfeltétele, hogy az Európai Tanács legkésőbb június végéig megtalálja a jelöltjét a testület élére.
Manfred Weber, a győztes párt elnöke vasárnap este megerősítette, hogy nyitva az ajtó Magyar Péter pártjának képviselői előtt az EPP-be, ahol a fideszesek kiválása óta csak egyetlen magyar képviselő, a KDNP-s Hölvényi György ült.
Az EP-választások néhány tagállamban földinduláshoz vezettek. Franciaországban Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés a szavazatok több mint harminc százalékával fölényesen maga mögé utasította a nagy veszteségeket elszenvedő macronista pártot, amelynek hatására a köztársasági elnök bejelentette a parlament feloszlatását és új választások kiírását. A szélsőjobboldal Németországban és Ausztriában is nagyon jól szerepelt, Olaszországban pedig Giorgia Meloni Olasz Testvériség pártja aratott.
